Roy Cohn: az ördögi zseni, aki beizzította Donald Trump karrierjét

Ügyészként tevékenyen részt vett az ötvenes évek mccarthysta boszorkányüldözésében, majd később mesteri, ám kíméletlen ügyvédként szerzett magának hírnevet, sőt kiterjedt kapcsolatrendszere révén informális politikai hatalommal is rendelkezett. Ki volt valójában Roy Cohn, Donald Trump kétes erkölcsű mentora?

Október végén Magyarországon is mozikba került a The Apprentice – A Trump-sztori című életrajzi film, melyben megismerhetjük Amerika korábbi és jövőbeli elnökének ifjúkorát, különös tekintettel a becsvágyó Trump és mentora, Roy Cohn ellentmondásokkal tarkított kapcsolatára. Az 1986-ban, AIDS-ben elhunyt ügyvéd hosszúra nyúlt és érdekes epizódokban bővelkedő jurátussága alatt nemcsak a világhírű politikus-üzletember védőjeként vált ismertté. Gátlástalan vállalkozók, nyerészkedő politikusok és minden hájjal megkent maffiózók tucatjainak védelmét vállalta el, a tárgyalóteremben pedig nem ismert pardont. Sőt, az ötvenes években, ifjú és törtető jogászként tevékenyen részt vett a mccarthysta boszorkányüldözésben is. Most következő cikkünkben Roy Cohnról, Donald Trump titokzatos és könyörtelen  mentoráról rajzolunk portrét.

Cohn 1927. február 20-án, egy New York-i zsidó család sarjaként látta meg a napvilágot. Csupán huszonnégy éves volt, amikor 1951-ben, a McCarthy-korszak csúcsán fontos szerepet vállalt a híres Rosenberg-perben.

Mint ismert, Julius és Ethel Rosenberget azzal vádolták meg, hogy atomtitkokat szivárogtattak ki a Szovjetuniónak. Bár a bíróság nem rendelkezett közvetlen bizonyítékokkal, a házaspárt mégis halálra ítélték, s 1953-ban ki is végezték. Bár az eljárást szakmai oldalról rengeteg kritika érte, Cohn – akinek oroszlánrésze volt a Rosenbergékre nézve kedvezőtlen ítélet megszületésében – kifejezetten büszke volt rá, hogy a bíró – saját elmondása szerint – az ő érvelése előtt fejet hajtva döntött úgy, hogy Ethel Rosenberget is villamosszékbe küldi. (A későbbiekben aztán bebizonyosodott, hogy Julius Rosenberg valóban bizalmas információkat adhatott át a szovjeteknek, ám a historikusok többsége szerint ezek között nem szerepeltek atomtitkok. Feleségét, Ethelt azonban ártatlanul végezhették ki.)

Cohn, aki szédületes sebességgel emelkedett felfelé a szakmai ranglétrán, huszonhat esztendősen már Joseph McCarthy szenátor főtanácsosaként vett részt a kommunista összeesküvéssel vádolt amerikaiakat érintő perekben. A személyesen McCarthy által vezetett bizottság sok esetben érdemi bizonyítékok nélkül állapította meg a vádlottakról, hogy „Amerika-ellenes tevékenységet” végeznek, Cohn pedig lelkesen asszisztált a boszorkányüldözéshez, mely rengeteg amerikai állampolgár egzisztenciáját döntötte romba, míg sokakat a végső elkeseredésbe, az öngyilkosságba kergetett.

Cohn azonban nem csupán az állítólagos kommunistákat üldözte tűzzel-vassal, de a melegekkel szemben is hasonló kérlelhetetlenséggel járt el. Mindez már csak azért is visszás, mert az ügyvéd maga is a saját neméhez vonzódott (előszeretettel vett részt meleg partikon, és a társasági életben is gyakran mutatkozott férfi szeretői gyűrűjében), bár e tényt igyekezett leplezni a közvélemény előtt.

„Soha ne kérj bocsánatot!”

Cohn a hetvenes-nyolcvanas években gyakorta megfordult a Studio 54 nevű kétes hírű New York-i night clubban, melynek törzsközönsége a nyilvános kábítószerfogyasztástól sem riadt vissza. Az ekkor már fényes hírnévnek örvendő ügyvéd olyan közismert személyiségekkel került kapcsolatba szórakozóhelyen, mint Barbara Walters, Andy Warhol, vagy Ronald és Nancy Reagan. Donald Trumppal való együttműködése a hetvenes évek hajnalán kezdődött, amikor a kormány beperelte a későbbi amerikai elnök édesapja, Fred Trump vállalatát, mert a kabinet szerint az üzletember által működtetett bérházak diszkriminálják az afroamerikaiakat. Cohn azt tanácsolta Trumpnak, hogy pereljék vissza az igazságügyi tárcát rágalmazás miatt. Miután az ügy végre nyugvópontjára jutott, a fiatal, ágaskodó ambíciókkal rendelkező Trump az üzleti és a politikai élet egyre magasabb szféráit hódította meg, köszönhetően újdonsült mentora útmutatásának.

2016-ban, Trump első elnökjelölti kampányának időszakában megjelent egy cikk a Washington Post hasábjain, mely azt taglalta, vajon mekkora befolyást gyakorolhatott egykori tanítványára a 30 évvel korábban elhunyt ügyvéd. A szerző akkor azt írta Cohn elérte, hogy Trump örökre az emlékezetébe véssen egy „pofonegyszerű formulát”, melynek lényege: „Támadj, ha kell, támadj vissza, és soha ne kérj bocsánatot!”

Cohn, aki szükség esetén ördögi érzékkel manipulálta a médiát, mindig is agresszív és könyörtelen játékos hírében állt. Amikor egy riporter olyan illegális kampánypénzek után nyomozott, melyek Fred Trump egyik New York-i bérházából vándoroltak egy demokrata párti politikushoz, s a skandallumból újságcikk lett a New York Postban, Cohn felhívta az érintett újságírót, és üvöltve, válogatott káromkodások kíséretében adta a tudtára, hogy hamarosan derékba töri a karrierjét. Az ügyvéd valójában tehetetlen volt, hiszen a szóban forgó történet valós tényeken alapult, a színes kis anekdota mindenesetre érzékletesen példázza, hogy Roy Cohn olykor minden megengedett határt átlépett, ha aktuális ügyfelei érdekeinek védelmezéséről volt szó.

Egy látnok veszett el benne

Ahogy korábban már említettük, a nagyhatalmú New York-i ügyvéd előszeretettel jelent meg a nyilvánosságban férfi partnerei társaságában (olykor még a Fehér Házba is elvitte őket, s bemutatta az akkori elnöknek, Ronald Reagannek), de a meleg szubkultúra ikonikus helyszínein is gyakorta megfordult (beleértve a különböző szórakozóhelyeket is). Sokakat dühített, hogy Cohn közszereplőként mereven elítélte a homoszexualitást, s a televízióban rendre a melegek jogegyenlősége ellen beszélt. John Waters filmrendezőt például mélyen felbosszantotta az ügyvéd cinikus kétkulacsossága. A direktor később elmesélte, hogy egy pincér barátja rendszeresen beleköpött Cohn ételébe, annyira irritálta a homofób megnyilvánulásairól elhíresült meleg jogász viselkedése.

De ha már érintőlegesen szóba hoztuk a gasztronómiát, talán érdemes röviden szót ejtenünk az ügyvéd különc szokásairól is. Cohn a fényűző összejöveteleken rendszeresen falatozott más vendégek tányérjából. Megütközést keltő szokásától a legelőkelőbb vendéglátóhelyeken sem riadt vissza, és ha mindez nem volna elég, sokszor nem is egyenlítette ki az éttermi és a szállodai számláit, sőt olykor adófizetési kötelezettségéről is „megfeledkezett”. Rengeteg olyan számla maradt utána, melyre tollal ráírta, hogy „nem szükséges kiegyenlíteni”, mert attól tartott, hogy a titkárnője majd rendezi a tartozást.

Cohn nem csupán kiváló jogász és briliáns stratéga volt, de egyesek szerint „látnoki” képességekkel is rendelkezett. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján szinte előre megérezte az átalakuló amerikai nagypolitika reagan-i konzervatív fordulatát, sőt azt is megjósolta, hogy fiatal pártfogoltja, Donald Trump egyszer még sokra viszi az üzleti (és a politikai) életben. Végül mindkét prognózisa helytállónak bizonyult, igaz, amikor a nyolcvanas évek első felében kiderült, hogy Cohn AIDS-ben szenved, Trump szinte azonnal elfordult tőle. Az ügyvéd a nyilvánosságban sosem ismerte be, hogy az akkoriban erőteljes társadalmi stigmatizáltságot jelentő kór támadta meg a szervezetét: megpróbálta elhitetni az emberekkel, hogy igazából májrákban szenved.

Al Pacino és Kulka János is eljátszotta

A sokak által rettegve gyűlölt ügyvéd 1986. augusztus 2-án hunyt el, szinte teljesen magányosan, eladósodva, kifejezetten rossz egzisztenciális körülmények között. Jellegzetes alakját azóta több tévésorozat és dokumentumfilm is felelevenítette az utókor számára, sőt Cohn Tony Kushner Angyalok Amerikában című színdarabjában is felbukkant. (A mű nyomán 2003-ban minisorozatot készített az HBO, melyben az Oscar-díjas Al Pacino alakította a haldokló ügyvédet. A darabot a kétezertízes években Magyarországon is színpadra állították: ebben a verzióban Kulka János, a Nemzet Színésze bújt Cohn bőrébe.)

Bár Donald Trump mentora csaknem negyven éve halott, egykori tanítványa valószínűleg máig nem felejtette el. Ennek igazolására idézzünk fel egy anekdotát 2016 késő őszéről, amikor Trump a választásokon meglepő győzelmet aratott demokrata párti ellenfele, Hillary Clinton felett. Amikor már tudta, hogy hamarosan beköltözhet a Fehér Házba, a politikus felsóhajtott: „Hogy élvezné ezt Roy! Jaj, mennyire hiányzik!”

(Kiemelt kép: © APPRENTICE PRODUCTIONS ONTARIO INC.)