Mini JCW GP: A tökéletes fegyver

Vannak dolgok, amelyeket még pénzért sem vásárolhatunk meg magunknak. Ilyenek például a limitált darabszámban elérhető autók, mint például ez a Mini JCW GP is.

Ebből a Miniből, ha jól tudom egy kezemen meg lehet számolni, hogy Magyarországon hány darab került forgalomba helyezésre, és szerencsére ebből az egyik az ismeretségi körben landolt. Ezúton is nagyon hálásak vagyunk, hogy megkaptuk az autót, hogy megoszthassuk az élményeinket, amelyek egyáltalán nem hétköznapiak.

Nagy Mini rajongó vagyok. Úgy gondolom, hogy a Mini egy külön fogalom az autók világában, hiszen páratlan, semmihez sem hasonlítható élményt tud adni a sofőrnek. Sajnos az idők folyamán elég szépen felhízlalta a gyártó, hiszen a biztonság és a temérdek vezetéstámogató rendszer nyomja a plusz súlyt, illetve a komfort érzetünket javító eszközök is. Kicsit oda lett a régi jó Mini feeling, ami a könnyű karosszériáról és a közvetlen kormányzásról szólt, tipikus példája volt annak, hogy kis lóerővel kicsiny termettel mégis hatalmas élményt kaphatunk.

Ugyan a JCW modellek a márka csúcsragadozói, mégis mindig az volt az érzésem, hogy jó ez, de van még ebben bőven tartalék, lehetne ez sokkal jobb is. Maradt bennem némi hiányérzet, hogy steril a hangja, kiszámítható minden mozdulata, nem volt benne az a fajta pajkosság, amiért rajongani lehetett volna, amitől olyan, mint egy rossz gyerek. Ez nem szemrehányás, hiszen a mai világban az a cél, hogy bárki élvezni tudja az autó teljesítményét, úgy tűnjön, hogy mintha nagyon jó sofőrök lennénk, hiszen az autó úgyis megoldja a felmerülő problémákat, magyarul kiment a bajból, ha kicsit túlvállaljuk magunkat. Viszont vannak, akik hajlandóak többet fizetni azért, hogy több jusson a jóból, hiszen igénye és pénztárcája is lehetővé teszi, hogy áldozzon az adrenalin többletre. Ezt jól mutatja, hogy más gyártók is piacra dobnak mondhatni „dobozos terméket”, amelynek borsosabb az ára, kevesebb az ülése, ezáltal könnyebb a súlya cserébe megadja azt a fajta élményt, amit még vezetésnek hívnak.

Ez a kuriózum a Mini GP esetében a harmadik generációhoz tartozik. Elképesztő mennyiségű munka és fejlesztés van mögötte, de ha jól sejtem, egyik mérnök sem tehernek fogta ezt fel, le merném fogadni, hogy élvezték a munkát. Az elképesztő teljesítmény önmagában nem lehetne mindenre megoldás. A 2 literes turbómotor 306 lóerő és a 450 Nm nem játék, főleg, hogy mindez az első keréken ér földet. Ránézésre is látszik, hogy nem a hétköznapi verzió, hiszen a szénszálas erősítésű kerékjárati ívek, a rajta elhelyezett sorszám, sok kérdést vetnek fel az emberben. Egyedi megoldásokban nincs híján, hiszen az első és hátsó toldatok, és a dupla szárny nem csak dekoráció, mindennek megvan a kőkemény funkciója. Egészen pontosan ezek a dolgok szükségesek ahhoz, hogy kevesebb, mint 8 perc alatt jusson végig a híres Nürburgringen. Hatalmas méretű, egészen pontosan 360 mm átmérőjű féktárcsák feszülnek a 18 colos egyedi kovácsolt könnyűfém keréktárcsák mögött. Ennek a hatását hamar észleljük is, ha nem óvatosan ismerkedünk a fékkel, hamar olyan laposak leszünk, mint a matricák a Lutra albumban. Egy biztos, a fék az egyik legfontosabb bármilyen sportautóról is legyen szó, ezzel itt sem vicceltek: egyszerűen brutális.

A beltér esetében túl sok változás nem fog feltűnni a többi Minihez képest, leszámítva a hátsó ülések hiányát. Gyakorlatilag egyetlen masszív merevítő fut végig mögöttünk, de nézzük a jó oldalát, jó nagy csomagteret eredményezve ezzel. Az ülések oldaltartása látványosan nagyobb, mint a hagyományos modellben az Alcantara és a bőr párosítása azért nem feledteti, hogy mely kategória tagja. Találunk néhány vak kapcsolót, például hiányzik a módválasztó, bár kicsit bután is nézne ki az ECO felirat egy versenyautóban. Csupán a váltókar Sport módba kapcsolásával érünk el némi vehemencia többletet, de alapvetően normál állapotban sem hagy kívánni valót maga után. Ha úgy véljük, hogy a hagyományos Mini futóműve sportos és kemény, akkor jobb, ha felkészülünk az agyrázkódás közeli élményre, mert nem csak az úthibákat, de az aszfalt minden rezdülését közvetíti felénk.

Elképesztő adat egy elsőkerék meghajtású autótól, hogy a 100-as sprint mindössze 5,2 másodpercet vegyen igénybe. Azt nem mondom, hogy ezt elsőre megcsinálja, hiszen a rajta lévő speciális Hankook Ventus S1 EVO Z gumiknak kell a hőmérséklet, hogy megtapadjanak, de ha ez megtörténik, meghazudtolja a fizika törvényeit. Durva érzés, amikor még harmadikban 100 felett is bevillan a kipörgésgátló, és még ijesztőbb, amikor 130-nál még nyomsz egy padlógázt és ha nem két kézzel kapaszkodsz a kormányba akkor nemes egyszerűséggel kitépi a kezedből azt. Előre szólok, hogy ez nem azoknak való, akik vezetés közben telefont szeretnek nyomkodni, mert az első kigyorsításkor biztos, hogy elejted azt. Félelmetes érzés, hogy egy ilyen kisautó milyen vezetési élményt képes adni, azt éreztem a szűk keresztmetszet én vagyok a képességek tekintetében és nem ő. Iszonyúan hozzájárul az élményhez, hogy nincs agyon szigetelve a beltér és hallani a kipufogó minden rezdülését, és ez valóban a kipufogó és nem valami generátor. Amikor alapjáraton jár, és kiszállunk, hogy körbejárjuk, akkor hallani igazán, hogy a többiekhez képest teljesen átdolgozott kipufogó rendszere van, olyan a járása, mint egy versenyautónak. Vezetéstámogató kiegészítőket felesleges keresni benne, hiszen még tolatóradar sem került beszerelésre a súlycsökkenés miatt, szóval csak óvatosan a tolatásnál. Ezen információk tudatában teljesen hihető az alig több, mint 1200 kg önsúly.

A Mini JCW GP típust nem utcára találták ki. Valóban tudunk belőle egy városi kisördögöt csinálni, hiszen apró termete miatt jácci könnyedséggel lehet vele lavírozni az autók között, az autópályán sem sokan teszik helyre, de igazi otthona a versenypálya. Ez az a modell, aminek az ára nagy valószínűség szerint nem fog csökkeni, hanem tartja majd a szintet, sőt megkockáztatom, hogy egyedi sorszámozott mivolta miatt idővel még többet fog érni. Összesen 3000 darabot készítettek belőle ez a példány a 2778-as. Nem is érdemli meg, hogy minden egyes nap koptassuk vele az aszfaltot, ez egy kuriózum. Nagyon sok mosolyt csal az arcunkra az emberek fogadtatása, hiszen sokan nem tudják, hogy az ismerős megjelenés mit rejt, megzavarják őket a rajta lévő kiegészítők, a versenyautós mivolta. Az biztos, hogy ebben az esetben úgy költjük el a pénzünket, hogy nem kapunk irigy pillantásokat, sokkal inkább elismerő bólintások jutalmazzák a látványt.