Bruce Lee lányának elege lett, hogy Tarantino mondja meg, milyen ember volt az apja

Bár tragikusan fiatalon, mindössze 32 éves korában hunyt el Bruce Lee, neve ma is fogalom, ami egybeforrt a harcművészettel. Hivatkozási alap még azok számára is, akik soha egyetlen filmjét sem látták, a szakmán belül azonban nem ilyen egyöntetű a rajongás iránta.

Habár 1940-ben San Franciscóban született a harcművész, színész és rendező, kínai származása miatt mindig is kívülálló volt, és sokan kritizálták és kritizálják azóta is arrogánsnak titulált modora miatt. Köztük Tarantino is, aki sosem találkozott vele.

Ezt elegelte meg a színész lánya, Shannon Lee, és ragadott billentyűzetet, hogy sokadikként hívja fel a figyelmet Hollywood rasszista gyakorlatára.

„Rohadtul elegem van abból, hogy fehér férfiak Hollywoodban próbálják elmondani nekem, hogy ki volt Bruce Lee” – írta Shannon Lee a The Hollywood Reporter oldalán megjelent vendégcikkében, miután Quentin Tarantino rendező az apját, Bruce Lee-t kritizálta.

Gyorsan elterjedt a The Joe Rogan Experience június végi interjúja, amiben Tarantino arról beszélt, hogy miért volt olyan visszás a fiatalon elhunyt színész megjelenítése a legutolsó, Volt egyszer egy… Hollywood című filmjében. Ebben azt mondta, hogy Bruce Lee „nem tisztelte az amerikai kaszkadőröket”. Shannon Tarantino kilencedik alkotásának 2019-es bemutatója óta erősen kritizálta a rendezőt azért, ahogy elhunyt apját ábrázolta a filmben, „felelőtlen” szterotípiának nevezte, ami miatt utólag negatív színben tűnik fel Bruce Lee.

Tarantino nem túl finomkodó kommentjére reagálva Shannon a következőt írta cikkében: „Amíg hálás vagyok, hogy Mr. Tarantino olyan nagylelkűen elismerte, hogy lehetnek érzéseim azzal kapcsolatban, ahogy az apámat ábrázolta, hálás vagyok a lehetőségért, hogy elmondhassam ezt: rohadtul elegem van, hogy fehér férfiak Hollywoodban próbálják elmondani nekem, hogy ki volt Bruce Lee.

Miért beszél úgy Quentin Tarantino, mintha ismerte volna Bruce Lee-t és utálta volna? Furcsa, tekintve, hogy sosem találkozott vele, igaz? Azt ne is említsük, hogy Mr. Tarantino boldogan öltöztette a Menyasszonyt az apám sárga overáljának utánzatába és a Crazy 88-akat Kato-stílususú maszkokba és öltözetbe a Kill Bill filmjében, amit sokan úgy értelmeztek, mint egy szerelmes levelet Bruce Lee-hez. A szerelmeslevelek azonban általában név szerint megnevezik a címzettet, és amit akkor megfigyeltem, hogy Mr. Tarantino érdekes módon megpróbálta kerülni Bruce Lee nevének említését.”

A cikk egyik részében Shannon arra is hosszan kitér, hogy miként vélekedtek a fehér férfiak Hollywoodban az apjáról.

„Arrogánsnak és egy seggfejnek tartották, miközben fogalmuk sem volt arról – de még csak elképzelni sem tudták -, hogy milyen elszántságra volt szükség, hogy a ’60-as és ’70-es években egy kínai férfi munkát kapjon Hollywoodban.” Shannon egészen más szemszögből világít rá apja személyiségére: „Belefáradtam, hogy fehér férfiak Hollywoodban a magabiztosságát, szenvedélyét és képzettségét az önhittséggel keverik össze, és emiatt szükségesnek érzik, hogy kisebbítsék őt és az érdemeit.”

Tarantino megvédte a Volt egyszer egy… Hollywood című filmben látott Bruce Lee karaktert a kezdetektől fogva azzal, hogy a Bruce (Mike Moh) és Cliff Booth (Brad Pitt) közti párbaj ökölharc volt, ami Cliff specialitása. Ahogy a rendező mondta Rogannek, ha Cliff a Madison Square Garden harcművészeti tornáján mérkőzött volna meg Bruce Lee-vel, esélye sem lett volna. De mint egy gyilkos, aki ölt már embert a dzsungelben, megölte volna Bruce Lee-t. Kinyírta volna! Bruce Lee nem gyilkos.

„Megértem, hogy mit akart csinálni Mr. Tarantino. Cliff Booth annyira vagány – és egy gyilkos -, hogy még Bruce Lee-t is péppé tudja verni. Karakterfejlődés. Értem. Csak azt gondolom, hogy sokkal jobban is csinálhatta volna. De ehelyett a jelenet, amit létrehozott, csak egy érdektelen megalázása Bruce Lee-nek, amikor nem kellett volna annak lennie. Ez a fehér Hollywood volt, ahogy Bruce Lee-t kezelte – mint egy eldobható sztereotípiát.”

Shannon arra is kitért, hogy Tarantino kritikájára különösen nincs szükség akkor, amikor az ázsiai amerikaiakat megtámadják, és azt mondják nekik, hogy menjenek “haza”, mert nem tekintenek rájuk amerikaiként, és démonizálják őket valami olyan miatt, amihez semmi közük.

„Mr. Tarantino, nem kell kedvelned Bruce Lee-t. Tényleg nem érdekel, hogy szereted-e vagy sem. Megcsináltad a filmedet, és most egyértelműen a könyvet reklámozod. De más kultúrák és az olyan tapasztalatok iránti tiszteletből, amit nem értesz meg, azt javaslom, hogy a jövőben tartózkodjon a Bruce Lee-hez kapcsolódó kommentektől, és gondold át a szavaid hatását egy olyan világban, amelyben nincs szükség még több konfliktusra és kevesebb kulturális hősre” – zárja gondolatait Shannon.

Minden ember, minden személyiség összetett kérdés, amiből különböző helyzetekben különböző karakterjegyek bukkannak a felszínre. Jóllehet, már sosem fogjuk tudni, milyen is volt valójában Bruce Lee, az az egy viszont biztos, hogy még Tarantinónak sincs semmi joga így ítélkezni valaki felett, akivel sosem találkozott, ellenben előszeretettel használja őt a filmjeiben.

A teljes cikket itt lehet elolvasni.