A zárt gallért és nyakkendőt viselő öltönyös férfi képe egészen az ezredfordulóig szinonimája volt az üzletembernek, a pénz világában a tőzsdék parkettjén biztosan mozgó brókernek, a bírósági tárgyalótermek magabiztos jogászának.
Nyakkendőt viseltek a férfiak a legtöbb munkahelyen, a félhivatalos és hivatalos összejöveteleken és az ünnepi alkalmakkor is. A formális megjelenés és az üzleti mindennapok kötelező darabja volt az egyedi csomóval megkötött, formára szabott és hajtogatott selyemdarab. A sikeres férfi képét a Tőzsdecápás Gordon Gekko, Thomas Crown és Őfelsége 007-es ügynöke, de a Casino Robert De Nirója is nyakkendőben formázta meg.
Hogyan viselték a nyakkendőt a 60-as, 70-es években?
A hatvanas évek szürke egyformaságának keskeny és szigorú nyakkendői után a hetvenes évektől a nyakkendő olyan darabbá vált, amit, a magát komolyan vevő és másokban jó benyomást tenni kívánó férfiember mindig viselt. A nyakkendő választék a visszafogott és igen elegáns egyszínű és finoman mintázott darabokon át, a széles csík és fantáziamintásokig, a selyemszálból kötött és kasmír nyakkendőkig terjedt.
A nyakkendő ekkor önálló tárggyá vált, amit szívesen ajándékoztak a feleségek, a kollégák, sőt még céges ajándékként is megjelent – szerencsétlen esetekben a vállalat stilizált, eltúlzott logójával.
A nyakkendőt mindnyájan nélkülözhetetlennek és elmaradhatatlannak éreztük.
A klasszikus és informális férfi szaküzletek kínálatának fontos részei voltak a különféle minőségi szintek szerint legyártott, gépi és kézi megmunkálású egyszer szolidan visszafogott, másszor éppen üdén friss vagy hagyományokat követő mintázatú, a neves divatcégek, tervezők és apró minőségi terméket gyártó manufaktúrák logójával ellátott selyem nyakdíszek.
Hermés legendás figuratív mintái és színvilága, Giorgio Armani art deco motívumai vagy a neves olasz manufaktúrák széles csíkmintái könnyen felismerhetőek voltak, és a férfiak világában egyfajta kommunikációs eszközként is funkcionáltak. Jó minőségű nyakkendőt viselni presztízst jelentett, az öltözethez jól megválasztott nyakkendőben megjelenni, pedig egyfajta kiválóan megformázott névjegy átadását is jelentette.
Sok divatíró a nyakkendő létét már a kilencvenes évektől megkérdőjelezte, és egyfajta beragadt, itt felejtett tizenkilencedik századi emléknek tartotta.
Neves tervezők egyre gyakrabban és kitartóan csak a keskeny egyszínű verziókat mutatták be, majd egyre több lett a trend bemutatókon a nyakkendő nélküli öltönyös modell.
Ennek és a lazuló felfogásnak hatására a nyelvújító elődeink által nyaktekerészeti mellfekvencnek elkeresztelt keskeny selyemdarab pár éve csendesen kezdett visszaszorulni. Ez először a minták választékának ritkulásában mutatkozott meg, majd az egyszínű – leginkább fekete – nyakkendők elterjedése következett, majd lassan elmaradt a kötelező darab és az ingek felső, vagy felső két gombját nyitva viselő férfi már nem csak a magazinok trend rovatában, hanem a valóságos életben is megjelent.
Az üzleti élet lazulása csakhamar a politikába is átterjedt, manapság hagyományos értékrendet valló, konzervatív politikusok is gyakran láthatóak nyakkendőt nélkülöző munkaruhában még a tradicionális Londonban vagy Olaszországban is.
A szabadon viselt inggallér napjainkra általános lett, az üzleti öltözetek mellett az alkalmi és esti ruházatoknál is megjelent, mint fiatalos alternatíva.
Olyan férfiként, aki gyakran visel öltönyt, én is szeretem a nyitott inges megjelenést, és távolról sem gondolom azt, hogy csak a nyakkendővel lezárt öltözet lehet tökéletes, de meggyőződésem, hogy a nyakkendő igenis izgalmas és nélkülözhetetlen darabja kell, hogy maradjon a klasszikusan öltözködő férfi üzleti és alkalmi ruhatárának.
Ez a díszítő, kiegészítő ruhadarab az öltözetet változatossá, a megjelenést izgalmassá és egyedivé tette. Fiatalosak és dinamikusak a fehér inges és sötét öltönyös összeállítások, de ezek mai elterjedtsége már-már egyenruhára kezd emlékeztetni. Igenis érdekesebb volt a férfiak megjelenése az Eszterházy kockás öltönyhöz viselt apró pettyes nyakkendővel, vagy a széles krétacsíkos öltöny keskenycsíkos vagy egyszínű változatokkal.
A nyakkendő eltűnésével a stílusunk egy igen izgalmas és kifinomult darabját mellőzzük a ruhatárból.
Természetesen a világ nagy üzleti városaiban, mint London, New York, vagy akár Tokió, Milánó sokan nem tudnak ma sem nyakkendő nélkül élni, de azt gondolom ennek a klasszikus díszítő darabunknak ideje lenne visszatérnie Budapest, Berlin és Varsó utcáira is.
A visszatérés jelei a klasszikus smart casual öltözeteknél szembeötlők, itt egyre gyakoribb a pamut és farmer nadrághoz valamint pulóverhez és zakóhoz kombinált keskeny selyem illetve kötött nyakkendő.
Végezetül érdemes Balzacot idézni, aki a férfiember első komoly tettének a nyakkendő tökéletes megkötését tartotta. Ahhoz pedig, hogy ezt a fontos lépést megtehessük, nyakkendőre lesz szükségünk!
