Schiffer Miklós: A stílus fegyelmezettséget és tartást ad az embernek

Halmai Zsófia Halmai Zsófia | 2020.06.16 | IF BUSINESS CLASS | Olvasási idő: 13 perc
Schiffer Miklós: A stílus fegyelmezettséget és tartást ad az embernek

Egy jó stílusú ember mindig hiteles. Egy jó stílusú ember mindig magabiztos. Egy jó stílusú emberben mindig van valami több. Valami plusz, amitől a megjelenés emlékezetes lesz. Valami plusz, ami nemcsak keretet, de fegyelmezettséget és tartást is ad. Valami plusz, aminek szeretünk a közelében lenni.

Hogyan függ össze stílus és siker? Mit jelent ma az üzleti megjelenés és mennyire lehet színes egy klasszikus férfi viselet? Vajon felgyorsíthatja a divatipar egyre sürgetőbb átrendeződését a krízis? Schiffer Miklóssal beszélgettünk.

Csatlakozz az IF BUSINESS CLASS klubhoz és nézd meg a teljes beszélgetést itt!

Az elmúlt időszakban sokat dolgoztál a legújabb könyveden – mit lehet erről elárulni?

Ahogy a legtöbben, én is szívesen elkerültem volna ezt az időszakot, de igyekeztem a pozitív oldaláról megközelíteni a kialakult helyzetet. Az írói énemnek kifejezetten jót tett, hogy volt két olyan hónap, amikor a világ, ezzel együtt pedig én is egy kicsit lelassulhattam és való igaz, elkészült az év végén megjelenő két könyv kéziratának nagyjából 90 százaléka.

Több ötlet is felmerült, végül a színek izgalmas világa ihletett meg annyira, hogy két kötetet is szentelek ennek a témának – egyet a hölgyeknek, egyet pedig a férfiaknak. Hogyan érzékelünk egy színt? Hogyan határozza meg a színek egymásmellettisége az öltözködésünket? Hogyan hatnak ránk a színek, amelyek körülvesznek minket, mégis oly keveset tudunk róluk? Míg a nők esetében nem meglepő, hogy beszélünk sárgáról, zöldről, mentáról, addig a férfiak esetében érdekes volt írni például a liláról vagy a magentáról.

Mennyire engedted meg magadnak a bátorságot?

Abszolút, hiszen pont ez a lényeg, hogy megértsük, azok a színek, amelyeket alapvetően nőies vagy nőiesebb színeknek tartunk, azok ugyanúgy a férfi öltözködés szerves részei lehetnek. A lila lehet például öltöny. Nem gondolom, hogy a budapesti utcaképet el fogják ömleszteni a színes öltönyök a könyv megjelenése után, de azt fontosnak tartom, hogy ismerjük, létezik ilyen irány is. A mintás vagy lila zakót viszont lassan már megszokottnak is lehet mondani.

Piros zakót például gyártanak a fast fashion cégek is és a legnagyobb design márkák is. Látható, hogy minden célcsoportnak megpróbálják eladni. Amikor valami így megjelenik a piacon, abból előbb-utóbb jelenség lesz. Nem azt mondom, hogy holnap, de néhány éven belül ezek az erős, dinamikus, újszerű – a könyvben meglepő – színek, amelyek ma leginkább a casual viseletben láthatunk, meg fognak jelenni a klasszikus férfi ruhatárban is. Ehhez nem kell extrémitásokban gondolkodnunk, egy sárga pulóver, nyakkendő, egy kék-sárga csíkos ing vagy ennél a színnél maradva egy sárga pamut nadrág már abszolút klasszikus. Itt pedig elérkeztünk ahhoz a témához, amit én új stílusnak nevezek, ami egyszerre férfias és laza, egyszerre klasszikus és casual, de nem állnak messze tőle a sportos elemek sem.

A casual irány átírta a szabályokat vagy inkább csak megfűszerezte a klasszikus stílust?

Részben azt gondolom, hogy átírta, hiszen az elmúlt tíz évben már csak abban a kérdésben is nagyon sok változás történt, hogy mit értünk üzleti megjelenés alatt. Míg a ‘90-es években, de még a 2000-es évek elején is ez teljesen egyértelmű volt, addig ma már egyáltalán nem az! Sok üzletember között mozgok, de nagyon begombolkozott, nagyon öltönyös megjelenést rég nem láttam, de ez ugyanúgy igaz az üzletasszonyokra is! A hölgyek esetében például a power suit a klasszikus, hagyományos értelmében, azaz magas sarokkal és selyem blúzzal eltűnőben van, a kosztüm pedig újra visszajött a divatba, igaz egy egészen új viselési móddal – ma már nem lepődünk meg, ha fűzős fehér sneakers cipőt társítanak hozzá.

A szabályokkal együtt a színek is alakulnak és ma már nem csak a szürke, kék, szén szürke tengelyen mozoghatnak az öltönyök – szándékosan hagytam ki a felsorolásból a feketét -, de nagyon sok izgalmas szín közül választhatunk. Ha csak a kéknél maradunk, beszélhetünk madonna kékről, encián kékről, azúrkékről, orosz kékről, perzsa kékről vagy akár Napóleon kékről is. Napóleonnak volt egy klasszikus zubbonya, amit felhajtott gallérral viselt, ennek volt egy speciális kék színe. Az önkifejezésnek egy egészen új világa tárul elénk, ha egy kicsit jobban elmélyedünk a színekben. A könyv szórakoztatva mutat rá például arra, hogy milyen hatása lesz annak, ha a barnához kéket viselsz és milyen benyomást keltesz azzal, ha kék helyett például szürkét vagy fehéret választasz hozzá.

Emlékszel még arra az érzésre, amikor a legelső könyvedet a kezedben fogtad?

Ez az érzés fantasztikus, de ez minden könyvnél így van! Teljesen más egy két-három oldalas írott szöveg, ami megjelenik például online, mint egy könyv, ami a tiéd, ami a te kézzelfogható műved. Mindenkinek ajánlom, aki erre készséget, vágyat érez. Felemelő érzés, hogy nagy írók művei mellett ott vannak a polcon a te könyveid is. Emellett persze szakmailag pozícionál és presztízs értéke is van. Az én esetemben például érezhetően több előadás felkérést kaptam azt követően, hogy megjelentek az első könyveim.

Mi volt az a könyvélmény, ami a legnagyobb hatással volt rád?

Nagyon szeretek egy amerikai szerzőt, aki itthon nem annyira ismert, de jó szívvel ajánlom az írásait mindenkinek. Tom Wolfe Talpig férfi című könyve például az egyik kedvencem. Ezen kívül rám leginkább az építészettel, stílussal foglalkozó albumok vannak nagy hatással, amelyek az én szakmai érdeklődésemhez kapcsolódnak és inspirálnak. Ha a stílussal foglalkozó albumok listáját nézzük, nem lehetek rossz helyen egy képzeletbeli országos listán, nagyon sok könyvem van, ráadásul a legtöbb közülük dedikált példány. Nagy kincsként őrzöm azokat, amelyeket például Giorgio Armani, Ralph Lauren vagy éppen Yves Saint-Laurent írt alá.

Megkerülhetetlen a kérdés, miszerint annak ellenére, hogy az üzletek újranyitottak, egy szezon gyakorlatilag kimaradt.

Ebben a helyzetben számomra az egyik legnagyobb meglepetés a cégek kitettsége volt. A divatban vannak irgalmatlanul nagyok (sokszor hat-nyolc-tíz márka is tartozik egy nagy óriás alá), az egyik legnagyobb talán az LVMH csoport. Nyilván ezeknél a méreteknél nem lesz jelentős fennakadás, ezen a szinten ráadásul nagyon sok ponton lehet optimalizálni a költségeket a gyártástól kezdve a szállításon át az értékesítésig. Ettől függetlenül ha jól tudom Bernard Arnault a cégcsoport tulajdonosa vesztette eddig a legtöbbet a járvány időszakában, de biztos vagyok abban is, hogy ez gyorsan vissza fog épülni. Ugyanez igaz a fast fashion cégekre is.

Ami viszont a divatban történt, az szerintem a világosság pillanata. Azt kell megértenünk, hogy a fast fashion cégek belehajszolták a jó minőségű, luxus és nagy designer márkákat egy olyanfajta piaci helyzetbe, ami nem nekik való. Nem életszerű az, hogy a Chanel egymás után három kollekciót mutat be. Minek? Régebben ezek a cégek maximum két kollekciót hoztak ki egy évben, ma minimum hatot. Pont Giorgio Armani jelentetett meg egy nagyon komoly cikket ezzel kapcsolatban, hogy el kell válnia a luxusnak, a minőségi divatnak és a fast fashion vonalnak. Nem vagyok a fast fashion ellen, hiszen sok szempontból demokratizálta az emberek öltözködési lehetőségeit és ma sok olyan embernek van lehetősége divatozni, akinek korábban egyáltalán nem volt, de ne felejtsük el, hogy itt egy póló 15 ezer forint, nem pedig 150 ezer. A nagy cégeknek sokkal több időre van szükségük ahhoz, hogy különlegeset, érdekeset, kifinomultat tudjanak kínálni. Fogyasztói oldalról pedig nem is igazán korrekt, hogy megveszel egy 5 ezer eurós bőrdzsekit, három hét múlva pedig “kimegy a divatból” és már másik lóg az üzletben.

Az egy dolog, hogy a szezonalitás is teljesen felborult – júniusban télikabátot, decemberben bermudát látsz Milánóban. Most viszont ott tartunk, hogy az üzletek jelentős részében van egy tavaszi kollekció, amire senki nem kíváncsi nyár elején. Az egyik kedvenc márkámnál láttam például 40 százalékos leértékelést a szezon közepén, ami nagyon jól szemlélteti a mostani helyzetet.

Ha a divatról ugrunk egyet a stílusra – mi az első, ami erről eszedbe jut?

Egy örök klasszikus, amit nem lehet eleget ismételni: a divat az, amit megvehetsz, a stílus pedig az, amit felépítesz belőle. Egy fehér ing, egy kék farmer és egy fehér vászon cipő – nincs ennél egyszerűbb példa -, ha van stílusod, ebben megjegyeznek. A stílus az, ami a tiéd. Rajtad lehet a legdrágább feliratos bőrdzseki, ha nincs stílusod lehet, hogy észre fognak ugyan venni, de biztosan nem fognak rád emlékezni.

Nagy kedvencem Cristobal Balenciaga, aki a visszafogottságáról, finomságáról, a tökéletes vonalairól volt híres. Ma pedig az a menő, ha veszel egy átlagos minőségű fehér pólót óriási Balenciaga felirattal. A cégek rájöttek arra, hogyan adják el 400 dollárért azt, ami 10 dollárba kerül. A klasszikus férfi ruhatárban abszolút létezik a fehér T-shirt – csak óriási felirat nélkül.

Hogyan segít hozzá a stílus a sikerhez?

Egy jó stílusú ember mindig hiteles. Egy jó stílusú ember mindig magabiztos. Egy jó stílusú emberben mindig van valami, ami több. Az eleganciához és a stílushoz is kell intelligencia, így ha stílusod van, az magában hordozza nemcsak a harmónia, de az intelligencia rejtett üzenetét is. A stílus alakul, érik, változik, de sosem általános.

Ezt én úgy hívom, hogy sprezzatura, az elegancia könnyedsége ez tulajdonképpen a lényeg. A stílus sosem erőltetett – ahogy egy olasz megáll a pultnál, kér egy ristrettot, abban van egy olasz életérzés, ahogy begombolja a zakóját, ahogy meghúzza a nyakkendőjét, ahogy megigazítja a bőrdzsekijét, ahogy egy olasz férfi naponta többször ránéz az ing gallérjára – ez mind az ő külső üzenete – és figyel arra, hogy ez az üzenet valóban az legyen, amit ő mondani akar magáról a világnak. Zsebkendő, nyakkendő, hölgyeknél a rúzs vagy a szemüveg – mind az elegancia könnyedségét sugározzák oly módon, ami illeszkedik az egyéniséghez.

Coco Chanel fogalmazott egyszer úgy, hogy az elegancia feltétele az akadálytalan mozgás biztosítása – ha egy ruhában nem érzed jól magad mert az túl szűk, túl rövid, túl bő, túl hosszú, akkor nem leszel elegáns, hiszen az elegancia pont a könnyedségről szól. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy nagyon jó, ha az embernek vannak ikonjai, de nagy különbség van másolás és inspirálódás között.

Schiffer Miklós számára ki testesítette meg ezt az ikont?

Ez az ember számomra a nagybátyám volt, egy igazi klasszikus, elegáns úriember, akitől egyébként a könyvek szeretetét is kaptam. A Múzeum körúton volt a Központi Antikváriumnak az igazgatója. Nekem ő volt egy olyan példakép, aki remélem, hogy ma én vagyok a fiamnak. Jó volt látni nap mint nap a szokásait, jó volt megélni a tanácsait, az élet élvezetének a finomságát – ez maga a stílus szerintem.

Karl Lagerfeldnek 300 ezer könyve volt, Winston Churchill 300 ezer szivart szívott el életében – ahogyan mindenki számára más jelenti a szenvedélyt, úgy a stílus is teljesen egyéni. Ami viszont fontos, hogy figyeljünk a szép dolgokra és az olyan apró érdekességekre, amelyek megszínesítik a mindennapokat. Tudtad például, hogy a Perfecto bőrdzsekit egy szivarról nevezték el? És azt, hogy Coco Chanel előtt csak a gyászoló és idős nők hordtak fekete ruhát? Ma a kis fekete a női ruhatár alapdarabja. A korosztályos dolgok egyébként a férfiaknál is eltűntek, de itt bejön egy nagyon fontos fogalom, mégpedig a méltóság. A stílus fegyelmezettséget és tartást ad az embernek, egy olyan keretet, amire azt gondolom, hogy talán soha nem volt akkora szükség, mint ma.

CSATLAKOZZ AZ IF BUSINESS CLASS KLUBHOZ ÉS NÉZD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST ITT!

Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként az újdonságokról!