A Ferrari hosszú és jeles múltra tekint vissza az autóversenyzésben, 1950-es megalakulása óta részt vesz a Forma-1-es világbajnokságban, de soha nem élt meg olyan tartós dominanciát, amely megfelelt volna a 21. század első éveiben elért eredményeinek.
Miután az 1996-os szezonra szerződtette a német szenzációt, Michael Schumachert – aki már kétszeres világbajnok volt a Benettonnal –, a Scuderia egy „szupercsapatot” épített körülötte, amelyet Jean Todt felügyelt, és olyan mérnöki tehetségeket foglalt magában, mint Ross Brawn, Rory Byrne és Paolo Martinelli.
A Ferrari és Schumacher egyszerűen megállíthatatlanok voltak
2000-től kezdve, amikor legyőzte nagy riválisát, a McLarent, a partnerség öt egymást követő pilóta- és konstruktőri világbajnokságot nyert meg. Akkora volt a 2002-es fölénye, hogy Schumacher a júliusi Francia Nagydíjra, hat futammal a szezon vége előtt már biztosan címvédő volt.
Kép: RM Sotheby’s
A Ferrari a régi F2002 frissítésével kezdte a következő évet, de Schumacher csak egyszer nyert a nyitó négy futamon. A Scuderia csak az ötödik spanyolországi fordulóban mutatta be új F2003-GA-ját – a kezdőbetűkkel, a Fiat januárban elhunyt főnökének, Gianni Agnellinek a tiszteletére. Ez egy hosszabb tengelytávú autó volt, mint elődje, ami lehetővé tette a Ferrari számára, hogy az aerodinamikát egészen más módon csomagolja, mint a címrivális Williams által használt rövid tengelytávú autóé. A változtatásokba belefért a 3 literes V-10-es motor valamivel hosszabb, Tipo 052-es változata is, egy igazán különleges, 845 lóerős erőforrás, amely 19 000-es percenkénti fordulatszámra volt képes pörgetni.
A Ferrari szándéka az F2003-GA-val kapcsolatban az volt, hogy optimalizálja a Bridgestone gumin való beállítását úgy, hogy a súlyeltolódást a kvalifikáció során hátra tolja, hogy ne melegedjenek túl az első abroncsok, majd előre mozgassa a versenyre, hogy csökkentse a kopást a hátulján. Egy késői előszezoni szabálymódosítás azonban megtiltotta a tankolást a kvalifikáció és a verseny között, és olyan feltételeket írt elő, amelyek lényegében azt jelentették, hogy az autónak pontosan úgy kellett indulnia a versenyen, ahogy az időmérő befejezésekor volt.
Kép: RM Sotheby’s
Ennek ellenére Schumacher a 229-es futóművet a pole pozícióba helyezte az F2003-GA versenyen, május 4-én, a Spanyol Nagydíjon, csapattársával, Rubens Barrichellóval. Amikor kialudtak a lámpák, Fernando Alonso Renault-ja szétválasztotta a Ferrarikat, és kihívta Schumachert az első kanyarba. A német azonban kitartott, és megnyerte a futamot annak ellenére, hogy a fiatal Alonso könyörtelenül üldözte őt egész délután.
Az Osztrák Nagydíj következett, és Schumacher megőrizte a 229-es tökéletes rajtját azáltal, hogy ismét megszerezte a pole pozíciót és a győzelmet. Ezúttal egy kis tüzet kellett leküzdenie egy tankolás közben, majd először a McLaren-es Kimi Räikkönen motorproblémákból, majd az éllovas Juan Pablo Montoya visszavonulásából tett szert további előnyre.
Kép: RM Sotheby’s
Schumacher ezután csak az 5. kvalifikációt szerezte meg Monaco utcáin, és a korai szakaszban Jarno Trulli Renault-ja mögött találta magát. Ő azonban más stratégiát követett, mint a körülötte lévő autók, és mire a kockás zászlót lengették, feljött a 3. helyre, és átlépte a vonalat közvetlenül a győztes Montoya és a 2. helyezett Raikkönen mögött, és dobogós helyezést ért el a Forma-1 legendás pályáján.
A BMW-vel hajtott Williams autók lezárták a rajtrács első sorát Kanadában, de Schumachernek jobb volt a versenytempója, és a 229-es sorozatszámmal visszatért a győzelemhez. Kis híján megtartotta testvérét, Ralfot és Montoyát, és megszerezte harmadik győzelmét, de a nürburgringi Európa Nagydíj 5. helyénél nem tudott jobban teljesíteni. Ezt követte egy 3. hely a Francia Nagydíjon.
Kép: RM Sotheby’s
Schumacher egy másik F2003-GA-val – 231-es sorozatszámmal – versenyzett Nagy-Britanniában, Németországban és Magyarországon, és mire a Ferrari hazai pályáján Monzában visszaállt a 229-re, már csak egyetlen ponttal vezette a bajnokságot Montoyától. A Ferrari a Williams mögött is lemaradt a konstruktőri rangsorban, de Schumacher tökéletes választ talált: megszerezte a pole pozíciót, a leggyorsabb kört, és döntő győzelmet aratott a futamban.
Miután ismét nyert Indianapolisban az Egyesült Államok GP-jén – a rajtrács hetedik helyéről – már csak egy hajszál választotta el a címvédéstől. Egyedül Räikkönennek volt esélye arra, hogy ellopja tőle a lehetőséget az utolsó fordulóban Japánban, de Schumacher kitartott. Miután a kvalifikációs befutást esős körülmények között kellett megtennie, és ezért csak a 14. helyen végzett a rajtrácson, még ő is „zűrös” versenyt futott be, és a 8. helyen lépte át a határt, hogy megszerezze a végső pontot. Miután Barrichello megnyerte a futamot és Räikkönent a második helyre szorította vissza, Schumachernek ez viszont elég volt ahhoz, hogy két ponttal megszerezze a világbajnokságot.
Kép: RM Sotheby’s
A 229-es messze a legsikeresebb a hat F2003-GA közül, amelyet megépítettek, és egyike annak a mindössze négy Schumacher-korszak Ferrari Forma-1-es futóművének, amelyek öt vagy több győzelmet arattak egy világbajnoki győztes szezonban.
Schumacher kilencszer versenyzett, és öt győzelmet aratott a küzdelmes szezon során, amikor a német veterán szembeszállt az olyan fiatal pilótákkal, mint Montoya és Räikkönen. A Scuderia történetének aranykorszakának egyik legjelentősebb és legtörténelmibb autójaként bemutatott 229-es futómű a közelmúltban, 2022-ben nagyjavításon esett át a maranellói gyárban. Legendás, 3 literes V-10-es motorja azóta mindössze 148 mérföldet futott, és az összes fő alkatrész – beleértve a sebességváltót, a tengelykapcsolót és a hidraulikus rendszert – jelenlegi életciklusának csak egy kis százalékát fedi le.
Kép: RM Sotheby’s
A 229-es alváz nemcsak Michael Schumacher hatodik bajnoki címének megszerzésében játszott döntő szerepet, de a Ferrari számára is kulcsfontosságú eredményeket jelentett, amivel megnyerték a történelmi 13. konstruktőri bajnokságot. Bármely generációhoz tartozó Scuderia Ferrari Grand Prix autót birtokolni ritka és értékes kiváltság; a csapat legdominánsabb korszakának egyik legsikeresebb Forma-1-es autójának megvásárlása viszont olyan lehetőség, ami csak egyszer adódik az életben.
Az RM Sotheby’s árverése november 9-én kerül megrendezésre, az autó becsértéke mintegy 7,5-9,5 millió svájci frank.
Kép: RM Sotheby’s
