Ezért nem Clint Eastwood játszotta az Apokalipszis most főszerepét

A hetvenes években Clint Eastwood sikereinek csúcsára ért, így hát egyáltalán nem csoda, hogy A Keresztapa rendezője, Francis Ford Coppola a neves színész-rendezőt szemelte ki monumentális háborús eposza, az Apokalipszis most főszerepére.

Eastwood a hetvenes évek alkonyán önálló hollywoodi intézménnyé nőtte ki magát: ekkorra már leforgatta a kultikus Dollár-trilógia darabjait, a Kelly hőseit, a Piszkos Harry első három epizódját, valamint olyan elsőrangú westernfilmeket, mint a Fennsíkok csavargója vagy A törvényenkívüli Josey Wales. Az utóbbi két mozit ráadásul nem csupán színészként, hanem rendezőként is a hátán cipelte, sőt már a hetvenes évek elején kipróbálta magát direktorként, tovább növelve ázsióját a szakmában.

Francis Ford Coppola kifejezetten Eastwoodot szerette volna megnyerni szürreális, sőt szinte már pszichedelikus hangulatú háborús eposza, az 1979-ben készült Apokalipszis most főszerepére. Az ekkor 49 éves filmsztár a Vietnamban szolgáló Willard kapitány figuráját alakította volna, aki feletteseitől azt a parancsot kapja, hogy kutassa fel és likvidálja a háború kegyetlen forgatagában megtébolyodott Kurtz ezredest, aki a kambodzsai dzsungelben alakította ki titkos birodalmát.

Eastwood talán túlságosan idős lett volna a szerephez, melyet végül a nála tíz évvel fiatalabb Martin Sheenre osztottak, de nem ez volt a fő ok, ami miatt visszautasította a megbízást – idézi fel a Collider. Bár a színész elolvasta Joseph Conrad A sötétség mélyén című regényét – mely az Apokalipszis most fő inspirációs forrása volt -, valamint a forgatókönyvet is, végül nem élt a lehetőséggel, ugyanis – elmondása szerint – „nem igazán értette” a történetet. Ami persze nem is csoda, hiszen az Apokalipszis most – Coppola grandiózus szerzői projektje – szétfeszítette a hagyományos (műfajfilmes) kereteket, és lázálomszerű képekkel, töredezett stílusban mutatta be a vietnami háború elviselhetetlen poklát, ráadásul jócskán átlagon felüli játékidejével is próbára tette az átlagos nézők türelmét.

Az Apokalipszis most Coppola rendezői erőmutatványa volt: A Keresztapa direktora meg akarta mutatni, hogy össze tudja békíteni a szerzői- és a tömegfilmes látásmódot egyetlen mozin belül. Heroikus vállalkozása végül célt ért, legalábbis abban az értelemben, hogy ma már az Apokalipszis most a világ legnagyszerűbb háborús filmjeinek előkelő listáján foglal helyet, a maga korában azonban vegyes fogadtatásra lelt. Coppolát mentálisan és fizikailag is megviselte a meglehetősen kalandos, rengeteg nehézséggel járó folytatás, és gyakorlatilag a karrierje is megfeneklett: a nyolcvanas-kilencvenes években már nem jelentkezett az Apokalipszis mosthoz – vagy A Keresztapa-filmekhez – hasonló, korszakos jelentőségű remekművel.

Kurtz ezredes karakterét egyébként eredetileg a korszak másik nagy férfisztárja, Steve McQueen játszotta volna el, de mivel óriási gázsit kért, a stúdió végül nem tudott megegyezni vele. Az őrült ezredes szerepe így végül a két Oscar-díjjal kitüntetett Marlon Brandóhoz került, Willard kapitányt pedig a már említett Martin Sheen formálta meg.