A szürke unalom 50 árnyalat címet is adhatták volna a Netflix legújabb nagy dobásnak szánt kémes akciófilmjének, A szürke embernek.
A 200 millió dolláros költségvetés ellenére olyan, mintha leszedtek volna a polcról egy korábbi forgatókönyvet és kicseréltek volna benne pár szereplőt. Persze érhető, kellett a sok pénz a prágai épület homlokzatának szétlövéséhez és az egyéb akciójelenetekhez.
A szürke ember nem nyerte el a kritikusok tetszését, de a nézőket is megosztotta, ennek ellenére a Netflix már bejelentette, hogy jön a folytatás.
A Rotten Tomatoes oldalán a nézők véleménye alapján 100+ szavazat után 9,1-es értékelésen áll a pár nappal ezelőtt bemutatott Netflix-film, A szürke ember. Ez a szám különösen megdöbbentő, mert ha még nem is kimondottan pocsék a film, semmi nincs benne, ami bármiben is megkülönböztetné az utóbbi években tucatszámra gyártott kémfilmektől. Nem is véletlen, hogy a kritikusoktól 41%-ot kapott az oldalon. Imdb-n 6,6-on áll, ami reálisabb képet fest arról, mit sikerült összehoznia a Netflixnek 200 millió dollárból.
Erre mondják, hogy nem rossz, de a jó az nem ilyen. Már-már írni is értelmetlen róla, mert nem lehet azt mondani, hogy semmiképp se nézze meg senki, mert fáradtan, ha csak valamit bambulni akar az ember munka után, akkor elmegy, de közben meg annyi pénz és felhajtás ment el rá, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette.
Ég és föld a könyv és a film között
A 2 órás filmhez Mark Greaney 2009-ben megjelent regénye szolgált alapul, és annyiban meg is áll a hasonlóság a Bourne-sorozattal, amit etalonként tűztek ki maguk elé az alkotók, hogy mindkettő adaptáció.
Azonban a film alapján nem vonhatunk le következtetéseket a könyvre vonatkozólag, ugyanis a Russo fivérek lényegesen eltérő történetet vittek a filmvászonra. Egy olyan történetszálat választottak a filmhez, ami a könyvben csak Court Gentry (aka Sierra Six, aka a Szürke ember, aka Ryan Gosling) háttérsztorijának egy mellékzöngéje. A könyvben nem is a CIA-nak dolgozik a hatos, hanem egy magán biztonsági cégnek (a Cheltenham Security Services-nek, amit a Billy Bob Thornton által alakított Donald Fitzroy vezet), és már az első A szürke ember kötetben régen kirúgták a Sierra csoportból.
Kép: Ana de Armas / Netflix
Bár Lloyd Hansennel a könyvben is találkozhatunk, és ott is egy igazi szociopata, valójában katonai szempontból nem jelent fenyegetést, ugyanis egy korábbi CIA-s ügyvédről van szó. A könyvben ezt a szerepet egy Kurt Riegel nevű német ügynök tölti be, aki a filmből teljesen hiányzik. Viszont se híre, se hamva a könyvben Ana de Armas Dani Mirandájának. Az egyetlen nő, akihez közel kerül a kötetben egy francia nővér, aki egy mozgó autóban SOS elsősegélyt nyújt neki. Ugyanez a helyzet Denny Carmichaellel (Regé-Jean Page) és Suzanne Brewer ügynökökkel – ők mind a filmesek fejéből pattantak ki. A Fitzroy család szerkezete és sorsa is teljesen más a könyvben, mint a filmben. Hosszan lehetne még sorolni a különbségeket, úgyhogy aki kíváncsi a másik A szürke ember történetre, az olvassa el a könyveket. A regényfolyam ugyanis alaposan bemutatja Gentry személyét és történetét, de ebből a mélységből csak egy sekélyes pocsolyát sikerült Russóéknak a képernyőre varázsolni.
Tehát a komplex és összetett történetet jócskán lekarcsúsították az alkotók, ami egyrészt érthető, azonban ezáltal épp az egyedisége veszett el, helyette kaptunk egy ugyanolyan tucat kémfilmet, mint amit már korábban is láthattunk.
Kép: Chris Evans / Netflix
Hozzávalók kémfilmhez
Mintha lenne egy receptgyűjtemény, amiben az összes sablonos romcom, akció- és kémfilm és horror elkészítésének útmutatója benne van. Amilyen tempóban a Netflix kinyomja magából a produkciókat, nem is csoda, hogy nincs idejük megállni és kicsit kreatívkodni a forgatókönyv fölött.
Szóval, a konzerv akciófilm után lássuk, milyen hozzávalókra lesz szükség egy tipikus kémfilmhez:
- Először is, végy egy hányatott sorsú, magányos főhőst, aki természetesen kiemelkedő lesz később a munkájában. Amiben elmaradnak a képességei az EQ és emberi kapcsolatok terén, azt mind pótolja a gyilkolás terén.
- Természetesen kell neki egy mentor, akire felnéz, és aki az egyetlen valamennyire normális kapcsolatot jelenti a főhősünk életében.
- A fordulat, amikor hosszú évek után a munkáltató a saját maga által kiképzett és valamilyen oknál fogva önjáróvá vált gyilkológép ellen fordul.
- Árulás. Az mindenképp legyen benne, mert az aztán nagyon meglepő!
- CIA. CIA. CIA.
- Robbanás. Lehetőleg sok, és minél látványosabb.
- Váratlan helyről érkező segítség.
- A nemezis, aki felett győzedelmeskedni kell.
Egyedül az utóbbi terén próbáltak egy kicsit újítani, és az ősellenség egy valódi szociopata, akit ráadásul az aktuális trendeknek megfelelően némi komikus vonással ruházták fel – így például kefebajusszal, ami nagyjából 10 másodpercig tud vicces lenni -, de ennyiben ki is fúl az ötletesség. Nagyjából Evans a Tőrbe ejtve karakterét hozta, csak pluszban ráragasztottak egy bajuszt. Azért biztosan nagyon veregethették egymás vállát, amikor kitalálták ezt az… egyedi jellemzőt!
Szót kell ejtenünk persze a főszereplőről is: Ryan Gosling ismét olyan rezignáltan és bánatosan néz a kamerába, mint a Drive-ban, mintha ő maga is unta volna az egészet. Ennyit tudunk elmondani az alakításáról.
Kép: Ryan Gosling / Netflix
A jóból nem elég
A megjelenés után nem sokat váratott magára a Netflix, már be is jelentették, hogy érkezik A szürke ember folytatása Ryan Goslinggal, Joe és Anthony Russo rendezőkkel, Stephen McFeely társíróval, valamint spin-off is készül belőle, utóbbit a Deadpool forgatókönyvírói, Paul Wernick és Rhett Reese kapnak meg.
Korábban azt lehetett olvasni, hogy a Netflix az új Bourne-sorozatnak szánja A szürke embert, és ezzel, ha minőségben nem is, mennyiségben elindulnak azon az úton. “Határozottan egy nagyobb narratív univerzumot képzeltünk el, amelybe A szürke ember a bevezetőnk” – nyilatkozta Anthony Russo.
Azt nem mondhatnánk, hogy repesve várjuk a folytatást, de így megvan az esélye, hogy sikerül valamit még kihozni ebből a történetből.
