Tom Ford, a meghökkentés és a luxus prófétája

Az utóbbi évtizedekben egyetlen tervező sem képviselte olyan következetesen és kitartóan a luxus szükségességét, és váltott ki reklámjaival olyan hangos ellenkezést – de ugyanakkor csodálatot is -, mint az ellentmondásokkal teli, de mindig következetesen elegáns Tom Ford.

Aki közel hatvan évesen is fiatalos, dinamikus és nem fogy ki az új ötletekből, egyik legutóbbi kreációja a Fucking Fabulous illat úgy lett a listák vezetője, hogy szinte nem is reklámozták, ez a TF-féle recept, a provokálás legmagasabb iskolája.

Az 1962-ben született Ford Texasban látta meg a napvilágot, ahol nagyvilági és összesen hat férjet “elfogyasztó” édasanyjának a divat, a szépség és a tökéletes kinézet körüli élete vette körül. Tizenkét éves volt, amikor megkapta első Gucci loaferjét, akkor még nem sejtette, hogy ez a márka lesz az, amely meghozza neki a világhírt, azt a sikert és elismertséget amely mára a legbefolyásosabb tervezők közé emelte.

Tom Ford modellkedés és a New York Egyetemen töltött évek alatt bejáratos lett a legendás Studio 54 szórakozóhelyre, ahol akkoriban a kor legbefolyásosabb művészei és életművészei találkoztak.

Hamarosan a művészettörténeti tanulmányokat lakberendezői és belsőépítészeti tanulmányokkal cserélte le, de már az egyetem befejezése után tudta, hogy a divat lesz az, ahol megmutathatja magát. A magyar származású Calvin Klein és a tragikusan hamar eltávozott Halston nyomdokaiba kívánt lépni.

A New York-i Perry Ellis divatcégnél töltött évek alatt nagy gyakorlati tudásra tett szert, ekkor dolgozott együtt Marc Jacobssal is, aki ma önálló vonala mellett a Louis Vuitton vezető tervezője. A kilencvenes években az amerikai divatot még nem sokra tartották Európában, igaz Calvin Klein, Ralph Lauren és Donna Karan darabjai közkedveltek voltak, de az amerikai szabad tervezők csak ritkán tudtak az öreg kontinens cégeinél elhelyezkedni.

A Gucci ház ezekben az években már csak halvány árnyéka volt egykori önmagának, a családi civakodások, az egyik Gucci örökös meggyilkoltatása és a helytelen üzleti magatartás a neves firenzei márkát szinte teljesen tönkretette, a kilencvenes években már csak a repülőterek duty free üzleteiben számított valamit a Gucci név említése.

A Gucci ház új tulajdonosa, egy befektetési alap Dawn Mellora az amerikai stratégára és tanácsadóra bízták a márka felvirágoztatását, aki az Európában akkor teljesen ismeretlen Tom Fordot bízta meg egyes vonalak tervezésével.

Mára számos egykorvolt nagy név született újjá, többek között a Burberry, a Balenciaga vagy a Lanvin, de a kilencvenes évek derekán a Gucci volt az első, aki ezzel próbálkozott. A szakma, ahogy a divatvilág magát nevezni szereti, értetlenül állt az amerikai tervező szerződtetése előtt.

Tom Ford viszont az ötletben és lehetőségben megtalálta, amire vágyott, egy legendás név, európai hagyományok, kreatív szabadság és a tulajdonosok támogatása olyan lehetőséget adott neki, amit tökéletesen kihasznált. 1993-ban Ford már a teljes Gucci stratégiáért felelt, nemcsak a férfi és női vonalért, hanem a kiegészítők, illatok és a marketing tevékenységért is. Hamarosan az Yves Saint Laurent márka művészeti igazgatója is ő lett, mivel a Gucci céget tulajdonló vállalat (ma Kering Group) megvette a franciák büszkeségének számító márkát a névadó tervező visszavonulása után.

Provokatív, kétértelmű, de minden esetben ízléses és emlékezetes – Tom Ford