Átokká vált a világhír: helyszínek, amik menekülnének az UNESCO listájáról

A turizmus felpörgetése, a nemzetközi alapokból érkező dollármilliók és a globális hírnév – ezek azok a mézesmadzagok, amelyek miatt a világ legkülönlegesebb helyszínei évtizedek óta tűkön ülve várják, hogy felkerüljenek az UNESCO Világörökségi Listájára. Az 1978-ban indított projekt mára 170 ország 1248 kulturális és természeti kincsét védi, a gízai piramisoktól a rejtett romániai fatemplomokig. A csillogó felszín mögött azonban egyre komolyabb feszültség húzódik: néhány helyszín lakói ma már kifejezetten azért könyörögnek, hogy töröljék őket a listáról.

Amikor a falu skanzenné, a lakó pedig kiállítási tárggyá válik

Közép-Szlovákia hegyei között bújik meg Vlkolínec (Farkasvölgy), egy mesebeli középkori falu. A mindössze 20 állandó lakossal rendelkező településen 45 élénk színű, makulátlan állapotban megmaradt faház áll. Amikor az UNESCO 1993-ban világörökséggé nyilvánította a falut, a helyiek még büszkék voltak – ma viszont évente több mint 100 000 turista gázol át a privát szférájukon.

Ezt olvastad már?

Miért nem kallódnak el a holland fiatalok? Egy zseniális rendszer, ahol nincs üresjárat

A jegyek csapdája: Gódor Zola szerint ezért veszítik el a diákok a kíváncsiságukat

A lakók szerint a státusz áldás helyett átok lett, és a közösség teljes múzeumosodásához (úgynevezett muzeifikációjához) vezetett, ahol a falu már nem a helyiekről, hanem a látogatókról szól.

Hasonló, de még drasztikusabb a helyzet a tanzániai Ngorongoro Természetvédelmi Területen. Itt a Maasai International Solidarity Alliance nevű szervezet követeli a törlést. Érvelésük szerint az UNESCO-státuszhoz köthető szigorú vadvédelmi és fenntartási szabályok miatt a helyi maszáj pásztorokat szisztematikusan kiszorítják az ősi legelőikről a szafaritúrák miatt.

Velence és Marrákes is a saját hírneve alatt roskadozik

A turizmuskutatók szerint az UNESCO-jelölés pontosan úgy működik, mint a Michelin-csillag az éttermeknél: automatikusan és garantáltan brutális látogatószám-növekedést generál. Ezt a hatást az Instagram és a TikTok ráadásul a végletekig felerősítette.

Velencét az 1987-es bejegyzése óta tartó tömegturizmus gyakorlatilag lakhatatlanná tette, aminek következtében a helyiek ma már tömegesen menekülnek el a városból. Hasonló folyamatok játszódnak le a kínai Lijiangban is, ahol az óváros megőrzése helyett a turizmus teljesen kiszipolyozta a helyi Naxi törzs kulturális életét, a központot pedig bazárok és szuvenírboltok lepték el. Ezzel párhuzamosan a marokkói Marrákes történelmi negyedében, a medinában a listázás után olyan mértékben jelent meg a külföldi tőke, hogy az általa generált dzsentrifikáció és ingatlanár-robbanás miatt a tősgyökeres lakók már nem tudják megfizetni a saját lakásaikat.

Az UNESCO-nak nincs fegyvere a saját sikere ellen

A legnagyobb probléma, hogy az UNESCO-nak egyszerűen nincs mechanizmusa arra a helyzetre, ha a védelmi státusz az ott élő emberek életét teszi tönkre. A szervezet képes egy helyszínt „veszélyeztetettnek” nyilvánítani fegyveres konfliktusok, a klímaváltozás vagy a kontrollálatlan beépítések miatt. Követelhet helyreállítást, és végső esetben megvonhatja a címet, de nem tud mit kezdeni azzal a pusztítással, amit az általa generált embertömeg okoz.

Az UNESCO történetében eddig mindössze három helyszín veszítette el a státuszát, és mindegyik esetben a fizikai megőrzés elhanyagolása vagy tudatos leépítése volt az ok.

Elsőként 2007-ben az ománi Arab Antilop Menedékhelyet törölték, miután a kormány olajfúrások miatt 90%-kal csökkentette a védett területet. 2009-ben a németországi Drezda Elbe-völgye járt ugyanígy egy modern autóshíd megépítése miatt, ami teljesen kettévágta a történelmi tájképet. Legutóbb pedig 2021-ben Liverpool Kikötővárosát delistázták, mivel a vízparti modern felhőkarcoló-fejlesztések helyrehozhatatlanul tönkretették a műemléki látképet.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a cím elvesztése sem hoz azonnali megváltást. Liverpool és Drezda turizmusa a törlés után sem csökkent jelentősen, hiszen a kulturális brand már beégett a köztudatba.

A szakértők szerint Vlkolínec és a maszájok hiába lobbiznak a törlésért, az UNESCO nem fogja őket levenni a listáról. A megoldást nem a cím eldobása, hanem a szigorúbb és okosabb helyi szabályozás jelenti. A tanulság azonban egyértelmű: egy történelmi épületet vagy egy ökoszisztémát megmenteni egészen más feladat, mint megvédeni az azt életben tartó hús-vér közösséget. Utóbbihoz az ENSZ-nek egyelőre nincs receptje.

Forrás: BBC Travel

Borítókép: Macia Serrano, Unsplash