Takács Ákos: Egyik pillanatról a másikra alakult át az élet és a forgatókönyv

Takács Ákos kíváncsi volt arra, hogyan tudják az MC-k újraértelmezni a magyar irodalmi örökséget. Ekkor a kalandvágy hajtotta, ma az értékteremtés a legfőbb motiváció.

Kilenc évvel ezelőtt kezdődött a Szavak forradalma, a Red Bull Pilvaker története. Kellett hozzá egy korábban építésznek készülő közgazdász srác, jó zenei kapcsolatokkal, aki szeret egy pohár bor mellett verseket olvasgatni, egy vezetőség, aki szabad kezet adott az ötlet megvalósításához és egy befogadó közönség, aki nyitott volt az irodalom alternatív értelmezésére.

Az Erkel Színházat az évek alatt kinőtték, a produkció tavaly debütált a Sportarénában, de néhány óra alatt mind a 12 500 jegy elkelt, 2016-ban a Szavak című vers feldolgozása iskolai tananyag lett, mindeközben pedig a szívvel-lélekkel dolgozó csapat úgy tűnik, hogy megfejtette a világot.

Elérni vagy feldolgozni nehezebb a sikert? Mit érez az ember egy nappal azután, hogy az ötlete életében először megtöltötte a Sportarénát? Hogyan dönts magabiztosan, amikor egyik pillanatról a másikra alakul át az élet és a forgatókönyv? Takács Ákossal, a Red Bull Hungária Kft. marketing menedzserével és a Red Bull Pilvaker ötletgazdájával beszélgettünk.

Mi az első dolog, ami a Red Bull Pilvaker kapcsán eszedbe jut?

A Red Bull Pilvaker már kilenc éve az életem része, sok minden eszembe jut róla, számtalan emlék és élmény köt hozzá. Ha néhány héttel ezelőtt tetted volna fel a kérdést, valószínűleg azt válaszoltam volna, hogy végtelen munka a csapattal. Most viszont az első gondolatom, az egy itthon töltött március 15-e.

Hogyan kell elképzelni, hogyan áll össze egy ilyen sikertörténet?

Sok szálon fut a cselekmény. Maga az esemény március 15-én van, az előkészületeket viszont általában már öt-hat hónappal korábban megkezdjük. Ez az időszak sok szakaszból és számos buktatóból áll – igaz, ezeket a nehézségeket az előadás mindig elfeledteti. Meghatározzuk a jelentős mérföldköveket – kommunikáció, forgatás, teaser videó premier. A kreativitás és a dalkészítés viszont nem egy határidős műfaj, meg kell adni a művészeknek a szabadságot és a teret az alkotói folyamathoz. Aztán pedig össze kell egyeztetni a forgatási napot egy olyan időszakban – nyár vége, ősz eleje, amikor a zenészek jönnek ki a fesztiválszezonból -, amikor mindenki fáradt, túlhajtott és baromi elfoglalt. Az utóbbi években ez az időpont általában éjszaka volt. Minden produkció életében így van – sok logisztika, stressz, előkészület.

Mikor érezted először azt, hogy veszélyben van az idei produkció?

Folyamatosan figyeltem a híreket, de fizikailag akkor éreztem először a koronavírus közelségét, amikor megjelent Európában. Innentől kezdve felgyorsultak az események és el kellett jutnom arra a pontra, hogy felfogjam, mindez meg fog velünk történni, nekem pedig döntenem kellett. Volt egy pro és kontra listám és két-három napig forogtam ebben a gondolati örvényben, közben egyre több ellenérv lett, a pro pedig lassan elveszni látszott a végén.

Nyilván érzelmileg is benne vagyok az egész történetben, nagyon intenzív az utolsó néhány hét, gyakorlatilag a munka tölti ki a mindennapjainkat. Egy dologban voltam biztos – és talán ez segített a végső döntésben -, ha nem tudom száz százalékig garantálni az esemény biztonságát és azt, hogy a közönségnek csak arra kelljen figyelnie, hogy Lábas Viki milyen szépen énekel vagy Kautzky Armand milyen fantasztikusan szaval, akkor nem szabad megrendezni a Pilvakert.

Óránként változott a helyzet itthon is, az egészben pedig az volt a legfurcsább, hogy ilyet még senki nem élt meg, nem tudtam előszedni semmilyen protokollt, amit alkalmazni lehetett volna, csak tippelni tudtam, hogy mi a helyes döntés.

Kép: Red Bull Pilvaker

Te hoztad meg a végső döntést?

Leültem a csapattal, a fellépőkkel, a kollégáimmal, a rendezvény minden felelős vezetőjével egyeztettem, de a végső szó talán az enyém volt. Képviselnem kellett egy produkciót, a stábot, fellépőket, csapatot – nem tehettem meg, hogy napokig billegek egy ilyen helyzetben, ami nyilván testidegen volt nekem is. Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy itt van Ákos egy gomb, amit ha megnyomsz, szörfoktató lehetsz valahol egy tengerparton, valószínűleg megnyomtam volna azonnal (nevet – a szerk.)

Sok éve dolgozom rendezvényekkel, éltünk már meg nehéz pillanatokat, időjárás miatt meghiúsult nagy eseményeket, hozzá vagyunk azért ahhoz szokva, hogy néha rengeteg munka hirtelen földbeáll, de ilyen nehéz még talán sosem volt a teher.

Egyébként könnyen hozol döntéseket?

Még mindig sokszor ott vannak az érzelmeim egy-egy döntés mögött, de munkában azt gondolom, hogy hamar tudok dönteni és bele is állok, ha arról van szó, hiszen ez a dolgom. A magánéletben viszont ennek a szöges ellentéte vagyok, persze teljesen más síkon dől el a két dolog. Ha az elmúlt években valamiben fejlődtem és jót tett a kor, az talán az, hogy tudok dönteni, ha kell.

Hány embernek a munkája volt az idei rendezvényben?

Több mint százan dolgoztunk az idei Red Bull Pilvakeren.

Emlékszel még arra, hogy mit mondtál a csapatnak?

Persze! Arra a beszédre nem készültem, mert fogalmam sem volt, hogy mit kell ilyen helyzetben mondani. Megkértem a stábot, hogy üljünk le, mert szeretném elmondani, hogyan állunk. A legelső mondat nagyon nehezen jött ki. A teljes beszédet nem tudom felidézni, de úgy zártam, hogy mindattól függetlenül ami történt, én azt kérem, hogy fejezzük be a próbát és rakjuk össze a produkciót, hátha egyszer megadatik, hogy megmutassuk majd a közönségnek. És felállt a csapat, megfogták a mikrofont és elkezdtünk próbálni. Kevés dolog égett bele ennyire az emlékezetembe, mint ez a reggel.

Nem volt könnyű, én is a könnyeimmel küzdöttem, de biztos voltam abban, hogy jól döntöttünk és úgy érzem, hogy a fájdalom és a csalódottság a jövőben inspiráció lesz a társaság számára. Akármilyen fura is ez, mert nagyon sok sikert megélt együtt ez a csapat – meg nyilván éltünk már meg azért nehéz időszakokat is-, de ott azt éreztük, hogy mindez még közelebb hozott minket egymáshoz. A főpróbán pedig, amikor végigcsináltuk a műsort, olyan tűzzel nyomták, mintha a Sportarénában lettünk volna!

Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, mi volt 9 évvel ezelőtt a fő motiváció a Red Bull Pilvaker mögött?

Bevallom, hogy a kalandvágy és a kíváncsiság hajtott. Nagyon szerettem volna hallani azt, hogy az MC-k hogyan tudják újraértelmezni az irodalmi örökségünket. Nem számoltam azzal, hogy ez a produkció túlnyúlik azon az éven, sem pedig azzal, hogy ekkora közönség elé kerül, de természetesen nagyon örülök annak, hogy így alakult a történet és igyekszem felnőni a felelősséghez, amivel mindez jár. Örülök annak, ha közünk lehet egy olyan dologhoz, ami egy picit is előre mutat, értéket teremt.

Kinőttétek az Erkel Színházat, legutóbb alig néhány óra alatt kelt el minden jegy a Sportarénába, még az irodalom tankönyvekbe is bekerültetek – mi lehet a siker titka?

Szerencsére a közönség befogadó a kultúrára és a zenére, illetve az irodalom alternatív értelmezésére. Emellett mindenki szívvel-lélekkel, elképesztő attitűddel dolgozik, ez ad szerintem egy olyan plusz érzést, ami szerethetővé teszi a Pilvakert. Addig tudunk hitelesek lenni és addig maradhat hiteles a produkció, amíg ilyen hihetetlen lelkesedéssel van benne minden szereplő. Az, hogy egy ilyen nagy közönséget meg tudunk szólítani irodalommal és zenével, az egy annyira motiváló dolog mindenki számára, hogy ez viszi előre a csapatot.

Kép: Red Bull Pilvaker

Nálad honnan ered a kultúra és az irodalom iránti szoros kötődés?

Gyerekkoromban a nagymamám olvasott nekem verseket elalvás előtt, amikor náluk aludtam. Aztán sok mindenre viszonylag későn értem meg az irodalom kapcsán. József Attila költészete egy-két éve érkezett meg számomra, Petőfi Sándor már jóval korábban magával ragadott, de idén például nagyon sok Kosztolányit olvastam. Klasszikus értelemben nem készültem bölcsésznek, mindig is műszaki beállítottságú voltam, sokáig az építészet érdekelt, majd végül közgazdász lettem, aki szeret leülni egy pohár borral verseket olvasni. Nagy szerencse, hogy az akkori vezetőség engedte, hogy kipróbáljam a Red Bull Pilvaker ötletet.

Kétségkívül nyomot hagytok a világban – neked, mint ötletgazdának ez mennyire jelent ez többlet nyomást?

Még mindig sokat stresszelek ezen, de már sokkal jobb a helyzet!

Saját magad vagy a közönség felé nehezebb megfelelni?

Ez egy nagyon komplex kérdés. Azt gondolom, hogy mindkettő, a kettő talán össze is függ. Magam felé, a csapat felé és a közönség felé is szeretném mindig megugrani, ahol éppen vagyunk – előállunk egy új színpadi tervvel, csavarunk egyet a sztorin. Nem állok meg addig, amíg azt érzem, hogy tudok beletenni pluszt munkával.

A Red Bull Pilvaker tavaly debütált a Sportarénában – hogy élted meg ezt a sikert?

12 500 ember volt kíváncsi arra, amit kitaláltunk! Ma már tudom, hogy ez egy létező dolog és ennek az egésznek a velejárója, de az én életemben egy teljesen új érzés, teljesen új élmény volt és egyúttal óriási kontraszt is, hogy egy ennyire impulzív időszak után hirtelen behúzták a kéziféket és miután megtöltöttük a Sportarénát, minden ingerszegénynek tűnt. Nem találtam a helyem otthon a kanapén, amikor elővettem a PlayStationt. Az idő aztán mindent helyre tett és végtelenül hálás vagyok azért, hogy ezt legalább egyszer megélhettem.

Elérni vagy feldolgozni nehezebb a sikert?

Kautzky Armand mondta egyszer azt, hogy a sikertelenségnél csak egy dolgot nehezebb kezelni, a sikert. Örülök annak hogy így alakult a Red Bull Pilvaker története, hogy a közönségtől ennyi bizalmat és szeretetet kapunk. A másik oldalról viszont annyi tehetséges ember összeadott energiája, munkája, stressz, lemondás van a produkcióban, hogy valahol akkor rontanánk el ezen a szinten, ha nem tudnánk megcsinálni. Úgy értem, hogy mire a fél éves felkészülés végén megérkezünk a redezvény napjára, annyi elvégzett munka és próba van mögöttünk, hogy szinte muszáj, hogy jól sikerüljön a produkció, legalábbis mi, belülről így igyekszünk megélni, ez motiválja a csapatot az utolsó napokban.

Mit jelent számodra a szabadság?

Most azt jelentené, hogy elmehetek a barátaimmal sportolni vagy kiülhetünk egy teraszra a belvárosban dumálni (nevet – a szerk.). Egyébként pedig szabadságként élem meg azt, amikor tudom, hogy időben és térben van lehetőség elrugaszkodni, hogy a munkánknak csak a kreativitás szab határt. Sokkal nehezebben teljesítek határok és határidők között.

Lázadó típus vagy?

Sok tekintetben igen.

Viszonylag fiatalon kerültél vezető pozícióba. Véleményed szerint mikor váltál vezetővé?

Szerintem még most is sokat kell tanulnom ahhoz, hogy igazán jó vezető legyek, de bízom benne, hogy jó úton vagyok. Általában a saját hibáimból tanultam. Régen sokszor érzelemből hoztam döntést, ma már könnyebben megtalálom az egyensúlyt érzelmek és racionalitás között. Szeretek élő példákból inspirálódni és ellesni olyan dolgokat, amiket a saját működésembe is be tudok építeni.

Kép: Red Bull Pilvaker

Hogyan alakult át a mostani krízis hatására a napi működésetek?

Számomra az egyik legnehezebb dolog, hogy megszűnt a személyes kapcsolat. Hiányzik, hogy belenézzek a másik ember szemébe, hetek óta online tartjuk a kapcsolatot a kollégákkal. Az én munkám mindig is olyan volt, hogy fizikailag találkoztunk a célközönséggel, folyamatosan rendezvényeket csináltunk, ha volt is digitális aktivitás, az általában csak kiegészítette az offline tevékenységet. Tudom, hogy tiszteletben kell tartani a kialakult helyzetet és alkalmazkodunk, amennyire tudunk.

Neked mi jelenti most a mentális és fizikai feltöltődést?

Sokat sportolok, ezt most itthon próbálom megoldani vagy reggel futok, amikor kevesen vannak. Elővettem pár könyvet, például Popper Péter Lélekrágcsálók című könyvét fogom elkezdeni, verseket olvasgatok, kutyát sétáltatok.

Mire tanított meg a krízis és a váratlan helyzet?

Érdekes volt szembesülni azzal, hogy sokszor azt hisszük, nálunk van a kontroll, de közben egyáltalán nincs – legalábbis nem minden téren. Ilyenkor hirtelen leesik az embernek, hogy milyen pici porszem a gépezetben – nekem ez egyértelmű üzenet volt például.

Érdekes volt látni azt is, hogy ki hogyan reagál nagy nyomás alatt – magamról is sokat tanultam, hogy mennyire tudok ilyen helyzetben észnél maradni, és jó volt megélni, hogy mennyi szeretetet kaptunk a közönségtől. Mi ugye egy lavina elején voltunk, ami aztán végigsöpört rengeteg ágazaton és szakmán. Ez nem egy minket érintő helyzet, hanem egy egész világot súlytó krízis, ami rajtunk sokszorosan túlmutat, nekünk pedig egy feladatunk volt, hogy alkalmazkodjunk hozzá és a lehető legjobban kezeljük.

Megtanultam elfogadni, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozhat az élet és a forgatókönyv és az egyetlen dolog, amit ilyenkor tehetünk az az, hogy legjobb tudásunk szerint alkalmazkodunk hozzá. Jó volt megélni a támogató gesztusokat is, amiket a boldog békeidők nem hoztak volna ki a társadalomból.

CSATLAKOZZ AZ IF BUSINESS CLASS KLUBHOZ ÉS NÉZD MEG A TELJES BESZÉLGETÉST ITT!