Konzerv akciófilm 10+1 lépésben: megnéztük A torontói embert

Biztosan veled is előfordult már, hogy miközben néztél egy akciófilmet, az az érzésed támadt, hogy már korábban láttad és pontosan tudod, hogy mi fog történni. Nos, nemcsak a Mátrix sajátossága a deja vu élmény, hanem a 21. századi filmiparé is.

Ennek legújabb példája a Netflixen látható A torontói ember Kevin Harttal és Woody Harrelsonnal. Lépésről lépésre végigvettük az akcióvigkjátékok kötelező elemeit, hogy ezt bebizonyítsuk!

A folytatások, adaptációk és remakek világában nagyon nehéz eredeti filmeket találni, a streaming szolgáltatók térnyerése pedig még inkább a futószalagon gyártott konzervfilmek irányába billentette a mérleget.

Ráadásul további előnye ezeknek produkcióknak a komoly szerzői művekkel szemben, hogy valahogy mindig sikerül nagy neveket leszerződtetni a projekthez – akik persze nagy gázsit kérnek -, a nézők meg csak értetlenül fogják a fejüket, hogy miért szerepelt szeretett színészük – nagy gázsi, kevés erőbefektetés – egy ilyen alkotásban. A Netflixen nemrég kijött A torontói ember is épp ilyen: nagy akciót ígér sok nevetéssel megfűszerezve, de amikor az ember leül elé rájön, hogy ismét csak egy konzerv chilis-babot szolgálnak fel neki.

Félreértés ne essék, egy átdolgozott nap után teljesen korrekt kikapcsolódás lehet a film, Woody Harrelson pedig egyszerűen nem tud rossz lenni – bár be kell ismernem, elfogult vagyok ezen a téren -, egyszerűen a forgatókönyvírók megspórolták a munkát és ahelyett, hogy originál ötletek kiizzadásán dolgoztak volna éjt nappallá téve, inkább leporolták a korábbi hasonló sztorijú filmeket, hogy mielőbb megveregethessék a vállukat, ezt is letudták.

Az alapszitu nagyon egyszerű, Kevin Hart, azaz Teddy egy igazi balfék, akinek semmi sem jön össze az életben, és egy félreértés folytán – amit magának okozott a balfékségével – rossz időben volt rossz helyen, így nagy galibába került. Woody Harrelson pedig a bérgyilkos – ami azért is különösen érdekes, mert az édesapja a való életben bérgyilkos volt, és emiatt élete végéig börtönben ült -, akinek levesébe beleköpött Teddy, mégsem végez vele, inkább egy közös körutazásra indulnak, a többit meg… ki lehet találni.

Hogyan készíts akcióvígjátékot 10+1 lépésben gyorstalpaló:

• Kell egy ügyefogyott főhős, akivel mindig történik valami szerencsétlenség, és mindig lehetetlen helyzetekbe keveri magát.
• Persze ezekben a filmekben mindig duók szerepelnek, hiszen mennyi vicces pillanatot bele lehet írni a forgatókönyvbe, arra az egyszerű tényre építve, hogy a főszereplők szöges ellentétei egymásnak. A munkája változhat a partnernek, lehet titkosügynök, esetleg rendőr vagy ahogy A torontói ember esetében egy bérgyilkos, akit legenda övez, mert annyira jó abban, amit csinál. Összeszedett, koncentrált, precíz és természetesen egy hatalmas, minimalista házban él, amit pedáns rendben tart. Vannak különcségei, így például esetünkben duriánt eszik, kizárólag fekete színű ruhákat és kalapot hord, emellett az autója sem akármilyen, hanem egy oldtimer, mégpedig egy ’69-es Dodge Charger R/T.
• A galiba: valamilyen banális félreértés folytán a főszereplő belekeveredik egy titkos akcióba, küldetésbe vagy épp egy alvilági üzletbe, pedig semmi keresnivalója sem lenne ott.
• Természetesen az amerikai titkosszolgálat mindenütt ott van, és persze civilekre bízzák a munka elvégzését, mivel az teljesen biztonságos és logikus. A civilt főhőst beszervezik, hiszen csak ő mentheti meg az országot vagy épp az egész világot.
• A duó eleinte teljesen inkompatibilis, épp, hogy csak el tudják viselni egymást, de idővel összecsiszolódnak. Hiába egy bérgyilkos a főszereplő, akit bárkit megölhet, természetesen a főszereplő életét megkíméli.
• A titokzatos főnök és a másik bérgyilkos, aki persze egy igazi gyilkológép, még sokkal inkább, mint az eredeti bérgyilkosunk, akiről persze kiderül, hogy legbelül egy kenyérre kenhető mackó.
• Elengedhetetlen, hogy legyen egy jelent az “álruhás” titkosügynökökkel, akik általában egy szökőkút mellett úgy tesznek, mintha épp újságot olvasnának vagy kávéznának, persze egy profi számára teljesen felismerhető módon.
• Az idő mindig másképp telik a filmekben. Már csak két perc van hatástalanítani a bombát? Akkor legalább egy tíz perces jelenetre lehet számítani, sírással, ölelkezéssel, búcsúzással. Az idő végülis relatív.
• Titkos kormányzati program és világuralomra törő főgonosz nélkül nincs akciófilm. Természetesen előbbi rossz kezekben igencsak veszélyes lesz a Föld lakóira, míg utóbbi lehetőség szerint legyen orosz vagy egy dél-amerikai, esetleg afrikai diktátor.
• Szárba szökkenő bromance. Hiába a sok zsörtölődés, a közös kalandok összekovácsolják a két főszereplőt, akik a hibáikkal együtt fogadják el a másikat.
• +1) Ez annyira magától értetődő, hogy csak plusz egyként említjük meg: a történet vége természetesen happy end, amiben mindenki boldog és minden rendeződik.