Nem részvényekben, sokkal inkább üzletekben érdemes gondolkodni – véli Warren Buffett, a Berkshire Hathaway alapítója, aki a világ egyik legsikeresebb befektetője.
A társaság szokásos éves részvényesi levelében Buffett kifejtette, hogy befektetési sikerük “titkos receptje” az, hogy Charlie Munger alelnökkel mindketten a “hosszan tartó, kedvező gazdasági jellemzőkkel és megbízható vezetőkkel rendelkező vállalkozásokat keresik”. Ezt a megközelítést értékbefektetésnek nevezi, ahol a cél a legjobban teljesítő részvényhez való ragaszkodás, nem pedig a részvényekkel való rövid távú áringadozások alapján történő kereskedés, más néven aktív befektetés.
Természetesen a végső nyertesek kiválasztása nem egyszerű
Munger korábban felvázolt négy szabályt, amelyeket a Berkshire Hathaway két vezetője követ, amikor eldöntik, hogy befektetnek-e egy vállalkozásba.
Eltekintve Buffett első számú szabályától, azaz attól, hogy „ne veszíts pénzt”, íme további négy kérdés, amelyet Munger és Buffett egy potenciális befektetés előtt feltesznek maguknak.
1. Érted-e az üzletet?
Amellett, hogy ismered egy vállalkozás működését és azt, hogy mit kínál a fogyasztóknak, azt is érdemes tudni, hogy egy vállalat 10 év múlva, ha nem évtizedek múlva hol lesz, mondja Buffett. “Ha nem vagy hajlandó 10 évig birtokolni egy részvényt, ne is gondolj arra, hogy akár 10 percig is birtoklod” – írta a részvényesekhez egy korábbi levelében.
A Berkshire Hathaway a 2000-es évek elején híresen lemaradt a Google és az Amazon technológiai cégekről, mert Buffett nem volt biztos abban, hogy megérti a vállalkozásokat a hosszú távú jövedelmezőség szempontjából. Ez megnehezítette részvényeik értékének meghatározását.
Míg a Berkshire lepasszolta a Google-t és az Amazont, az olyan cégekbe történő befektetések, mint az American Express és a Coca-Cola, idővel megtérültek.
2. Rendelkezik-e tartós versenyelőnnyel a vállalkozás?
Buffett úgy gondolja, hogy a sikeres üzleti befektetés kiválasztásánál a legfontosabb tényező a vállalat versenyelőnye, amit egy gazdasági várat körülvevő árokhoz hasonlít.
Minél biztosabb a versenyelőny, annál valószínűbb, hogy a vállalat évtizedeken keresztül prosperál.
Versenyelőnyt jelenthet egy olyan erős márka, amelyért az emberek mindig hajlandók fizetni, mint például a Coca-Cola, vagy lehet egy egyedi üzleti modell, például a biztosítás közvetlen értékesítése a fogyasztónak, nem pedig biztosítási brókereken keresztül, mint a Geico esetében.
3. Van-e tisztességes és tehetséges vezető a vállalat élén?
Buffett elárulta, hogy három dolgot keres egy menedzserben vagy vezetőben: intelligenciát, kezdeményezőkészséget és feddhetetlenséget.
„Nem kívánunk csatlakozni azokhoz a menedzserekhez, akikből hiányoznak a csodálatra méltó tulajdonságok, bármennyire is vonzóak a vállalkozás kilátásai. Sosem sikerült jó üzletet kötnünk egy rossz emberrel” – fogalmazott Buffett.
A tisztességgel együtt jár a bizalom is. Ez azt jelenti, hogy Buffettnek és Mungernek nem kell sok időt töltenie a vezető által meghozott döntések mikromenedzselésével.
4. Van-e értelme az árnak?
Passzív befektetőként Buffett és Munger olyan cégeket keresnek, amelyek a belső értéküknél alacsonyabb áron kereskednek.
Noha nincs univerzális értékmérő, a hosszú távú kereseti potenciállal rendelkező vállalatok általában egyenletes bevétellel, jó pénzforgalommal és alacsony adósságokkal rendelkeznek. Ha a részvény árfolyama alacsonynak tűnik a vállalat értékéhez képest, ez egy lehetőség a vásárlásra.
De ez nem jelenti azt, hogy Buffett és Munger pusztán a részvényárfolyam alapján keresik a legjobb alkukat. Ha egyszerûen tisztességes árat kapunk egy vállalat részvényeiért, az is hatékony stratégia lehet. Hosszú távon fektet be az üzletbe, nem csak a vásárláskori részvényárfolyamba.
„Sokkal jobb vásárolni egy csodálatos céget méltányos áron, mint egy tisztességes céget csodálatos áron” – írta Buffett 1989-es éves részvényesi levelében. „Cégek vagy törzsrészvények vásárlásakor első osztályú vállalkozásokat keresünk első osztályú menedzsmenttel együtt.”
