A legégetőbb problémákat is megoldhatná az emberiség, ha példát venne a méhekről

A nagy, társadalmi szintű problémák mindannyiunkat érintenek és habár sokakat meg is érintenek ezek a kérdések, a legtöbben úgy érzik, a probléma túlnőtt rajtuk, és az ő cselekedeteik csak cseppek egy hatalmas óceánban.

Szegénység, éhezés, klímaváltozás, kóbor állatok és kipusztuló fajok – az emberiség kihívásai, amelyeket egy személy önmagában nem tud megoldani, de a méhek példájából tanulva együttesen lehetséges. Bár minden méhecske csak tizenketted kanálnyi mézet termel élete során, mégsem lamentál azon, hogy van-e értelme a munkájának, csinálja, mert a sok kis méz aztán több tíz kiló lesz, ami segít nekik átvészelni a telet.

Érdemes lenne példát vennünk problémamegoldás terén róluk – erről szól Marianne Gee TED előadása.

Marianne Gee ottawai házának falába egyik nyáron beköltözött egy méh kolónia. Sikeresen kiköltöztették az önkényes lakásfoglalókat, de valami különösen vonzó lehetett a méhek számára azon a házon, mert rövid időn belül egy újabb kolónia költözött be hozzájuk. Ezek az élmények indították el Gee-t és férjét a méhészkedés felé vezető úton, azonban új hobbijuk kapcsán hamar kiderült, hogy komoly problémákkal kell szembenézniük, mégpedig a méhek számának rohamos csökkenésével. A két ember által megoldhatatlannak látszó feladat azonban olyan új utakra terelte és olyan új megoldások kigondolására sarkallta a házaspárt, ami változást hozhat abba, ahogy az élelmiszerrel gazdákodik az emberiség. Marianne Gee “Want to change the world? Think like a bee!” című TED előadásában mesélte el inspiráló történetüket.

Gee elmondása szerint korábban a téli időszakban a kolóniák 15 százaléka pusztult el Kanadában, most azonban már 25-30 százalék a halálozási ráta, az Egyesült Államokban pedig a méhrajok fele nem éli túl a telet. Ez pusztán azért fontos, mert nagyjából az ételeink egyharmadát köszönhetjük a méhek munkájának, így nem túlzás azt mondani, hogy ha nem lesznek méhek, akkor jelentősen beszűkül a rendelkezésre álló élelmiszerek skálája is.

A méhészetben ugyanis nem a méztermelés ma már a legnagyobb üzlet, hanem a beporzás. Nyaranta fogják a méhkolóniákat és bejárják velük az országot, hogy azok beporozzák a növényeket, ezáltal étel kerüljön az emberekhez. Erre azért van szükség, mert Kaliforniában például 600 ezer focipálya nagyságú területen kizárólag mandulafák vannak, így semmilyen őshonos méh vagy lepke sincs már itt, így nyaranta az amerikai méhkolóniák 80 százaléka érkezik ide, hogy aztán mandulát ropogtathassanak és mandulatejet ihassanak az emberek. Eközben rengeteg rovarirtó- és permetszerrel lépnek kapcsolatba, valamint az idegen méhek egymás között terjesztik a különböző betegségeket. A monokultúrás termesztés és a sok permetszer azonban csak a probléma egyik részét képviselik. A méhek pusztulása is csak egyetlen probléma szimptómája: annak, hogy végtelenül elhibázott és egyre kevésbé fenntartható a mezőgazdasági rendszerünk. A probléma összetettsége miatt mindenki csak ujjal mutogat a másikra, a környezetvédők a kormányzatokra, a méhészek a mezőgazdászokra és fordítva, miközben az egyszerű embereknek azt javasolják, hogy ültessenek virágokat, mert a betondzsungel ugyanúgy gerjeszti a problémát.

Gee és férje eközben többször is feltették maguknak a kérdést, hogy miként menthetnék meg a méheket. Egy ponton odáig jutottak, hogy sehogy, hiszen ők egyedül nem tudják megváltoztatni azt, ahogy a bolygón jelenleg a mezőgazdaság folyik.

Sokan érzik úgy, hogy egy-egy probléma jócskán túlmutat rajtuk, nem tudják, hogy hol kezdjenek bele, és a tetteik súlytalanok, ezért inkább nem is tesznek semmit. Egy napon azonban Gee rájött, hogy azokról az okos lényekről kell példát vennie, akiket szeretne megmenteni.

Gee a méhek működésének két kardinális elemét emelte ki:

• Egy méhecske élete során egytizenketted kanálnyi mézet termel meg, de őt ebben nem állítja meg a tudat, hogy milyen csöpp ez a mennyiség. Ez a mennyiség pont az, amire szükség van ahhoz, hogy összejöjjön a 45 kiló, amivel túlélhetik a telet. A legszebb pedig, hogy az a méhecske ezt nem is fogja megérni (nyáron 6-8 hétig élnek, télen 20 hétig), hanem a közösség fennmaradásáért teszi.
• A másik fontos stratégia, amit elleshetünk a méhektől, az a példamutatáson alapuló meggyőzés. Amikor a méhek új helyet keresnek a kaptárnak, akkor néhány felfedező indul útnak, hogy megtalálják az új otthont. Amikor egy méh talál egy alkalmas helyet, visszatér társaihoz és táncolni kezd, amivel elmondja ezt nekik, ami után egy kis csapat követi őt, és ők is megnézik, mit talált. Majd ők is belekezdenek az izgatott táncba, és végül az egész kolónia egy testként fog mozogni, hogy aztán elfoglalják új szálláshelyüket. Vagyis egyetlen méhecske elég volt ahhoz, hogy elinduljon a változás.

Gee és férje ezért úgy döntött, hogy saját vállalkozást indítanak, és amellett, hogy méhkaptárakat helyeznek olyan városi területekre, mint a háztetők, ők maguk is egy farmra költöztek, és abban támogatják az embereket, hogy képesek legyenek városi környezetben a saját élelmiszerüket megtermelni, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatva és kevésbé függjenek az ipari mezőgazdaságtól.

Érdemes végignézni a teljes TED videót, mert rengeteg érdekesség és információ szerepel benne, ami röviden, de érthetően mutatja be a folyamatokat, amik a méhek pusztulásához vezetnek.