Így erősítsd meg az önbecsülésedet

Az önértékelés nem velünk született, változatlan adottság, hanem egy folyamatosan formálódó belső rendszer. Ha tartósan alacsony az önbecsülésünk, az észrevétlenül hat a gondolkodásunkra, a döntéseinkre és a kapcsolatainkra is. Hajlamosabbak lehetünk túlzott önkritikára, háttérbe szorítani a saját igényeinket, vagy akár tiszteletlen bánásmódot is eltűrni. A jó hír az, hogy az önértékelés tudatos lépésekkel fejleszthető – és már apró változtatások is érezhető javulást hozhatnak a közérzetben és az életminőségben.

Az, ahogyan magunkhoz viszonyulunk a mindennapokban, közvetlenül alakítja az önértékelésünket. Az öngondoskodás nem luxus vagy önzés, hanem alapfeltétele a kiegyensúlyozott működésnek. Ide tartozhat minden, ami segít feltöltődni: pihenés, mozgás, friss levegő, megfelelő alvás, rendszeres étkezés vagy akár az is, hogy olyan ruhát viselünk, amelyben jól érezzük magunkat. Ezek az apró gesztusok azt az üzenetet közvetítik önmagunk felé, hogy számítunk.

Hasznos gyakorlat lehet az is, ha tudatosan összeírjuk azokat a tulajdonságainkat, amelyekre büszkék vagyunk, vagy amelyeket értékesnek tartunk magunkban. Ez a lista idővel bővíthető, és érdemes rendszeresen visszaolvasni – különösen azokban az időszakokban, amikor az önkritikus hang felerősödik.

Ezt olvastad már?

A félelem csapdája: miért van szükség józan észre épülő fordulatra

A hála hiányzó fele: miért nem elég jól érezni magunkat?

Belső párbeszéd és gondolkodásmód

Az önértékelést nagymértékben meghatározza az a belső monológ, amelyet nap mint nap folytatunk. A túlzó, önostorozó gondolatok nemcsak torz képet adnak rólunk, hanem érzelmileg is kimerítőek. Érdemes tudatosan megkérdőjelezni ezeket: valóban teljesen igaz, amit magunkról gondolunk? Mondanánk ugyanezt egy közeli barátunknak? A reálisabb, kiegyensúlyozottabb gondolatok gyakorlása idővel csökkenti az önbizalomromboló mintákat.

Sokak számára segítő lehet pozitív, megerősítő állítások rendszeres ismétlése is. Az olyan egyszerű mondatok, mint „értékes vagyok”, „jogom van a tisztelethez” vagy „nem kell tökéletesnek lennem” elsőre idegennek tűnhetnek, de hosszabb távon képesek átírni a belső viszonyulást.

Cselekvés, kapcsolatok és önkifejezés

Az önbecsülés nemcsak gondolatokban, hanem tettekben is épül. Az élvezetes tevékenységek tudatos beiktatása a hétköznapokba csökkenti a stresszt, és emlékeztet arra, hogy jogunk van az örömhöz. Ha egy nagyobb vágy jelenleg elérhetetlennek tűnik, érdemes kisebb, reális lépésekben gondolkodni.

Ugyanilyen fontos a támogató emberi környezet. Azokban a kapcsolatokban, ahol önmagunk lehetünk és elfogadást tapasztalunk, természetes módon erősödik az önértékelés. Emellett az asszertív, őszinte kommunikáció gyakorlása – még ha eleinte kényelmetlen is – világos üzenetet küld önmagunknak: az igényeink és határaink fontosak.

Végül érdemes tudatosan megállni és elismerni az elért eredményeket, akár kicsik, akár nagyok. Egy nehéz hét túlélése, egy halogatott feladat elvégzése vagy egy bátor döntés mind számít. Az önbecsülés nem egyetlen nagy áttörésből születik meg, hanem abból, hogy újra és újra megerősítjük: értékesek vagyunk, már most, ezen a ponton is.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: halayalex, Freepik