A libidód, a hangulatod és a mentális erőd is padlóra kerülhet januárban

A szezonális affektív zavar, azaz a téli depresszió hullámzó kedélyállapottal, lanyhuló szexuális étvággyal és motivációhiánnyal is együtt járhat, de még a kognitív képességeidre is hatással lehet.

December végén az ember lelke díszbe öltözik: egymást követik a bensőséges hangulatú ünnepek, összesereglik a népes család, s sütés-főzések, bulik, derűs beszélgetések egymásutánja burkolja ködbe a közeljövőt – a dermesztő januárt. Az év legelső hónapja már önmagában is sárfeketének tűnik: az égbolt olykor egyetlen hatalmas, piszkosszürke papírlapnak tetszik, a horizonton még csak fel sem dereng a napfény, s a párás, csípős levegő, a leveleiktől megfosztott, kísértetekként árválkodó fák, a „haldokló” természet a szívekben is rosszkedvet, mélabút érlel.

Nem csoda, hogy a szezonális affektív zavar, azaz a téli depresszió is ilyenkor hatalmasodik el az emberek többségén.

Egy, a Perspectives on Psychological Science nevű tudományos folyóirat hasábjain megjelent tanulmány nemrég rámutatott: az évszakok váltakozása számos különböző módon képes befolyásolni az emberi agy működését. A tél közepén például jellemzően megcsappan a társadalmi aktivitásunk, alábbhagy a libidónk, de még a kognitív képességeink is tompulhatnak – írja a BBC.

A téli depresszió, vagyis a szezonális affektív zavar vezető tünetei a folyamatosan fennálló mélabú vagy szorongás, a reménytelenség, a hiábavalóság, az értéktelenség fojtogató érzete, a létfenntartó funkciók (evés, alvás) riasztó felerősödése, illetve a gyakori fáradékonyság. A januári-februári időszakban állandósuló melankólia, illetve egykedvűség ritkán tematizált, de sok-sok millió embert érintő jelenség. A New York állambeli Ithacában található Cornell University tudósai a 2010-es évek elején 509 millió Twitter-bejegyzést vettek górcső alá. A posztok 84 különböző országból származtak. A kutatók megfigyelték: miként a nappalok rövidültek (vagyis az őszből a télbe való átmenet egyre nyilvánvalóbbá vált), úgy egyre kevesebb pozitív tartalmú bejegyzést publikáltak a felhasználók.

Feltételezések szerint a szezonális affektív zavar fő oka, hogy a nappalok rövidsége, pontosabban a napfény viszonylagos hiánya megzavarhatja a szervezet természetes cirkadián ritmusát, ami depressziót, rossz közérzetet, szorongást, stresszt idéz elő, mégpedig akként, hogy csorbítja azon neurotranszmitterek (ingerületátvivő anyagok) szabályozó erejét, melyek döntő szerepet játszanak az érzelmi folyamatokban.

Részben e probléma orvoslására találták ki az úgynevezett fényterápiát, melynek lényege, hogy a szakértők speciális lámpák segítségével igyekeznek pótolni a természetes fényforrást, ekként „újrakalibrálva” a szervezet biológiai óráját. Egy 2019-ben készült átfogó kutatás egyébként rámutatott, hogy az ilyen jellegű terápiák hatékonysága korlátozott.

Egy nagyszabású, több mint 10 ezer résztvevő adatait elemző holland vizsgálat bebizonyította, hogy a téli időszakban bizonyos kognitív képességek (memória, tanulás, koncentráció) is alig érzékelhető hanyatlásnak indulnak, amit sokan szintén a szezonális affektív zavarral hoznak összefüggésbe. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a jelenséget valójában az emberi szervezetet telente sújtó D-vitamin-hiány okozza. (A D-vitamin ugyanis nem csupán az immunrendszert erősíti, de az agyi egészség fenntartásában is kulcsszerepe van.) Külön érdekesség, sőt egyelőre még a szakemberek számára is rejtély, de az utóbbi időben egyre több idős beteget diagnosztizálnak demenciával az őszi-téli időszakban.

A hőszabályozás – idegen szóval termoreguláció – az a képesség, mellyel egy élőlény bizonyos határok között fenntartja a testhőmérsékletét a környezeti hőmérséklet változása ellenére. A szakemberek egyre többször beszélnek „társadalmi termoregulációról”, ami azt jelenti, hogy olykor úgy tekintünk embertársainkra, mint a hőmérséklet és a komfort forrásaira. E tekintetben az ember a császárpingvinekhez és egyéb élőlényekhez hasonlatos, melyek összebújnak, hogy megosszák egymással a testhőmérsékletüket.

Ha ez a teória igaz, akkor a külső hőmérséklet csökkenése szociális kapcsolataink erősödéséhez vezet.

Ahogy a BBC cikke is felidézi, a francia kutatók korábban egy érdekes kísérlettel igazolták az elmélet életképességét. A résztvevőket arra kérték, hogy ragadjanak meg egy pohár italt, és írják le az elméjükben felderengő képeket. Beszédes, hogy azok, akik hideg italt kaptak, sokkal gyakrabban beszéltek a szeretteikről, a barátaikról, s a hozzájuk fűződő mély érzelmeikről, míg azok, akiknek meleg ital jutott, jellemzően egész más gondolatokról számoltak be.

Leszögezhetjük tehát: a téli időszakban intenzívebb vágy támad bennünk, hogy szorosabbá tegyük társadalmi kapcsolatainkat. Sokatmondó, hogy az online filmkölcsönzőktől származó statisztikák szerint a zordabb évszakok általában arra sarkallnak minket, hogy több romantikus filmet nézzünk, háttérbe szorítva ezáltal az érzelmeinkre másképp ható műfajokat. Ebből is kiviláglik, hogy a novembertől februárig tartó időszakban vibráló emóciókra, szeretetteljes közegre, melegségre áhítozunk, még akkor is, ha ezt „csupán” kulturális produktumok közvetítésével, másodlagos csatornán kapjuk meg.

A Pennsylvania-i Villanova University és a New Jersey-i Rutgers University kutatásai már korábban ráirányították a figyelmet egy nem kevésbé elgondolkodtató trendre: a tél közepén és a nyár elején a Google-felhasználók sokkal szívesebben néznek pornófilmeket, mint az év egyéb időszakaiban. Sőt, ilyenkor a különböző randiappok, társkereső oldalak forgalma is megélénkül.

Ebből is látszik, hogy az emberi viselkedés milyen összetett és változatos módon reagál a természeti környezet változásaira, s hogy biológiai és kulturális szükségleteink mennyire szorosan függhetnek olyan – elsőre jelentéktelennek tűnő – tényezőktől, mint az időjárás, illetve az évszakok váltakozása.