Kik csapnak össze a 2028-as amerikai elnökválasztáson?

Donald Trump, J. D. Vance és Volodimir Zelenszkij botrányba fulladt washingtoni találkozója is világosan jelzi: az amerikai elnök a diplomácia terén is egészen új hangnemet üt meg elődeihez képest. Lehet, hogy tevékenységével máris majdani utódjelöltjének készíti elő a terepet?

Szürreális jelenetekbe torkollt Donald Trump és Volodimir Zelenszkij múlt pénteki washingtoni találkozója: a Fehér Ház Ovális Irodájában lezajlott, békésnek induló eszmecsere hamar indulatos, sőt személyeskedéssel határos vitává fajult az amerikai és az ukrán elnök között. A pengeváltásba – meglepő módon – J. D. Vance, Trump alelnöke is aktívan bekapcsolódott. Bizony, amit láthattunk, látványosan szembemegy a Fehér Ház diplomáciai hagyományaival: az államfők közötti egyeztetés e formájának egyik jellegzetessége, hogy harmadik fél – legyen szó bármilyen magas rangú politikusról – nem vesz részt benne. Trump és Vance mégis együttesen tárgyalt Zelenszkijjel, hatalmas pszichológiai nyomás alá helyezve Ukrajna első emberét, akinek nyilvános megalázása nyilvánvalóan egy nagyobb szabású nemzetközi játszma része. (Itt és most nem feladatunk, hogy az amerikai elnök indítékait részletesen elemezzük.) A Privátbankár cikke helyesen állapítja meg, hogy a szemlátomást aprólékosan megtervezett „performansz” elsősorban a választópolgároknak szólt.

A szürreális találkozó akkor kezdett elmérgesedni, amikor Vance arra kérte Zelenszkijt, válaszoljon arra, mondott-e valaha köszönetet az ukrajnai háborúban nyújtott amerikai támogatásért.

Amikor Zelenszkij felelni akart, Trump nemes egyszerűséggel ukrán kollégájába fojtotta a szót, majd megkezdődött az a heves adok-kapok, mely végül meghiúsította a ritkaföldfémekről szóló egyezmény aláírását.

A jelenlegi amerikai elnök stratégiájának, gondolkodásmódjának megértéséhez egészen 2020-ig kell visszamennünk az időben. Amikor Joe Biden megnyerte az akkori elnökválasztást, szinte rögtön ígéretet tett arra, hogy a következő négy esztendő afféle „átmeneti időszak” lesz, Kamala Harris személyében pedig a saját utódját is „kijelölte”. Ehhez képest igazán meglepő, hogy a korábbi elnök – önnön kijelentéseinek ellentmondva – többször is borsot tört Harris orra alá. Olyan, szinte már megoldhatatlannak tartott feladatokat testált alelnökére, mint a bevándorlás, vagy épp a választási rendszer reformja – ezek a kérdések évtizedek óta lázban tartják a teljes amerikai társadalmat -, és ha mindez nem volna elég, 2024-ben – egyes előzetes jóslatokkal ellentétben – újra ringbe szállt az elnökségért. Értékes hónapokat pocsékolt el az elkerülhetetlen visszalépése előtt, az örökébe lépő Harris pedig alulmaradt a Fehér Házba négy év után visszatérő Trumppal szemben.

Tudvalevő, hogy az amerikai alkotmány nem teszi lehetővé a jelenlegi elnök 2028-as indulását. Trump részéről tehát észszerű döntés volna, ha – Bidenhez hasonlóan – már idejekorán elkezdené felépíteni saját majdani utódját, a MAGA-irányzat későbbi lelkes és fáradhatatlan zászlóvivőjét. Amerika első embere minden bizonnyal azért emelte meg Vance pozícióját a múlt pénteki Fehér Házi találkozó során, mert benne látja a következő államfőt. Szó se róla, a jelenlegi alelnök tökéletes választásnak tűnik, hiszen fehér férfi, tősgyökeres amerikai családból származik, és a trumpizmus rendíthetetlen híve. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy Vance eddigi teljesítményével nem csupán Trump elégedett: a FiveThirtyEight közvélemény-kutató aggregátor szerint az amerikaiak 40,9 százaléka értékelte pozitívan a tevékenységét a február 28-i adatok alapján, ez pedig a legjobb eredmény, amit a politikus az elmúlt háromnegyed évben elért.

Ma még korai volna konkrét jóslatokba bocsátkozni a 2028-as amerikai elnökválasztást illetően, de a Privátbankár cikke szerint kifejezetten alacsony nívójú, személyeskedésekkel tarkított kampány várható. Ennek valószínűségét növeli, hogy a szorítóban két olyan ellenfél mérheti össze erejét, akik egyébként sem riadnak vissza egy kis iszapbirkózástól: Vance minden bizonnyal Kalifornia kormányzója, a republikánusokkal szemben kifejezetten kemény hangot megütő Gavin Newsom ellen húz majd kesztyűt.

Miközben Trump a szemünk előtt zúzza darabokra az évtizedeken át sziklaszilárdnak hitt transzatlanti szövetségi rendszert, sűrű homályba borítva mind saját országa, mind pedig Európa jövőjét, az Egyesült Államok gigászi belpolitikai fordulópont előtt áll. Úgy tűnik, Biden és Harris szelídebb, megfontoltabb stílusa mára valóban idejétmúlttá vált, és a politikai küzdőtér csupán azok előtt marad nyitva, akik az erő nyelvén kommunikálnak. Isten óvja a Nagy Köztársaságot – pontosabban azt, ami még megmaradt belőle!