Őszintén szólva sosem voltam egy nagy “Humvee” rajongó, de amikor kezembe került ennek az autónak a kulcsa és beültem az egyébként meglepően szűk helyre, majd beindítottam a masszív diesel v8-at és sebességbe raktam a váltót….
… hirtelen minden a helyére került. Egy szempillantás alatt én magam is elhittem, hogy a Humvee előtt nincs leküzdhetetlen akadály, tökéletesen biztonságban éreztem magam és megértettem, hogy miért lett hű társa sok katonának kint a fronton.
Természetesen tudom, hogy a Humvee sem legyőzhetetlen, de tagadhatatlanul masszív, tekintélyt parancsoló darab, ami igen jól állja a sarat – igaz inkább a fronton, semmint a civil, hétköznapi pályán.
A H1 számomra mindig az egyetlen „vállalható” Humvee marad, amelynek minden porcikáján érződik, hogy nem ez a jármű nem a civil népek szórakoztatására készült. Ez egy cél eszköz és ebben rejlik a szépsége is számomra.
Mi sem bizonyítja jobban a „cél eszközként” való mi létét, mint az elnevezése: HMMWV (High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle – magyarul nagy mozgékonyságú többcélú kerekes jármű) hát nem csodálatos?
A szóban forgó példány konténerben érkezett Ausztriába, egy ottani gyűjtő vásárolta hétköznapi használatra. Az autón még több helyen megtalálhatók a különböző, még a frontról származó matricák, fegyvertartók, karcolások, apró hegek… ha mesélni tudna! Ez a misztikum, a robosztusság és az őt körül lengő legendák miatt vált hirtelen számomra is szerethetővé.
