86 éves korában elhunyt Chuck Norris, a legendás akciósztár

A nyolcvanas évek ikonikus sztárja harcművészként aratta első sikereit, majd a filmezés felé fordult, hogy rezzenéstelen tekintetével, páratlan pörgőrúgásaival és szuggesztív jelenlétével újradefiniálja az akciófilm zsánerét.

Nyolcvanhat esztendős korában meghalt Chuck Norris amerikai színész, a hetvenes-nyolcvanas évek felejthetetlen akciósztárja, aki harcművészként is komoly életművet hagyott maga után. Norris egy nappal korábban került kórházba, a hírek szerint „egészségügyi vészhelyzet” miatt, pontos betegségére azonban nem derült fény. „A család nehéz szívvel tudatja, hogy tegnap reggel távozott szerettünk, Chuck Norris. Bár halálának körülményeit nem szeretnénk megosztani a közönséggel, annyit elmondhatunk, hogy a családja vette körül, és békében halt meg” – írták a világsztár hozzátartozói az Instagram felületén.

Ezt olvastad már?

A Démonok között sztárja is szerepelni fog The Last of Us következő évadában

Nem akármilyen nevekkel bővült a Hang nélkül harmadik részének színészgárdája

A későbbi akciósztár 1940. március 10-én, az Oklahoma állambéli Ryanben látta meg a napvilágot Carlos Ray Norris néven. 1958-ban, 18 esztendős korában csatlakozott az amerikai légierőhöz: Dél-Koreába vezényelték, ahol ráragasztották a „Chuck” becenevet, sőt a tangszudo nevű harcművészeti stílus rejtelmeiben is itt mélyült el. A katonai szolgálatból végül 1962-ben távozott, majd Kaliforniában rendőrnek jelentkezett, de várólistára került, így közben harcművészeti iskolát nyitott, hogy másoknak is átadhassa az évek során megszerzett tudását. Az 1960-as években Norris páratlan erejű karatebajnokként halmozta a fényesebbnél fényesebb sikereket. Nála edzett Steve McQueen, Priscilla Presley és Bob Barker is, és mivel a szórakoztatóipar számos prominens szereplőjével kapcsolatba került, így egy idő után a filmproducerek is kopogtatni kezdtek az ajtaján. Norris végül McQueen tanácsára döntött a színészkedés mellett. Debütáló filmjében, az 1968-as Bontóbrigádban (The Wrecking Crew) rögtön későbbi nagy pályatársával és barátjával, Bruce Lee-vel játszott együtt, aki aztán mentorként is egyengette az útját. A két harcművész aztán A sárkány útja (1972) című kultfilmben is együtt dolgozott: a rajongók körében máig óriási nimbusz övezte darab záró szekvenciájában a római Colosseumban ütköztek meg egymással, egy minden szempontból epikus küzdelem során.

Bruce Lee legjobb tanítványa

A sárkány útja végül bámulatos sikernek bizonyult, Norris karrierjének mégsem ez adta meg a valódi lendítőerőt. 1974-ben fontos mellékszerepet játszott az Öldöklés San Franciscóban (Slaughter in San Francisco) című harcművészeti filmben: egy mindenható drogbárót alakított, aki nem csupán az amerikai nagyváros alvilágát, de még a helyi rendőrséget is a markában tartja. A hongkongi-amerikai koprodukciót csak 1981-ben mutatták be a mozik az Egyesült Államokban, de gyorsan a feledés homályába merült.

A híresség 1975-ben könyvet írt a harcművészetekről (Winning Tournament Karate), 1977-ben pedig megkapta élete első főszerepét a Győzzön az igazság! (Breaker! Breaker!) című akciófilmben. Mindez azután történt, hogy eltökélte: végleg leszámol a harcművészeti filmekkel, s ezentúl inkább olyan alkotásokhoz adja a nevét, melyek épkézláb történettel rendelkeznek, s rétegzettebb karaktereket vonultatnak fel. Az alacsony költségvetésű Győzzön az igazság! a maga kategóriájában szép sikernek bizonyult, Norris tehát ezen az ösvényen haladt tovább.

A jók feketében járnak (Good Guys Wear Black) című darab volt az első Norris-opusz, mely valóban jövedelmezőnek bizonyult: 1 millió dolláros tőkéből forgott, de 18 millió dollárt produkált a jegypénztáraknál. A nyolcvanas évek első felében a színész lehetőségei mérhetetlenül kiszélesedtek. A Karatepárbajt (A Force of One) végül annak ellenére imádta a közönség, hogy a produkciót kezdetben egyetlen stúdió sem akarta felkarolni; a Karatés védőangyal (The Octagon) már az American Cinema Releasing forgalmazásában vált impozáns sikerré; a Magányos farkas (Lone Wolf McQuade) pedig a kritikusok tetszését is elnyerte – még a legendás Roger Ebert is méltatta -, Norris pedig egy igazi húzónév, David Carradine partnereként bizonyíthatott.

Páncélököl, vasököl

A világsztár ezzel karrierjének csúcsára ért. 1984-ben került a mozikba Joseph Zito Ütközetben eltűnt (Missing in Action) című kultklasszikusa, amit a Cannon Films zászlaja alatt Menahem Golen és Yoram Globus kettőse jegyzett producerként. Norris hosszú távú szerződést írt alá a gyártócéggel, melynek keretében olyan további közismert mozikhoz adta a nevét, mint A hallgatás törvénye (Code of Silence), az Ütközetben eltűnt második része, a Delta kommandó (The Delta Force), vagy épp a Tomboló terror (Invasion U.S.A.). Norris ezeket a filmeket később öccse, Wieland emlékének ajánlotta, aki 1970-ben esett el a vietnami háborúban.

Az ütközetben eltűnt történetét tekintve is szorosan kapcsolódik a vietnami háborúhoz, hiszen a Norris által alakított főhős, James Braddock azt a feladatot kapja, hogy felkutassa és kiszabadítsa a titkos vietnami fogolytáborban sínylődő, „ütközetben eltűnt” egykori bajtársait. Norris rendkívül szűkös színészi eszköztára ellenére is markáns jelenség a vásznon, a film pedig egyszerű párbeszédeinek, valamint a nyolcvanas évek jellegzetes túlzásesztétikájának köszönhetően ma is bátran fogyasztható „bűnös élvezet”, csakúgy, mint a Delta kommandó, melyben a színész Lee Marvin, Martin Balsam, George Kennedy és a felsoroltakhoz hasonló színészóriások partnereként bizonyíthatott. Az életmű csimborasszója mégis a Tomboló terror, melynek rendezője, Joseph Zito már-már a parodisztikusság határáig fokozza a szereplők fegyver- és pusztításmániáját, Norris és a lehengerlően taszító színészi antitalentum, Richard Lynch kettőse pedig filmtörténeti értékű pillanatokkal ajándékozza meg a műfaj iránt fogékony nézőket. A finálé, melyben a két nagyágyú egy-egy páncélököllel felszerelkezve néz egymással farkasszemet, máig felejthetetlen: nagyszerűen összesűrűsödik benne a korszak dekadenciája, infantilizmusa és ízléstelensége, mely mégis szórakoztató egyveleggé áll össze.

Túl a csúcson

J. Lee Thompson Tűzjáró (Firewalker) című filmje szintén emlékezetes állomást jelentett Norris pályáján, aki az Ütközetben eltűnt harmadik fejezetével, illetve a Delta kommandó második epizódjával még tovább növelte ázsióját. A 90-es évek elejére már összesen 500 millió dollárt fialtak a világsztár nevével fémjelzett mozik: egyesek Clint Eastwood örököseként emlegették, mások pedig „a szőke Bruce Lee” nevet ragasztották rá. Színészi képességein ugyan nem sokat csiszolt, mégis megkerülhetetlen popkulturális jelenséggé nőtte ki magát. Nevével videójátékokat, képregényeket, sőt edzésprogramokat is könnyen el lehetett adni, ő maga pedig lassacskán mémmé nemesedett.

A kilencvenes évek első felében a színész szorosabbra fűzte együttműködését testvérével, Aaron Norrisszal, akivel együtt olyan darabokat készítettek, mint A bérgyilkos (The Hitman), A bajnok és a kölyök (Sidekicks), a Hellbound – Út a pokolba (Hellbound), a Szuperhekus kutyabőrben (Top Dog), vagy Az erdő harcosa (Forest Warrior).

Walkertől az érzelmes búcsúig

Norris utolsó színészi megújhodása azonban nem e művekhez köthető, hanem a Walker, a texasi kopó című tévésorozathoz, mely nyolc évadot ért meg a CBS műsorán, és hosszú esztendőkön át képernyő elé szegezte a filmcsillag rajongóit. Egy Cordell Walker nevű texasi rendőrnyomozót játszott a szériában, aki Texas Rangers nevű állami rendőri szerv kötelékében végzi munkáját: makacs, öntörvényű, a régi vadnyugat rezzenéstelen fegyverforgatóit idéző igazságtevő, páratlan harcművészeti tapasztalattal és vietnami múlttal. A figura tehát Norris korábbi kultszerepeinek pompás sűrítménye: nem csoda, hogy vannak olyan rajongók, akik ma már elsősorban a sorozatra asszociálnak a világsztár neve hallatán, nem pedig az emlékezetes filmszerepek sokaságára.

Norris az ezredforduló után már csak elvétve állt a kamerák elé: jobbára bágyasztó thrillerekben, komédiákban és akciófilmekben láthatta a közönség. Mozgóképes hattyúdala mégis meghatóra sikeredett: 2012-ben – egy villanásnyi cameo erejéig – ő is felbukkant Sylvester Stallone régi akciólegendákat tömörítő ensemble-filmje, a Feláldozhatók (The Expendables) második epizódjában, méghozzá Stallone, Arnold Schwarzenegger, Jean-Claude Van Damme, Bruce Willis, Jason Statham és Dolph Lundgren partnereként. 2024-ben ugyan ismét visszatért a hivatásához – A szuperkatona című B-kategóriás sci-fi főszerepét alakította -, e filmje már visszhangtalan maradt.

A világsztár március 10-én ünnepelte 86. születésnapját, s a jeles alkalom apropóján még egy Instagram-bejegyzést is közzétett, melyben a rajongóinak is üzent. „Nem öregszem. Szintet lépek. Ma 86 éves lettem! Semmi sem jobb némi játékos akciónál egy napsütéses napon arra, hogy fiatalnak érezd magad. Hálás vagyok egy újabb évért, a jó egészségért és azért, hogy továbbra is azt csinálhatom, amit szeretek. Köszönöm mindenkinek, hogy a világ legjobb rajongói vagytok. Az évek során nyújtott támogatásotok többet jelentett nekem, mint azt valaha is elképzelhetitek. Isten áldjon benneteket!” – fogalmazott akkor a nyolcvanas évek emblematikus akciósztárja, a „bűnös élvezetek” hajdani koronázatlan királya. Norris valóban szintet lépett: arcán sejtelmes mosollyal átsétált az örökkévalóságba – oda, ahol már sem filmszalagok, sem pedig YouTube-videók nem szükségesek a halhatatlansághoz.

Borítókép: Jerry Markland / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP, Europress fotóügynökség