Hol van az emberi öntudat határa a ChatGPT korában?

Az idei The Science of Consciousness konferencia biztos, hogy a holdról is látszik, legalábbis az Etna felébredt rá, mondhatni kitörő örömmel fogadta az érkezőket, és megszórta a Cataniai repteret jó sok hamuval, ekképpen vált az öntudatról szóló legnagyobb nemzetközi konferencia a Taorminában május 22 és 26 között megrendezett 29. TSC egyik aktív, és talán tudatos résztvevőjévé, de erre majd később visszatérünk.

Pár éve a boldog békeidőben még csak foci és reklámszakértők országa lehettünk, a járvány alatt az égbe szökött a lakossági virológus szakértők száma, hogy aztán idén végre az általános célú ingyenes szövegelő vagy más néven Chat GPT megjelenése okozta riadalom hatására mindenki mesterséges intelligencia és öntudat szakértő lehessen.

Ezért is érdemes Taorminán körülnézni, hogy hol is tart manapság az öntudat kutatása.

Itt végre rendes muníciót lehet gyűjteni minden lépcsőházi vagy kerítésre könyöklős, kávéautomatás vagy soft tudományos beszélgetéshez is, például ide kerülnek fel folyamatosan az előadás videók a konferenciákról de elérhető a teljes program is.

A Csontváry által is preferált festői díszletek között Taorminában most mindenkivel találkozhatunk, aki az eddig kissé elhanyagolt, az öntudatot kutató tudományos közösség tagja.

A tudomány mondhatni nincs jóban az emberi öntudattal, a “consciousness studies” még csak egy fiatal tudományterület ezért is elég kialakulatlan.

Ez abból is látszik, hogy a reptérről megérkezve a konferenciára két kódot kap minden résztvevő, melyekkel szavazhatunk, mindenki kettőre a 18 (!!!) öntudatot magyarázó elmélet közül. És ez már a rendezők által gondosan meghúzott short list!

Ezek csak a tudomány által is jegyzett elméletek, amelyek között még például a buddhista megközelítések sem szerepelnek, pedig ők aztán már évezredek óta meditálnak a tudaton, de valamiért mégsem kerültek be és nem vehetnek részt a “Consciousness Challengen”, ahogy a szervezők a szavazást elnevezték. Ez tehát a versenyben lévő, az öntudatot leíró tudományos elméletek hivatalos listája:

1.Mind-Brain Identity Theory (MBI) 2. Mind-Object Identity Theory (MOI) 3. Cartesian Dualism of substance 4. Integrated Information Theory (IIT) 5. Global Neuronal Workspace (GNWT) 6. Predictive Processing 7. Sensory Motor Theories 8. Enactivism 9. Higher Order Theories (HOT) 10. Quantum Pan-Protopsychism 11. Classic Idealism 12. Quantum Theory (ORCH OR) 13. Illusionism/Eliminativism 14. Russellian Monism 15. Panpsychism 16. Social Approaches (SAC) 17. Dual Aspect Monism 18. Chalmers’s Naturalistic Dualism

Érdemes átfutni, erős a lineup, ütős headlinerekkel, mind a hardcore techno materialisták (pl. 1, 7), mind a lélekben gondolkodó pszichedelikusok (pl. 17, 10) fognak találni kedvükre valót köztük.

Spoiler: egyik elmélet szerint sem rendelkezik öntudattal és az emberhez közeli tudatossági szinttel a most ismert chat GPT, szóval egy biztos: ha el is veszi a munkádat azt nem direkt csinálja.

Melyik lesz a győztes elmélet? Ennek a szavazásnak a győztese a konferencia utolsó napján, pénteken kiderül ugyan, de végeredményt hirdetni még korai lenne ebben a versenyben. A konferencia záró beszélgetésén a “Sentience”, a témában friss bestseller könyv szerzőjét, Nicholas Humprey-t is meg lehet hallgatni élőben, a záróbeszélgetés címe: “Human consciousness: what’s the big deal?” és tényleg, de mi a tudatban a nagy ügy, hiszen olyan nyilvánvaló, nem?

Az utcán nagyjából bárkit megkérdezhetünk és elmondja, hogy “az orvostudomány mai állása szerint” a tudatot az agy hozza létre, a neuronok működésének az eredménye. Ez az elméletet talán legidőszerűbben Daniel Dennett 1991-es “Öntudat megmagyarázva” könyve járja körül.

Azonban a tudatról szóló tudományos miértekre és hogyanokra nincsenek válaszok.

Az öntudat és az anyag ilyen összefüggését a tudomány nem tudja megmagyarázni, olyannyira nem, hogy egyre inkább mint a “hard problem” hivatkozunk (elsőnek is David Chalmers 1995-ben) a magyarázat nehézségére a tudat és az anyag kapcsolatáról. Ezért van olyan sok elmélet forgalomban.

A “hard problem” egyre jobban rászolgál a nevére.

A fent leírt agy, neuronok, tudat elképzelésen alapuló kísérletek kezdetben nagyon kontraintuitív eredményekre vezettek. Több földrengéssel felérő publikációra is emlékezhetünk a neurológusok, agykutatók elmúlt évtizedeiből. Ezek közül csak néhányat villantsunk fel, gyengébb idegzetűek most jobb ha nem is figyelnek:

Ez rögtön elég mélyvíz, tavalyi cikk a Nature folyóiratból, a “fordított felejtésről”. Amit tudatosan észlelünk, pl. nézünk egy filmrészletet, arra emlékszünk rövid ideig (pár perc) aztán másnapra nagyjából elfelejtjük. Ez nem meglepő. Amit viszont nem tudatosan észlelünk, pl. nem nézzük a filmet, csak látjuk mert másra figyelünk, arra másnap jobban emlékszünk, mint első nap. Igen, és pláne jobban emlékszünk rá, mintha tudatosan néztük volna ugyanazt! Erre mondom, hogy kontraintuitív, vagy másként azt, hogy elég durva. Jobban emlékszem arra, amit nem is tudatosítottam. Az emlékezet az idővel javul…. És itt, ebben a cikkben ráadásul az emlékezést a viselkedésünkben észlelhető változással mérik.

Tehát: bár nem is tudunk róla, de a tegnap látott akármik, reklám a kirakatban például jó eséllyel befolyásolják a viselkedésünket, az idővel egyre jobban, és sokkal jobban, mint például a tudatosan nézett podcastban az okosságok. Jó kis cikk ez.

• Egy kicsit egyszerűbben érthető, de nehezen befogadható tanulmány régebbről, 2008-as Matsuhashi és Hallett híres cikke, ahol elektródákkal megmérték emberek agyában, hogy amikor akarok valamit csinálni és amikor ezt az “akciót” végrehajtom, akkor ez úgy jön össze időben, hogy előbb elkezdem öntudatlanul csinálni, utána kezdem el akarni, aztán öntudatlanul végre is hajtom azt, ami párhuzamosan tudatosul bennem, hogy ezt akarom tenni, de ekkor már valójában emlékszem rá, hogy megtettem. Még egyszer: elkezdem csinálni, utána elkezdem akarni csinálni. És akkor mi történik a szerzők szerint? “Both the feeling of intention and the movement itself are the result of unconscious processing” azaz kb. tudathoz semmi köze annak vagy azoknak, akik itt az ágensek/aktorok/szereplők, tehát akik döntenek arról, hogy mit tegyek. Ez gyakorlatilag befogadhatatlan volt, és a cikk megjelenése óta sok minden történt a tudat kutatásban is, már kevesebb a bizonytalanság, többet tudunk. Az újabb anyagokban persze sikerül már megoldásokat találni a kérdésekre, és lehet a “hard problem” sem megoldhatatlan, csak messze vagyunk a megoldásoktól.
• Az e-life sciences-ben 2020-ban megjelent cikkben már egy elég jó neurobiológiai alapú leírását kapjuk a memória működésének, az elsőre meglepő, korábbi eredményeket jól keretezi. A lényeg, hogy a stabilan eltárolt emlékek és az új tapasztaltok összefűzésére kell instabilitás a hosszú távra eltárolt emlékekben, ezért egy a szerzők által “futószalagnak” vizionált folyamatban változva maradnak fent az emlékeink, ezenközben folyamatosan összeméretnek és kapcsolódhatnak az aktuális tapasztalatokkal. Ennek a része, hogy a tudattalan észlelés hatni tud a viselkedésre.
• Utolsónak hagytam a tavaly decemberi cikket, ahol azt a mostanra már tényt járják körbe a neurológus kutató szerzők, hogy a tudat a memória, azon belül is a rövid távú memória működéséhez kapcsolódik, tehát amit mostként átélünk, az nem most van, hanem nemrég történt, és mi emlékezünk rá. Így van lehetőségünk a történésekre tudatosan reagálni, feldolgozott adatokból hozni a “tudatos” döntéseket.

Ezt a képet árnyalja Claire Sergent 2018-as Royal Society-ben megjelent cikke, aminek a címe “offline stream of conscious representations” is már elmondja, hogy a nagy erőforrás igényű, tudatos észlelések lassabbak, külön szálon történnek, pont a kontroll lehetőségének megteremtésére és nem a szabad akarat ellenében vannak/alakultak ki, ahogy az elsőre gondoltuk az időbeliség feltárásánál.

De. Bár egyre részletgazdagabb a kép az agyi folyamatok neurológiai működésének leírásában még mindig adottnak veszik és vesszük ezért mi is, ezeket olvasva, az ember el is hiszi egy-egy pillanatra, hogy a neuron működések és az öntudat az két oldala ugyanannak a dolognak, ráadásul úgy, hogy az éntudat, amit átélünk az az agyműködés egy változó szeletének az eredménye.

Gyűlik a hogyan de nincs meg a miért. Hát ilyen egy hard problem.

Ha most elrugaszkodunk kicsit a méltán izgalmas és nagy lépésekkel haladó neurobiológiai kutatásoktól az öntudat problémájának gyosrstalpaló áttekintéséhez ajánlom Rupert Shaldrake videóját, a költőinek tűnő “Tudatos e a nap?” címmel. Ha elengedjük azt a valójában nagyon új koncepciót, hogy a tudat csak az emberre jellemző, máshol nincs a természetben, akkor megláthatjuk azt az izgalmas valóságot, ahol nem csak az emberi agyban lévő egyes neuronok együtt tüzelésével jelenik meg az öntudat, hanem a tudat állapotok szivárványát vehetjük szemügyre az egész valóságban. Amire egyébként rárugta már az ajtót például a tudomány felől induló, a Taorminai challengben a szavazatokat a 4-es rajtszámmal gyűjtő hangzatos nevű Integrated Information Theory vagyis IIT is.

Meddig él egy ember?

A “meddig él egy ember?” kérdésre évtizedeken át klinikai választ kereső, a gépek által életben tartott emberekkel foglalkozó neurológus kutatók által összeállított matematikai modellel (CES) kiszámítható, hogy egy adott ember, vagy tágabban bármilyen rendszer adott állapotában mennyire tudatos, mennyi a Φ-je. Ha a tudatossága, a kiszámolt Φ egy “megadott” érték felett van, életben tartják, ha alatta, lekapcsolják. Erre nagy szükség volt jogi szempontból és költség oldalról is, ugye, viszont a megszületett elmélet úgymond kibújt a palackból, és meghatározható vele nem csak egy beteg ember hanem akár egy felhő, a chatGPT, az Etna vagy a Nap tudatossága, Φ-je is. Nem akarok spoilerezni, mert mindneki maga kiszámíthatja az IIT alapján például az open source PyPhi alkalmazásával, hogy a kitörő Etna a hét elején mennyire tekinthető öntudattal rendelkező rendszernek.

De aki most nem akar számolgatni, annak is van egy könnyű módszer a tudatosság mérésére, ez ugyan nem tudományos, de jól működik, a David R. Hawkins által összeállított tudatosság térkép.

Sajnos angolul van, de a lényeget érteni lehet. Még senki sem cáfolta meg, érdemes lenne az IIT CES módszerével végig ellenőrizni, hogy a kineziológusok által mért tudat és energia szintek és a matematikai modellel számolt tudatossági szint hogyan korrelálnak. De ez is még a jövő kutatóira vár, addig otthon sem áll meg az élet, jövő héten lesz pl. “Az ember a legújabb technológiák között” konferencia az Információs Társadalom Kutatóintézet rendezésében, ahol ugyan külön szekciót nem kapott az öntudat témája, de az ember védelme, jogai, adatai, alkotása stb. szekciók előadásaiban több helyütt is az emberi öntudat határainak keresése az implicit tartalom.

Kövécs András
Társalapító, Makery World Franchise