A jéghegy víz feletti oldalán van egy sikeres üzletember, az ország legjobb programozóinak egyike, aki megvalósította gyerekkori álmát és felépítette nemzetközi szoftver cégét. 2006-ban mindent feltettek egy lapra és úgy mentek ki egy nemzetközi kiállításra, hogy ha nem kötnek legalább egy üzletet, nincs hova hazajönniük.

Giga üzletekkel tértek haza, jött a siker, a csillogás, minden, amihez hozzányúltak hirtelen arannyá változott. Az NNG ma 12 irodával, 4 képviselettel, a világ 6 kontinensén van jelen és millióknak segít a tájékozódásban nap mint nap.

A jéghegy kevésbé látványos, víz alatti oldalán egy alapító áll, aki 35 évesen elérte ugyan gyerekkori álmát, de ezzel egy időben ki is pipálta egy elemű bakancslistája minden pontját. A sikeres exit után válás és egy év teljes „reboot” következett. A mai Petya már boldog is, nem csak sikeres. Az eladás utáni első gondolata a nyugdíj volt, ma angyalbefektetőként a Baconsult több mint 20 cégből álló startup portfóliójának alapítóit mentorálja. A világbékét még ugyan nem tűzte ki maga elé célul, de az általa mentorált startupok lassan szétrúgják a világot. Balogh Péterrel beszélgettünk.

35 évesen nyugdíjba akartál menni, de a történet nem így alakult. Mi tölti ki most a mindennapjaidat?

Mostanra kerekedett ki a Baconsult izgalmas portfóliója. A 24 cégből, amibe eddig összesen beszálltam, 21 talpon van és a többségük nagyon jól teljesít. Az időm jelentős részében ezeknek a startupoknak a vezetőit mentorálom. Tulajdonképpen segítek nekik kitalálni, hogy mit és miért akarnak. Fontos tudni, hogy mi a te saját miérted, mert 10 évig nem dolgozik az ember kitartóan azért, hogy a végén majd egyszer sok pénze legyen. Itthon pedig egy startup siker átlagos életútja ennyi idő. Nehéz viszont 10 évig foggal, körömmel küzdeni egy olyan dologért, amelyet nem szeretsz, amiben nem hiszel, amiben nem találod meg magad, ezért kell valami más ambíció, jövőkép, ami segít előrelendíteni, amikor a mélypontokkal kell szembenézned. Van, akit nem egy tűzpiros Ferrari motivál, hanem az, hogy a végén befektetőként visszaadhasson az ökoszisztémának.

Az önbizalom is egy fontos kérdés. Sokszor az alapítónak nincs meg az önbizalma ahhoz, hogy merjen nagyot álmodni. Van, amikor az a legnagyobb segítség, hogy megnyugtatom, abban amit csinál, már most nagyszerű és tudna sokkal nagyobb is lenni. Ha megvan ez az önbizalom, akkor tud egyel nagyobbat álmodni, lépni, haladni. Emberi és üzleti oldalról is igyekszem az alapítókat mentorálni. Egy dolog van, amihez viszonylag jól tartom is magam: senki helyett nem döntök. Sem a döntés felelősségét, sem pedig más munkáját nem szeretném átvállalni.

Mi a fő szempont, ami alapján döntesz egy startup mellett?

Az alapító személye. Arra jöttem rá, hogy nem ötletek lesznek sikeresek, hanem emberek, alapítók.

Nagyon érdekes, mert valahol olyan embereket keresek, akikben benne van az éhség, a potenciál és az a tapasztalat is, amire építve elindulhatnak és sikeresek lehetnek ezen az izgalmas úton. Olyan alapító kell, aki ezt az utat be tudja járni, egy cég az alapító nélkül nem tud fejlődni. Ahogyan az alapító emberileg, vezetőként, szervezőként, cégvezetőként fejlődik, úgy nő vele együtt a cég is – ez egy nagyon fontos dimenzió. Azt keresem, akiben mindez megvan. Óriási tévhit, hogy a startup világ egyetemista fiatalok játszótere!

Aki látott már eleget a világból, de még hajlandó hajnalig dolgozni. Vállalkozást indítani, startupot építeni nem lehet hátradőlve, kevés munkával megúszni. Mindig lesz egy olyan versenytárs, aki belerakja a többet, annyira pedig egy alapító sem jó, hogy néhány óra munkával letudja azt, amit egy csapat éjszakázva végez.

Hogyan lesz valaki programozóból vezérigazgató majd pedig üzleti angyalbefektető, aki alapítókat mentorál? Mi történik azután, hogy 35 évesen kipipálod a bakancslistád összes elemét és létezik-e egyensúly munka és magánélet között? Tovább a teljes interjúhoz ITT!