Reménytelen helyzetbe kerültek az Oroszországban maradt nyugati cégek

Számos multinacionális vállalat az ukrajnai invázió kezdetét követően sem számolta fel oroszországi létesítményeit. Napjainkban körülbelül 500 nyugati cég lehet jelen az országban, helyzetük azonban az idő előrehaladtával egyre kilátástalanabbá válik.

Az érintett cégek – melyek között ott találjuk az Unilevert, a Nestlé-t, a Philip Morrist, a UniCreditet, a Raiffeisent és PepsiCo-t is – mostanra szinte lehetetlen helyzetbe lavírozták magukat. Ha egyszerűen csak „elmenekülnének” az országból, akkor jelentős vagyonokat veszíthetnének, ám a másik opció, a Moszkvával való együttműködés lehetősége sem jelent számukra csábító perspektívát.

Nabi Abdullaev, a Moscow Times korábbi szerkesztője a CNBC-nek azt mondta: a nyugati cégek egy jelentős része azért nem számolja fel oroszországi érdekeltségeit, mert a távozás számukra már nagyobb kockázatot rejt magában, mint a maradás.

Szeptember 4-én lépett életbe Oroszországban az a törvény, mely kimondja, hogy a barátságtalannak minősített államok nagyvállalatainak vagyona lefoglalható. Augusztusban a dán sörgyártó, a Carlsberg és a francia élelmiszeripari cég, a Danone ingatlanjait helyezték az orosz állami vagyonkezelő ellenőrzése alá, de a nyugati nagyvállalatok államosítására irányuló törekvések egészen áprilisig nyúlnak vissza, amikor a nyugati energiacégeket, a Unipert és Fortumot szervezték állami irányítás alá.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint ezek az államosítások azért váltak szükségessé, mert a szóban forgó nyugati multicégek vezetése megkísérelt nyomást gyakorolni az orosz polgárokra.

A Danone és a Carslberg lefoglalása egyébként még az európai tulajdonosaikat is váratlanul érte, akik ottani leánycégeiket orosz vevőknek adták volna el. Az eset mellesleg intő jel lehet a többi nyugati cég számára is, hiszen világosan mutatja, hogy az orosz kormány még a nem stratégiai jelentőségű vállalatokkal sem bánik kesztyűs kézzel.

Az Oroszországban maradt nyugati multicégek egy jelentős része egyébként már korábban megígérte, hogy eladja kinti érdekeltségeit, távozik az országból vagy szünetelteti a működését. Mindaddig azonban adót kell fizetniük az orosz kormánynak, e gyakorlat pedig sokakból váltott ki mély felháborodást.

A nyugati üzleti szereplők számára nem létezik jó döntés ebben a helyzetben. Ha maradnak Oroszországban, akkor csak feldühítik azokat a háborúellenes akvitistákat, akik hosszú ideje követelik a távozásukat (sőt, az Unilevert már az ukrán kormány is „a háború egyik legnagyobb nemzetközi szponzorának” titulálta), ha viszont távoznak, gyakorlatilag elveszíthetik mindenüket, cégeiket pedig helyi oligarchák kaparinthatják meg.

Ha a nyugati cégek végül mégis távoznak, vagy állami felügyelet alá kerülnek, akkor Oroszországnak új befektetőkre lesz szüksége. A tőke főként Kínából, továbbá azokból az országokból áramolhat majd az oroszokhoz, melyek az ukrajnai háború kirobbanását követően nem sújtották szankciókkal Moszkvát.