A legrosszabb, ami történhet, hogy nemet mondanak – de erre eddig nem nagyon volt példa

Mosoni Péter neve nem csak a magyar, de a nemzetközi autós világban is egyre ismertebb, ha valaki találkozik vele, mégis a szerénység és az alázat, ami elsőként eszébe jut.

A fotózás egy hobbiprojektnek indult, de hamar kiderült, hogy egy szűk és nagyon izgalmas piaci szegmensre talált autófotósként. Ez egy itthon még nem annyira ismert műfaj. Egyedüli magyarként kap meghívást exkluzív nemzetközi rendezvényekre, Lengyelországban részt vett RWB Porsche építésén, amelyet Akira Nakai mester saját kézzel rakott össze, képei pedig szépen lassan státuszszimbólummá válnak. A fotós a „Mosonis” képek mögött.

Hogyan kezdődött ez a szerelem?

Édesapámnak komoly szerepe volt ebben, hiszen autószerelőként dolgozott. Arra emlékszem gyerekkoromból, hogy mindig cserélődtek az autók nem csak a műhelyben, de otthon a családban is. Nagyon korán elkezdtem érdeklődni az autók iránt és elég gyorsan kialakult a szerelem is. Egy kicsi faluban laktunk, a kertek alatt pedig elég hamar elkezdhettem gyakorolgatni, vezetgetni, rengeteg poszterem volt a falon. Vannak még talán, akik emlékeznek az autós kártyákra, amelyeket természetesen én is gyűjtöttem (nevet – a szerk.).

A fotózás volt előbb vagy a versenyek?

14 éve kezdtem el a fotózással komolyabban foglalkozni, amikor is a szoc.támból megvettem az első kis Fuji fényképezőgépemet. Az elején az ember mindent lefotóz, ami él és mozog, nekem körülbelül másfél év kellett, amíg kialakult, hogy összekössem az autók és a fotózás iránti két szenvedélyemet. Autodidakta módon tanultam, és ahogy én is fejlődtem fotósként, az eszközeim is folyamatosan egyre profibbak lettek. Akkor még nem nagyon volt magyar fotós, aki autófotózásra specializálódott volna, így külföldi fotósokat kezdtem el követni, néhányuktól a mai napig inspirálódom. Természetes, hogy az ember először a baráti körében kezdi el az autókat fotózni – szerencsére épített autókból nem volt hiány-, viszont érdekeltek a teljesen eredeti autók is, amelyek nincsenek még átalakítva, ahol még minden csavar a helyén van.

Emlékszel még az első együttműködésedre?

Viccelsz?! Sosem fogom elfelejteni! Kezem-lábam remegett, aludni sem tudtam a fotózás előtti napon. A Pappas volt az első, akik válaszoltak, hogy szívesen kipróbálnák, hogy ez az együttműködés hova vezet. A székesfehérvári szalon vezetője adta át egy vadiúj Mercedes E-osztály kulcsát – akkor az egy nagyon nívós autó volt. Ez egy hatalmas mérföldkő volt számomra. Nem sokkal később a Mercedes Benz Globalhoz is közvetlen kapcsolataim lettek, így kaptam meghívást 2014 környékén Stuttgartba. Ez volt az első nemzetközi projektem, egy turbós, V8-as motorral rendelkező Mercedes CLS 500-at kellett fotózni.

Ha szeretnék valamit, akkor írok egy emailt vagy telefonálok és rákérdezek. A legrosszabb, ami történhet, hogy azt mondják nem – de erre eddig nem nagyon volt példa.

Ha jól tudom, az egyik legizgalmasabb projekted is a Mercedeshez kapcsolódik.

A Mercedes Benz minden évben szervez az Európa Parkban egy éjszakai fotózást, amelyen 8 nemzetközi fotós vesz részt, mindenki teljesen más stílust képvisel. 8 ikonikus Mercedes Benz modellt hoztak ki az All Star kollekcióból, majd sorszámot húztunk, ami alapján autót és helyszínt lehetett választani. Egy W124-es Cabrio és egy W111-es Coupé került végül a kamerám elé. Aki egy kicsit is szereti a szép autókat, annak biztosan megdobban a szíve egy-egy ilyen darab láttán:

Ha pedig izgalmas projektek, akkor az RWB fotózást is feltétlen megemlíteném! Habár a RAUH-Welt BEGRIFF történet az autós társadalomban igen megosztó, egy életre szóló élmény volt számomra részt venni az eseményen Varsóban, ahol Akira Nakai mester saját kézzel rakott össze két Porschét: egy 964-es Targát és egy 993 Cabrio-t. Extrém stílusban épít, éppen ezért nagyon megosztó, ugyanakkor elismert szakember, azt pedig kevesen mondhatják el magukról, hogy személyesen is ismerik, együtt is vacsoráztak vele:

Meddig lehet egy hobbiprojektet kedvtelésnek tekinteni?

Nem tudom megmondani, hogy pontosan hol áll az életemben a fotózás – lehet erről a kedvesem másként nyilatkozna. Az ő türelmét irigylem és köszönettel, maximális tisztelettel tartozom neki, teljes mértékben támogatja ezt a szenvedélyemet. Én lehet, hogy már nem bírtam volna saját magamat elviselni (nevet – a szerk.). Bízom benne, hogy az utazás részét a dolognak azért élvezi.

Ha csak ebből kellene megélnem, valószínűleg hamar kiégnék, és elveszíteném a szenvedélyt, ami egészen biztosan a képeimen is hamar meglátszana. Nyilván ma már azért van egy profit oldala is a történetnek, de én azért szeretek továbbra is hobbiként tekinteni rá. Ezzel együtt szerintem csak autófotózásból itthon nem tudnék megélni.

Mi a következő mérföldkő?

Hosszú távon még messzebbre szeretnék eljutni, még több kalandot megélni, és természetesen még több izgalmas autót kipróbálni. Izland számomra eszméletlen hely, ott egy különleges autót fotózni életreszóló élmény lenne, de egy amerikai túra is rajta van még a bakancslistámon. Egy The Grand Tour-féle autó tesztre azt hiszem soha nem mondanék nemet.

A következő mérföldkő talán a Porsche lehet. Klasszikus darabokat, restaurált modelleket, mint például egy 356-os Porsche, már többször fotóztam, a teljesen új autók ezidáig még várattak magukra. Ezek az autók még a kevébé fanatikus autó rajongók szívét is megdobogtatják. Na meg persze a nagyon különleges szupersportkocsik, mint például egy McLaren.

Top 3 „Mosonis” álomgarázs?

Porsche mindenképp szerepelne benne. Egy klasszikus (inkább kultusz) 964-es középkorosztály, és egy GT2 Porsche, ami egy igazi pályaautó. Emellett persze a Mercedeshez is szoros érzelmi szálak fűznek.

Mire vagy a legbüszkébb?

Az ember bőre alá bekúszik az autózás iránti szenvedély. Büszke vagyok rá, hogy annak ellenére, hogy nem Magyarország az autózás fellegvára, és pici ország vagyunk, részt vehetek a Mercedes Benz nemzetközi projektjeiben. És arra is, hogy sok tulajdonossal jó kapcsolatot ápolunk, ha pedig új autó kerül a gyűjteményekbe vagy módosítások történnek, akkor újra és újra visszajönnek hozzám, mert szeretnének egy új sorozatot.

Mikor kezdtél el szembesülni azzal, hogy a neved egyre ismertebb?

Ez is egy vicces történet, ugyanis láttam egy mémet. A magyar módosított autós társadalomban készítette valaki, amelynek az volt a lényege, hogy akkor lesz elismert az autód, ha lesz róla egy „Mosonis” kép. Akkor tudatosodott bennem is, hogy elindult valami és az is, hogy súlya, értéke van a portfóliómnak és annak, amit eddig elértem.

Érzel emiatt valamilyen nyomást?

Néha igen, hiszen a partnerek is már várnak valamit, és a rendezvényeken is egyre többen szeretnének képeket – ilyenkor nagyon nehéz azt mondani, hogy ne haragudj, a te autód most nem fér bele. Ezzel együtt is igyekszem mindig kreatív lenni, új dolgokat kipróbálni.

Honnan a folyamatos inspiráció?

Természetesen én is követem a nemzetközi trendeket, fotósokat és megosztó oldalakat is. Figyelem, hogy mik azok az apró részeletek, amelyeket a saját képeim egyéniségéhez tudok becsempészni – kicsit olyan ez, mint a lego, folyamatos építkezés. A fényfestésről úgy gondolom, hogy mondhatom, a védjegyemmé vált. Rendkívül izgalmas, hogy nem készülhet két egyforma kép még ugyanarról az autóról sem.

Szerintem azzal sem árulok el nagy titkot, hogy mint az autók és a benzingőz szerelmese a legkülönbözőbb izgalmas autók kipróbálása is rendkívül motivál. Amikor egy olyan autóval tölthetsz el egy napot, amely teljesen más ligában mozog, mint az átlag forgalom. Ha kipróbálhatsz egy Porsche 911R-t, amiből limitált számú, összesen 991 darab készült, vagy egy RWB épített Porsche modellt, amit relatív kevesen tehetnek meg, az olyan felemelő élmény, amitől szerintem minden autóbolond lázba jön.

Hol lehet veled legközelebb találkozni?

Közel állnak hozzám a módosított autóépítések is, ezeken a versenyeken szívesen részt veszek. Legközelebb egy tuning autós rendezvényen a „Stance Fest”-en leszek kint a Golftanyán, június 9-én.