A drónok uralta „halálzóna” – így változott meg a háború Ukrajnában

A kelet-ukrajnai front ma már alig hasonlít arra, amit a történelemkönyvek klasszikus csatái alapján elképzelünk. A tankrohamok és tömeges gyalogsági támadások korszakát egy technológiai hadszíntér váltotta fel: egy olyan „halálzóna”, ahol szinte minden mozgást drónok figyelnek.

Frontvonal, ahonnan szinte lehetetlen kijutni

A Donyeck régióban fekvő Kostyantynivka térsége ma az egyik legveszélyesebb pont a fronton. Ha a város elesne, az orosz hadsereg megnyíló útvonalon közelíthetné meg a Donbas utolsó ukrán erőit, köztük Kramatorsk és Sloviansk városait.

A katonák beszámolói sokszor szinte hihetetlennek tűnnek. Egy „Kenya” fedőnevű katona például 225 napot töltött egy lövészárokban, mert a drónveszély miatt egyszerűen nem tudták leváltani. Amikor végül lehetőség nyílt a visszavonulásra, két napig gyalogolt aknamezők és drónok között, mire visszaért az egységéhez. A Donbas elfoglalása Vladimir Putin egyik kiemelt célja, miközben Volodymyr Zelensky szerint Moszkva új nyári offenzívára készül.

Ezt olvastad már?

Feszültség a tetőfokon: Trump szerint ketyeg az óra Irán számára

Megalakult az új magyar kormány, így reagált rá a forint

A hadviselés új arca: drónok mindenütt

A fronton szolgálók szerint a harcok jelentős része ma már drónokkal zajlik. A harctér egy szürke zónává vált, ahol gyakorlatilag egy apró mozdulattal már azonnal célponttá válhat valaki. A katonák gyakran kis csoportokban, gyalog vagy akár kerékpárral mozognak, mert a gyorsaság fontosabb lett, mint a páncélzat. Éjszaka hőkamerák ellen védő köpenyekkel próbálnak láthatatlanná válni, de ezek a megoldások csak rövid ideig nyújtanak védelmet.

A modern hadviselés paradoxona, hogy miközben a harc egyre robotizáltabb, a terület elfoglalásához és megtartásához továbbra is gyalogos katonákra van szükség. A drónok megfigyelnek, támadnak és rombolnak, de a frontot még mindig emberek tartják.

Harc a túlélésért a föld alatt

Egy másik katona, Khani, 122 napot töltött egy rommá lőtt ház pincéjében. Amikor felfedezték őt és társait, robbanóanyaggal felszerelt és kamikaze drónok támadták a rejtekhelyet. Egy száloptikai kábelen irányított drón még a pincébe is berepült; végül a kábel kilövésével sikerült hatástalanítani. Az orosz katonák később aknákkal zárták le a bejáratot, abban a hitben, hogy a bent lévők meghaltak. A túlélők egy titkos kijáraton menekültek meg.

Ellátás a levegőből

A halálzónában a hagyományos utánpótlási útvonalak gyakorlatilag megszűntek. Az élelmet és a lőszert ma már gyakran drónok szállítják a frontvonalba, de ezek a küldetések rendkívül kockázatosak: a szállítmányok sokszor megsemmisülnek vagy elektronikai zavarással meghiúsítják őket. A megérkező élelem jelentős része ráadásul a lövészárkokban elszaporodó rágcsálók martalékává válik.

A katonák szerint a legnagyobb hiánycikk a víz. Egyikük úgy fogalmazott, a legemlékezetesebb pillanat az volt számára, amikor esett az eső, mert végre meg tudott mosakodni. Télen a hőmérséklet mínusz 25 fokig süllyed, a katonák elhasználódott hálózsákokban alszanak, és a hipotermia is áldozatokat követel.

Lassuló előrenyomulás, kitartó front

Az ukrán adatok szerint Oroszország területi nyeresége az utóbbi időben csökkent, amit a Institute for the Study of War elemzései is alátámasztanak: Moszkva nemrég több területet vesztett, mint amennyit elfoglalt. A DeepState adatai szintén azt mutatják, hogy az előrenyomulás üteme jelentősen lelassult.

Mindez azonban nem jelenti a harcok végét. A front sorsa továbbra is a lövészárkokban dől el. Ahogy egy katona fogalmazott: ha a gyalogosok eltűnnének a halálzónából, a front egyszerűen összeomlana.

A kelet-ukrajnai harctér így a jövő háborújának kísérleti terepévé vált: drónok, technológia és embert próbáló túlélés találkozásává. És miközben a hadviselés egyre automatizáltabb, a frontvonal legfontosabb erőforrása továbbra is az ember.

Forrás: BBC

Borítókép: 2021, Ukrajna, Yana Melnichenko, Unsplash