Bodnár Bence: A siker arra inspirál, hogy még keményebben dolgozzak

Hogyan legyél fiatalon szemtelenül sikeres, zsebelj be számos szakmai elismerést és maradj két lábbal a földön? Bodnár Bencével beszélgettünk, aki 26 évesen, jelenleg a DDB szövegírójaként nyeri sorra a reklámszakma különböző díjait, elismeréseit, az U30 kezdeményezéssel segíti a nullkilóméteres és a viszonylag kezdő fiatal reklámosok elindulását, mindezt maximálisan a helyén kezeli, a sikert pedig „csak” inspirációnak tekinti.
Work hard, play hard – amikor kikapcsolni is csak kemény munka árán sikerül… motiváció, sikerek, igényesség és az a bizonyos burn-out effektus…

Szerinted mi az, amiben más vagy, minek köszönheted a viszonylag korán elért számos sikert, eredményt, díjat?

Szüleimtől tanultam, hogy mindig tervezzek előre. 5-10 éves terveim mindig voltak és vannak is, ezek persze inkább irányvonalak, mint kőbe vésett célok, de fontos, hogy tudjuk, merre szeretnénk fejlődni. Ezekhez nyilván kisebb-nagyobb részeredményeken keresztül jut el az ember, amelyek sokat segítenek abban, hogy ne veszítsd szem elől a végső célt. Nevezhetjük ezeket elismerési szinteknek is magánéleti, szakmai vagy társadalmi vonatkozásban.
A korán elért eredmények szerintem annak is köszönhetőek, hogy az egyetem mellett közel két évet dolgoztam főállásban. Tudtam, hogy az egyetemi diploma nem lesz elég arra, hogy különb legyek, mint a másik több száz frissen végzett srác. Mindig is törekedtem arra, hogy a tőlem telhető legtöbbet hozzam ki magamból, az adott szituációból – talán ez az egyik fő motiváció az életemben. Nem másoknak szeretnék bizonyítani ezzel, hanem inkább magamnak.
Emellett azt is érzem, hogy általában jókor voltam jó helyen. Mindig olyan emberek vettek körül, akik inspiráltak, hiszek a jó csapatban, hiszen együtt könnyebb kitalálni a tutit. Szerencsés vagyok, mert valahogy mindig olyan közegbe keveredek, ahol sok értelmes ember vesz körül. Ők napi szinten motiválnak és „húznak magukkal”.

Ki volt rád a legnagyobb hatással?

Az összes eddigi munkatársam hatott rám, a szüleim is, akiknek hálás vagyok, amiért inkább terelgettek, mintsem parancsoltak, és bíztak abban, hogy jó irányba megyek, de a barátaim és a párkapcsolataim is jelentős hatással voltak rám. Ugyanakkor minden ember inspirál valamilyen szinten. Szeretek budapesti padokon üldögélve nézelődni, figyelni, hogy a körülöttem lévő emberek mit csinálnak, hogyan élnek, hiszen végső soron nekik készítünk kampányokat, őket kell megértenem ahhoz, hogy jól tudjam végezni a munkám, ezért igyekszem figyelni rájuk.

Mit jelent számodra a siker?

A siker számomra egy visszajelzés, hogy jó úton haladok, emellett pedig arra inspirál, hogy még keményebben dolgozzak. A siker egy átmeneti állapot. Megveregetik a vállad, egy ideig ott marad a nyoma, majd elhalványul, az újabb vállveregetéshez pedig kemény munkára és bizonyításra van szükség. Teljes mértékben elfogadni, megelégedni vagy elhinni a sikert éppen ezért úgy gondolom nem érdemes.

Szakmailag és a díjakat tekintve is egyértelműen az eddigi legeredményesebb évem volt a 2014-es. Vicces, hogy amennyire erős volt, annyira nem is számít. Nyilván jó érzés, hogy az embert elismerik, de nincs ilyen, hogy a szobám falára kiírom, hogy „de fasza gyerek vagyok”. A reklámszakmában gyakorlatilag havonta van egy verseny, elismerés, amiket ha megnyersz, azt hiheted, te vagy az aktuális király, de másnap mindent elölről kell kezdeni a következő projekttel és újfent be kell bizonyítanod, hogy megérdemelted az elismeréseket. Amennyire nehéz a folyamatos bizonyítás, annyira motivál.

Mi jelenti a legnagyobb kihívást a számodra?

Ez a bizonyos „fehér lap”, amit minden egyes munkanap alkalmával meg kell tölteni új ötletekkel.

Idén azért elég sok „vállveregetésben” volt részed… Mi kell ahhoz, hogy az ember két lábbal a földön tudjon maradni?

Beszélgess a barátaiddal, a környezetedben lévő emberekkel. Ha őszinte emberek vesznek körül, akkor sokszor kérdés nélkül is elmondják, ha nem jó irányba indultál el. Oda kell figyelni a visszajelzésekre akkor is, ha ezek nem szavak formájában nyilvánulnak meg, dekódolni kell ezeket a jeleket és le kell tudni szűrni belőlük a következtetéseket.

Rengeteget dolgozol… nem félsz a kiégéstől?

Dehogynem, persze, hogy félek tőle.

Hogyan tudsz kikapcsolni? Van valamilyen bevált módszered?

Az egyik ilyen dolog a sport. Heti rendszerességgel focizom, kosarazom, futok és a téli hónapok kivételével egész évben biciklivel járok mindenhova. A futás a legújabb kedvenc. Annyira monoton és annyi mindenre kell figyelni közben, hogy akkor is kikapcsolsz, ha nem akarsz… Futás közben nem is tudsz másra gondolni, egyszerűen kifutod magadból a feszültséget és a táv végére kitisztul az agyad.
A futás mellett igyekszem értékes emberekkel körülvenni magam, akik kiszakítanak a reklámosok zárt világából, akikkel ha akarnék, se tudnék a munkáról beszélni, mert két mondat után megunják…
Olvasni is szeretek, de erre sajnos nem jut annyi időm, mint szeretném, bár a karácsonyi ünnepek alatt sikerült behozni az egész évi lemaradásomat.

Mindemellett nagyon nehéz nem asszociálni valamire minden pillanatban, vagy éppen nem a következő nagy dolog megvalósításán gondolkodni. Ha hosszú távon nem sikerül kikapcsolni, akkor elutazom valahova. Egyedül, családdal, barátokkal, mindegy, hogy belföld vagy külföld, a lényeg, hogy menjünk valamerre.

Most épp mit olvasol?

Michael Ende – Momo. Ez tulajdonképpen egy mese, ami egy kislányról szól, aki annyira tiszta, hogy nem hat rá az a stressz, ami mozgatja a világot. A könyv üzenete nagyjából az, hogy használd ki megfelelően a rendelkezésre álló idődet és arra figyelmeztet, hogy néha állj meg egy pillanatra és gondolkozz el azon, hogy valóban a számodra fontos dolgokkal, emberekkel töltöd-e el az idődet.

Mit jelent számodra az egészségtudatosság?

Kevés dolog van, amire pénzt költök. Az egyik ilyen az étkezés, a minőségi alapanyagok. Odafigyelek arra, hogy mit és mennyit eszem – arra viszont sajnos nem mindig, hogy megfelelő időben tegyem ezt.

Mit gondolsz, mitől igényes egy férfi?

Egy igényes férfi minden szinten ad magára. Ad arra, hogy mit olvas, hogyan beszél, hogyan öltözködik – és itt most természetesen nem a márkás ruhákra gondolok – , tudja, hogy hogyan viselkedjen társaságban, megtisztel másokat a viselkedésével. Ugyanúgy igényes a munkájára is, ismeri az önkritika fogalmát, tud döntést hozni és vállalja ezekért a döntésekért a felelősséget. Persze fontos az ápoltság is, de innentől kezdve mindegy, hogy kopasz vagy szakállas vagy, hogy öltönyt viselsz-e vagy éppen egy kapucnis pulcsit. A kisugárzásod és a fellépésed legyen figyelemre méltó, „emberi”.

3 tanács egy XXI. századi igényes férfi számára:

1. Mániám, hogy a folyamatos telefonnyomkodás helyett figyeljünk egymásra, a környezetünkre, a minket körülvevő emberekre.

2. Legyünk igényesek önmagunkra minden tekintetben. Törekedjünk a tudásra, tájékozottságra, arra, hogy ha van egy kérdés, egy megoldandó helyzet, akkor mi legyünk azok, akihez segítségért fordulnak, akitől a tanácsot várják, akinek kíváncsiak a véleményére. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindenkinek véleményvezérnek kell lennie. Ha valaki abba a típusba tartozik, akik csak ritkán szólalnak meg, akkor az a néhány mondat, amit bedob a közösbe, az legyen olyan, ami mögött tartalom van.

3. A harmadik pedig, hogy fizikailag is legyünk igényesek önmagunkra, figyeljünk oda az étkezésekre és a mozgásra. Egy balesetből is fel lehet állni, és az sem lehet kifogás, hogy „nincs időm sportolni”. Sokszor én is 11 és éjfél között állok neki, de ugyanúgy lehet BKV helyett biciklivel is munkába járni.

„Ez a film egy háromrészes széria egyik darabja, a 2014-es Cannes-i reklámverseny előválogatójára készült, amire kevesebb, mint 8 óra alatt kellett kitalálnunk és el is készítenünk egy filmet. Mi Babucs Péter art director társammal, ezzel az ötlettel álltunk elő, ami végül győzelmet hozott számunkra, így mi képviselhettük a magyar csapatot az idei Young Cannes Lions 48 órás versenyén Franciaországban. A hazai előselejtezők történetében először meg is valósították a győztes ötletet.”
Íme, a végeredmény:

Fotó: Donkó Péter