A Loro Piana sok olasz márkához hasonlóan státusz szimbólum: egy pulóver nagyságrendileg 3,2 millió forint, egy kabát akár ennek a többszörösét is kóstálhatja. De egy pillanatra se gondoljuk, hogy a drága alapanyag vagy a jól fizetett munkások miatt kerülne egy-egy Loro Piana darab csillagászati összegekbe.
Az LVMH csoporthoz tartozó márka embertelen üzleti gyakorlatáról a Bloomberg rántotta le a leplet cikkében, amelyben feltárta, hogy a perui munkások lényegében ingyen dolgoznak a cégnek.
Évente egyszer Andrea Barrientos, a perui Andokban élő 75 éves, önellátó gazdálkodó gyakorlatilag ingyen dolgozik a világ egyik leggazdagabb emberének. Hogy lehetséges ez?
A perui Andokban található falujában élő több tucat emberrel együtt felkerekedik, hogy kilométereken át terelje a vadon élő vikunyákat, majd egy távoli síkságon közel 4000 méteres magasságban megnyírja az állatokat puha, aranybarna gyapjukért. A vikunyák, a déli Andokban élő nagy szemű tevefélék (hasonlítanak az alpakkákhoz), a világon az egyik legfinomabb és legdrágább gyapjút termelik.
New Yorkban, Milánóban vagy Londonban a Loro Piana divatház nagyjából 9000 dollárért árul egy vikunya pulóvert. A Lucanasban élő őslakos közösségének azonban egyetlen vásárlója a Loro Piana, így körülbelül 280 dollárt kap egyetlen ruhadarabhoz szükséges szálért. Ez nem elég a munkások fizettségének fedezésére, a falu pedig elvárja, hogy önkéntesként dolgozzanak.
A Loro Pianának ezzel szemben nincsenek anyagi gondjai, hiszen a világ legnagyobb luxus konglomerátuma, az LVMH tulajdonában van Bernard Arnault irányítása alatt, akinek vagyona a Bloomberg Billionaires Index szerint 202 milliárd dollár. Az 1924-ben alapított olaszországi székhelyű Loro Piana a “quiet luxury”, azaz az óriás márkajeleket mellőző, hivalkodásmtentes luxus egyik jeles képviselője. A Loro Piana kasmír baseball sapka, amelyet az Utódlásban Kendall Roy karaktere viselt, a való világban körülbelül 600 dollárért (nagyjából 220 ezer forint) volt kapható.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Aranygyapjas vikunyák: „az istenek rostja”
A vikunyákat a 20. században majdnem a kihalásig vadászták az orvvadászok, akik nyírás helyett lelőtték és megnyúzták őket. A gyapjú kereskedelmét 1969-ben betiltották. Később egy nemzetközi szerződés segített visszaállítani a legális piacot, miközben előírta, hogy a vikunyákból származó jövedelem az Andok őslakos, a történelmileg elszegényedett népességet szolgálja. Lucanas volt az első közösség, amely 1994-ben, e rendszerben kezdte el nyírni a vikunyákat, és a Loro Piana azóta is felvásárlója maradt a gyapjúnak. A kereskedelem nem sokat segített a falu 2700 lakosának. A legtöbb ház vályogból épült, vízvezetékük sincs. Az idősebb lakosok továbbra is önellátó gazdálkodók maradtak, míg a fiatalabbak vagy a városokba költöznek, vagy a régió szabályozatlan és gyakran veszélyes aranybányáiban dolgoznak.
Jelenleg körülbelül 200 000 vikunya él Peruban, ez nagyjából a világ populációjának felét jelenti. Míg azonban a Loro Piana pulcsiját egyre többen keresik, így az ára is folyamatosan emelkedett, a nyersrostért fizetett ár 36%-kal csökkent az elmúlt évtizedben. A perui kormány által megrendelt 2018-as tanulmány szerint a városban élők 80%-a azt állította, hogy a közösségnek nem származott haszna abból, hogy részt vett a kereskedelemben. „A vikunya egyetlen közösséget sem segített kilábalni a szegénységből” – mondta Omar Siguas, a perui Huancavelica Nemzeti Egyetem kutatója, aki a tanulmányt vezette.
A Loro Piana természetesen vitatja a tanulmány eredményeit.
„A Loro Piana a ’80-as évekbeli perui megjelenése óta elkötelezett az etikus és felelős üzleti gyakorlat legmagasabb szintű betartása mellett” – áll a vállalat közleményében. „A Loro Piana kulcsfontosságú gazdasági támaszt jelent helyben, védi és erősíti a vikunya gyapjú keresletét és értékét, függetlenül a piaci dinamikától.”
A perui vadvédelmi és erdészeti ügynökség a Bloomberg megkeresésére elmondta, hogy vannak közösségek, akik nem is magából a Föld legdrágább természetes rostjának értékesítéséből jutnak bevételhez, hanem a nyíráshoz kapcsolt turizmus révén.
A vikunya a négy dél-amerikai tevefajta egyike. A háziasított vikunya alpakaként ismert, különálló, bolyhosabb faj, amely látszólag korlátlan mennyiségű szálat képes növeszteni, és akár el is pusztulhat, ha nem nyírják rendszeresen, mert bundája súlya megfojtja. Az alpaka szála finom, de nem olyan finom, mint vadon élő társáé. A guanaco egy izmosabb, vadon élő faj, durva szőrzettel. A háziasított guanaco a láma; a szálát szintén használják, de durva, ami miatt nem különösen kívánatos és kimondottan olcsó.
A Loro Piana a vikunya gyapját „az istenek rostjának” nevezi.
A vikunya hírneve azonban inkább a királyi családokhoz kötődik. II. Fülöp, a 16. századi spanyol király állítólag vikunyából készíttetett ágyneműt, akárcsak az Inka Birodalom feje. A királyi családon és rokonaikon kívül más csak halálbüntetés terhe mellett viselhette ezt a gyapjút, annyira nagy becsben tartották.
A mai napig szigorú szabályok kötik, hogy ki viselhet vikunya szálból készült ruhát: a Lucanasban élők és a legtöbb perui számára ez tiltott. Legalábbis a szokás szerint, de ennek a felfogásnak gazdasági vetülete is van. Helyben nincsenek meg a vikunya gyapjának szövéséhez szükséges gépek, ugyanis a rövid hossza és kis átmérője miatt közismerten trükkös a vikunya szálból fonalat készíteni. (A vikunya átmérője kevesebb mint 13 mikron, szemben a finom kasmír 15 mikronjával.) E speciális technológia nélkül a Lucanashoz hasonló közösségek nem tudnak feljebb lépni az ellátási láncban.
A 2000-es évek elején Pier Luigi Loro Piana, a vállalatot akkoriban vezető két testvér egyike elkötelezte magát a magasabb ár megfizetése mellett.
„Ha egyik évben azt mondanám, hogy túl sok gyapjúm van, és idén nem vásárolok tőletek, minden összeomlana számukra, ezért támogatjuk őket azzal, hogy folyamatosan 400 dollár körüli kilónkénti áron vásárolunk”- mondta egykor a Telegraphnak. „Ha soha nem próbálod becsapni őket, akkor rengeteg előnyhöz és kiváltsághoz jutsz”. A testvérek 2013-ban eladták a cégüket az LVMH-nak, és ezzel milliárdosok lettek.
Míg azonban 2012-ben kilónként 420 dollárt fizettek a gyapjúért, 2022-re ez az összeg 20-30 dollárra csükkent. Roberto Carlos Sarmiento, a Lucanas közösség elnöke szerint a 2023-as szerződésben 280 dolláros árat határoztak meg.
A Loro Piana következetesen felvásárolta az összes Lucanas által megtermelt rostot, de a termelés az árral együtt csökkent. 2012-ben a falu 1877 kilogrammot adott el. Tíz évvel később ez a szám 460 kilogramm volt. A falu vikunya-bevételei ebben az időszakban mintegy 80%-kal csökkentek, a 788 526 dolláros csúcsról 151 974 dollárra zuhant. A pandémia első két évében 2020-as nem volt vikunya-gyűjtés és nem volt bevétel sem.
Ennek oka lehet a gyakori nyírás is. Manapság a vikunyákat évente egyszer befogják és kétévente nyírják. Ennek következtében az egy állatra jutó nyírt gyapjú átlagos súlya fokozatosan csökkent: az 1994-ben mért 250 grammról 150 grammra. A vikunyáknak arany és fehér bundájuk van, de általában csak az aranyszálakat nyírják, és gyakran így természetesen, festés nélkül készítenek belőlük ruhadarabokat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kemény munka a semmiért
A vikunyák befogásához a peruiak a chaccu nevű rituálét végzik el, ami egy quechua szó, és a spanyol krónikások a 16. század óta ezzel írják le a folyamatot, hogyan fogták, nyírták és engedték szabadon az állatokat az inkák. A chaccu alapjai azóta alig változtak.
A felnőtt vikunyák súlya elérheti az 50 kilogrammot, és két emberre van szükség, hogy megtartsák őket a nyíráshoz. A vikunyák félnek az embertől, védekezésként ezért rúgnak és harapnak. A vikunyák nyírását épp ezért gyakran nem józan állapotban végzik a munkások. Minden állat gyapját külön zacskóba csomagolva tárolják. A nyírás után elengedik az állatokat, akik aztán elporoszkálnak a hegyek közé, mit sem tudva arról, hogy gyapjuk aztán a világ egyik legdrágább pulóvere formájában fogja melegíteni a kiváltságos réteg testét.
