Geszti Péter: visszahoztunk valamit egy jóval normálisabb, korábban létező Magyarországból!
Geszti Péter tíz év után mondott újra igent a televíziózásra. Augusztus végén indult műsora, az Adom a napom egyszerre merőben új formátum, ami ötvözi a streaming és a klasszikus televíziózás elemeit és egyszerre oldschool műfaj, hiszen elmondása szerint sikerült visszahozniuk valamit, egy jóval emberibb, jóval elfogadóbb, jóval normálisabb, korábban létező Magyarországból.
Milyen kihívásokat jelentett az új formátum a stáb részére és hogyan alkalmazkodtak az új helyzethez a vendégek? Melyek voltak a legőszintébb pillanatok és fordított helyzetben mit látnának a nézők ma, miután Geszti Péter búcsút intett a reklámszakmának? Többek között ezekről kérdeztük Geszti Pétert az Adom a napom című műsor kapcsán.
A VIASAT3 Adom a napom című műsora egy merőben új formátum, ami ötvözi a streaming és a klasszikus televíziózás elemeit. Mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást az innovatív formátum készítése, előkészítése során?
Az Adom a napom életre hívásához kellett egy adag lendület és bátorság, hiszen ez egy kísérleti projekt abban az értelemben, hogy egy teljesen új magyar formátumot hoztunk létre, ami nagyon ritka a magyar kereskedelmi televíziózás történetében. Azért is neveztük el spéci talkshow-nak, mert két fontos részből áll: először egy kamera követi és streameli egész nap a vendégemet, amit a www.adomanapom.hu oldalon lehet megtekinteni, ezt követően pedig este beül hozzám a stúdióba élőben beszélgetni. Na most itt jön a bátorság része, részemről legalábbis – nagyjából 20 éve vezettem utoljára televíziós műsort, és bevallom, újra kellett indítanom a motorokat. A műsorral kapcsolatban fontos tényező az is, hogy ez napi szintű elfoglaltságot és elkötelezettséget jelent számomra, hiszen napközben nemcsak a stáb, hanem én is figyelem az aznap esti vendégemet. Kihívás és egyfajta rizikófaktor, hogy filter és vágás nélkül mennek a beszélgetések élőben, de pont ettől válik izgalmassá és érdekessé az egész.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást a vendégek számára?
Az első kihívás számukra talán az, amikor szembesülnek vele, hogy egy kamera és egy stáb valóban rájuk tapad egy teljes napra. Illetve kihívást jelenthet az esti beszélgetés is, ami teljesen élőben megy. Az, hogy valaki élőben beszél a saját életéről, vagy nyilvánít véleményt akár a hétköznapok történéseivel kapcsolatban, valakire felszabadítóan hat, valakire pedig pont ellenkezőleg, nagyobb stresszt helyez. Az eddigi történések alapján a műsor nagy tanulsága, hogy a stúdióból az megy haza boldogan, aki igazán őszinte tud lenni. Aki cenzúrázza magát vagy nem tudja kendőzetlenül önmagát és a napját adni, azt rögtön leveszik a nézők – itt a szűretlen, egyszerű őszinteség és természetesség az, ami működik. Noha nem küldetése ennek a műsornak, mégis hozzátartozik az esszenciájához – a nézői visszajelzések szerint –, hogy nagyon megváltozik az adott sztárvendég megítélése, legtöbbször pozitív irányba.
Igényelt-e bármilyen speciális felkészülést, előkészületet a formátum?
Az indulás előtt a felkészülés fontos része volt egy pilot adás elkészítése, ami alapján megértettük, hogy mit kell elengednünk, illetve mit kell még hozzátennünk ahhoz, hogy ez a műsor élesben jól működjön. Ez számomra is egy nagyon jó gyakorlás volt, de a felkészülés itt még nem ért véget. Ahhoz, hogy az esti beszélgetés jól működjön, magam is nézem a vendégeim napi streamjét, emellett pedig egy sok-sok oldalas háttéranyagot tanulmányozok, amihez magam is keresek további információkat. Az első héten tudtam magamban helyre rakni azt, hogy az élő adás rizikóit vállalva hogyan is érdemes ezt az egészet jól csinálni úgy, mint házigazda. Az élő műsor miatt néha nekem is fejben kell átszerkesszem a műsort menet közben, hiszen sokszor egy beszélgetés teljesen más mélységekbe, vagy izgalmasabb témák irányába megy el, mint amit adásmenetként eredetileg terveztünk a szerkesztőkkel.
Az eddigi tapasztalatok alapján ki vagy kik okozták a legnagyobb meglepetést, akár pozitív csalódást a műsorban, mi volt a legemlékezetesebb pillanat?
Számos ilyen pozitív tapasztalás volt. Nagyon valódi pillanatok születnek meg, amikor egy beszélgetés során egy-egy ismert ember megszokott karaktere tűnik el, vagy a róla kialakított kép alakul át egy-egy őszinte pillanat alatt. Például ilyen volt Hernádi Judit rezignáltsága az idő múlása miatt, Stohl András felkiáltása arra a kérdésre, hogy ki szereti őt a legjobban –
„Én, saját magamat!” –, vagy a Kajdi Csaba „Cyla” pörgő-forgó avatarja mögül kikacsintó értelmiségi demokrata. Ami pedig a napközbeni streamet illeti, sokszor egy-egy villanás többet elmond annál egy ember élethelyzetéről, mintha sokáig faggatnánk. Ezek mind emlékezetes pillanatok.
Úgy fogalmaztál korábban, hogy csak olyan műsort vállalsz el, amit te is szívesen nézel, most közel 10 év után mondtál újra igent a televíziózásra. Melyek az Adom a napom legfontosabb értékei, mi a legfontosabb üzenete?
Szerintem a műsor legfontosabb üzenete, hogy mindig, mindenkivel többet kell beszélgetni. A beszélgetés lenne a kulcs, hogy jobban megismerjük és megértsük egymást, és így a megértésből fakadó közeledés és elfogadás válna természetessé. Az Adom a napom által lehetőség nyílik arra, hogy olyan pillanatokba lássunk bele, amelyek túlmutatnak a bulváron is. Régebben sok beszélgetős műsor volt a televízióban, ezeknek a többsége a social platformokra költözött át mostanra. Ilyen értelemben oldschool amit csinálunk, de a szó jó értelmében: visszahozunk valamit, egy jóval emberibb, jóval elfogadóbb, jóval normálisabb, korábban létező Magyarországból.
Az értékteremtés talán soha nem volt olyan fontos feladat, mint ma. Milyen a műsor eddigi fogadtatása és a nézői visszajelzések?
Azt látom a saját követőim esetében, hogy rajongva nézik a műsort, és nem feltétlenül miattam, hanem a vendégeim miatt, akik olyan kulturális dimenziókat és értékeket képviselnek a beszélgetések által, amelyek mostanra kikoptak, vagy talán meg sem jelentek a kereskedelmi televíziózásban. Úgy érzékelem, hogy úgy szomjazzák a nézők ezeket a tartalmakat, mint oázist a szomjas vándor a sivatagban. Az is bejött, amit a csatorna gondolt – az, hogy ezzel a műsorral egy olyan másfajta alternatívát tudunk a nézőknek kínálni a hétköznapokban, amely nemcsak stílusában, hanem műfajában is eltér a többi kereskedelmi csatorna felhozatalától.
Fordított helyzetben mit láttak volna a nézők 10 éve, és mit látnának a nézők ma? Hogyan telik Geszti Péter egy napja, miután búcsút intett a reklámszakmának?
A lényegi különbség az, hogy ma már nem kell reklámfilm forgatásokra vagy fotózásokra járnom, nem kell kreatív vezetőként stratégiai megbeszéléseket tartanom vagy brainstormingot levezényelnem. Az ezekből felszabadult időmet és energiámat részben alkotói munkára, részben pedig a családomra és a saját kreatív munkámra tudom fordítani. Ugyan a műsor miatt állandó készenlétben vagyok, de szerencsére marad időm sportolni és pihenni, illetve tudok álmodozni arról, hogy mit szeretnék csinálni a következő években. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, ma már nem hiányzik a korábbi pörgés, sokkal felszabadultabb vagyok, leginkább a zenére, a dalszövegírásra és a koncertjeimre fókuszálok, ezek teszik igazán teljessé az életemet.
Azt mondják, a sikeres emberek tudják mikor kell valamit abbahagyni. Hogyan élted meg a döntés folyamatát, és mit mondanál annak, aki hasonló döntés előtt áll bármilyen területen.
Mindig az a kérdés, hogy ki akarsz lenni a munkád által? Ha nem a gazdagodás áll a motivációd hátterében, hanem ennél sokkal emberibb célok, akkor könnyebb lemondani olyan munkákról, dolgokról, amelyek nem belülről fakadóan érdekelnek feltétlenül, csupán a jólétedet biztosítják. Ugyanakkor a jól-létedet leginkább mentálisan tudod elérni. Az élet gyakran teremt helyezeteket, és nekünk észre kell vennünk, hogy mik akarunk lenni és mik nem. Hiszem, hogy igenis bátornak kell lennünk, és tudni kell elengedni a régi megszokásainkat ahhoz, hogy valami igazán jó és valódi történjen velünk.