Egy rég elfeledett klasszikus - Miért lett megint menő a lemezgyűjtés?

Még emlékezhetünk a szüleink vagy nagyszüleink polcain pihenő különleges készülékre – sőt, talán magunk is láttuk, ahogy a lemez a helyére kerül, a tű lassan fölé emelkedik, majd recsegve, ropogva megszólal a zene. Ennek a pillanatnak megvolt a maga varázsa, amelyhez ma is kellemes nosztalgia társul. Csakhogy a bakelit már nem csupán emlék: az elmúlt években újra a figyelem középpontjába került. A vinyl nem egyszerűen visszaszivárgott a piacra, hanem önálló kulturális jelenséggé vált.

Míg korábban a vinyl a zenehallgatás egyik alapvető formája volt, addig ma már messze túlnőtt a puszta hanghordozó szerepén és a lelassulás értékét közvetítő tárggyá vált. Egy olyan korban, ahol minden azonnali, a bakelit szándékosan lassít – szinte ellenáll a kor húzóerejének. Ekkor az album végighallgatása nem egy recsegő háttérzaj, amit bekapcsolsz mosogatás vagy edzés közben, hanem egy rituálé. Amikor megpihensz és átadod magad a zenének – és figyelmed nem szétszórttá, hanem fókuszálttá válik, a zene pedig nem elnyom, hanem jelenlétre hív.

Ezt olvastad már?

Keanu Reeves jövőre Budapesten koncertezik a zenekarával

Új darab a Vígszínházban: @LL3t4rgIA

Z-generáció – akik fellobbantották a lángot

Éppen ez a tudatos lelassulás teszi különösen vonzóvá a Z generáció számára a bakelitlemezeket. Ők azok, akik a korlátlan zenehallgatás világába születtek – akik bárhol és bármikor hozzáférnek a világ összes zenéjéhez. A streaming világából mégis hiányzik a személyesség szépsége. 

Mikor besétálsz a boltba, kiválasztasz egy vinylt, majd megvásárolod, hazaviszed és beteszed a gyűjteményedbe – akkor válik igazán sajátodévá. Kézzel fogható lesz a személyiséged ezen darabja, hiszen nem egy algoritmus döntött helyetted, hanem a személyes preferenciád.

Esztétika, ami magával ragad

A lemezek erőteljes esztétikai jelentőséggel bírnak – a lemezborító ma már egy megfizethető műtárgy, ami büszkén kerül fel a falakra, sorakozik a polcokon és mutatja be tulajdonosa ízlését. Ez a jelenség jól illeszkedik a gyűjtői kultúra új hullámába. Limitált kiadások, színes változatok, exkluzív borítók – a zene tárgyiasul, és ezzel együtt érzelmi értéket kap. Ráadásul nem tűnik el a virtuális térben.

A régi, karcos és használhatatlan bakelit lemezektől sem kell megszabadulnod, ebben a cikkünkben mutatjuk, mi készülhet belőle.

A túlfogyasztás paradoxona

Elsőre ellentmondásosnak tűnhet, mégis sok gyűjtő éppen a lemezek megvásárlásával próbál kilépni a túlfogyasztás körforgásából. Míg az online térben korlátlan mennyiségű zene áll rendelkezésre szinte bárhol és bármikor, addig a vinyl tudatos választást kíván: egyetlen albumot, ami mellett dönteni kell.  A fizikai birtoklás így nem a felhalmozásról szól, hanem a szűkítésről — arról, hogy kevesebb zenéhez kapcsolódjunk mélyebben, ahelyett hogy mindent egyszerre, felszínesen fogyasztanánk.

A bakelit új kora nem a múltba révedésről szól, hanem a minőség visszaszerzéséről. Arról, hogy mit engedünk be az életterünkbe – fizikailag és mentálisan is. A vinyl nem gyorsabbá tesz, hanem mélyebbé. És talán épp ezért lett újra releváns.

Forrás: edition.cnn.com, forbes.hu

Borítókép: Travis Yewell, Unsplash