Csillagkép a csuklón: az Omega Constellation közel 7 évtizedes története

Az 1848-ban alapított svájci Omega neve mára egybeforrt a luxusórák fogalmával. A Rolex mellett talán ez az a márka, amelynek nevét az is biztosan ismeri, aki nem a horológiával kel és fekszik.

Ahogy a vetélytárs esetében is láthattuk, a nagy innovációk kidolgozásának stafétáját a bieli gyártó is átadta a fiatalabb márkáknak, és az úttörő időmérők helyett a jól bevált modelleket csűrik-csavarják, frissítik és aktualizálják. A Seamaster mellett a Constellation a ház legismertebb modellje, amely közel hét évtizedes karrierje alatt számos formában született újjá. Nézzük, miként manifesztálódott a Constellation az évek során!

A 66 éves pályafutásával a Constellation az egyik legrégebbi Omega sorozat, amely több metamorfózison ment át az évek alatt: ami 1952-ben egy férfiaknak szánt kronométerként indult, az idők folyamán több esztétikai és belső változáson esett át, így az ’50-es évek leheletvékony pie-pan számlapjától a ’70-es évek kvarcórájáig sokféle alakot öltött. A luxust és precizitást ötvöző modellek időtállósága azonban töretlen maradt.

A kronométer születése 1952-ben

A százéves fennállásának megünneplésére az Omega 1948-ban kiadta a Centenary-t, amely az első limitált darabszámú kronométer karórája volt a gyártónak eredeti szerkezettel. A precizitás és praktikum párosítása rengeteg pozitív visszajelzés kapott, így az Omega úgy döntött, hogy itt az ideje bevezetni egy automata kollekciót, amely kronométer minősítéssel büszkélkedhet.

Így született meg 1952-ben a Constellation, egy óracsalád, amely férfiaknak szánt kronométerekből állt, bennük a 354-es kaliberrel. Két markáns jellemző tette egyedivé a Constellation időmérőket: egy csillag és a sorozat neve hat óra felett, valamint a hátlapon egy medalion található, amely a Genfi Obszervatóriumot ábrázolja felette egy nyolc csillagból álló csillagképpel. Az obszervatórium képe az Omega időmérésben elért törekvéseit, illetve az 1933-ban és 1936-ban Kew-Teddingtonban elért pontossági rekordot hivatott jelképezni.

Az első modellekben 351, 352 és 354-es kaliber volt, amit négy évvel később az 500, 501, illetve 505-ös kaliber váltott le, majd 1966-ban az 561 következett a dátumos modellnél, végül az 564. Ezek a korai modellek „bumper” rotorral működtek, aminek lényege, hogy a mai automata órákkal ellentétben, amelyek teljes 360 fokos fordulatot tesznek, a rotor ezeknél a bumper szerkezeteknél előre-hátra mozog nagyjából 120 fokban, miközben egy pár rugónak ütközik az óra átellenes oldalainál – ez egy hatékony módszer a kinetikus energia hasznosítására, amit egy angol órás, név szerint John Harwood fejlesztett ki 1923-ban.

A híres pite számlap

Pie-pan, azaz durván fordítva pite tepsi. Az ’50-es és ’60-as évek Constellation modelljeinek sajátossága ez a pie-pan elnevezésű kupolás számlap. A középen megemelt üveg az indexeknél lefelé lejt, ez az elrendezés pedig a fejjel lefelé fordított pite formára emlékeztet, innen ered a név. A geometrikus él egyszerre adott mélységet és eredeti megjelenést az órának. A „12 oldalas számlap” manapság keresett ritkaság a vintage órák gyűjtői körében, emellett a mostani Globemaster számlapját is ez ihlette. Az acél és luxus arany modellek tokformája azonos volt, de az indexek, szíjak és fülek számtalan variációban voltak elérhetőek.

Lapos számlapok és integrált szíjak

A ’60-as években új szelek fújtak, nagyot változott a közízlés és a divat is. A ’60-as évek közepén a pie-pan háttérbe szorult, helyette a lapos számlapok törtek be a piacra, és izgalmasabb formájú és változó méretű tokok vették át a helyét. Az első integrált szíj/tok 1969-ben debütált. „Az első karórák a világon, amelyek valóban integrált számlappal rendelkeznek… egy rendszer, amelyet Pierre Moinat fejlesztett ki 1964-ben” – így reklámozták a férfi és női kivitelben egyaránt elérhető új Constellation órákat. A többi női modell bevezetésének érdeme is a Constellation számlájára írható a ’70-es években, amelyek ultravékony kalibert (700), féldrágakő számlapokat és pazar arany szíjakat kaptak.

És akkor jött a kvarc…

Sok márka megvetéssel szemlélte a kvarcórák születését és felemelkedését, az Omega azonban nem tartozott közéjük, hanem épp ellenkezőleg, támogatta a kvarc-forradalmat, és maga is felugrott a vonatra: az 1970-es Baselworldön három kvarc modellt is bemutatott a gyártó. Ezek közül az egyik a Constellation Electroquartz f8192 Hz egy lekerekített négyzet alakú arany tokban kapott helyet arany számlappal, az ára pedig 5,400 svájci frank volt, amiért akkoriban már egy új VW-t is lehetett venni.

Az új technológia adottságai, mégpedig az ultravékony szerkezet addig elérhetetlen régiókat nyitott meg az óradizájn terén, ami a Constellation sorozatra is hatással volt: a futurisztikus „idő komputerektől” az ostyavékony férfi karórákon át a féldrágakövekkel díszített divatos női karórákig a variációk tárháza végtelen volt.

A Constellation megkapta a karmait

1982-ben mutatta be az Omega a Constellation Manhattan családot, amely kiállta az idő próbáját, és felfrissített formában, de a mai napig nagy népszerűségnek örvend. A még kvarc szerkezetes (az első modellekben az ultravékony 1422 kaliber kapott helyet) órák legfontosabb újítása, hogy a számlapot négy „griffkarom” fogja át. A három és kilenc óránál elhelyezett két pár ragyogó karom a Manhattan sorozat védjegyévé vált. Az esztétikai értéken túl gyakorlati funkciójuk is van, ugyanis ezek nyomják finoman a zafírkristályt és a tömítést a tokhoz ezzel biztosítva a vízállóságot. A dizájnt Carol Didisheim tervezte, és 1985-ben szabadalmaztatták. Ahogy Desmund Guilfoye blogger, az Omega Constellation szakértője leírta: „egyetlen éles vonal sincs a tokon és a szíjon – még a hátlap szélei is le vannak kerekítve”.

Másik szokatlan jellemzője a Manhattannek, hogy az indexeket nem a számlapra, hanem közvetlenül a zafírkristályra festették. „A dizájn miatt arra volt szükség, hogy a kristály mélyen a tokba simuljon, ezért el kellett hagyni a lünettát, és lesüllyeszteni az óra profilját, hogy megfeleljen a kor ultravékony trendjeinek” – írta Desmond Guilfoyle. 1995-re a római számok a lünettára vándoroltak. Ebben az évben nagy volumenű kampány indult a Manhattan népszerűsítésére olyan ismert arcokkal, mint Cindy Crawford, Martina Hingis és más sportolók, művészek. Ezzel sikerült ikon státuszt adni a Manhattannek, amely a mai napig tart.

Visszatérés az automata szerkezethez

A Manhattan automata változatát 1984-ben mutatták be, amelybe a kronométer minősítésű 1111 kaliber került. 2003-ban, az Omega European Masters Golf Tournamenten bemutatott Constellation Double Eagle volt az első óra, amibe az Omega első koaxiális 2500 kaliber került.

Az igazi újdonság 2015-ben érkezett meg az Omega Master Chronometer certifikációjával. A Master Chronometer nyolc lépéssel tovább megy, mint a COSC kronométer minősítés, és a valós kondíciókat utánozza, ezáltal garantálva a vízállóságot és hogy az óra ellenáll a mágneses tereknek. Elsőként a Globemasteren mutatták be 2015-ben ezt, azon az órán, amellyel visszatért a pie-pan számlap, majd hamarosan az összes Omega óracsalád megkapta a Master Chronometer státuszt.

Újragondolt megjelenés

2009-ben kapott teljes ráncfelvarrást a Manhattan: új számlap, kifinomult karmok, pillangó zár, illetve teljesen egybefoglalt tok és szíj váltak a modern Constellation védjegyeivé. Ezzel a Manhattan elsősorban a női célcsoport órája lett három különböző méretben (29 mm, 28 mm és 25 mm, utóbbi kettő kvarcszerkezetes). Ami a férfiakat illeti, számukra a 41 mm-es Globemaster elérhető pie-pan számlappal és koaxiális Master Chronometer szerekettel, valamint a 38 mm-es és 35 mm-es Constellation koaxiális (nem Master Chronometer) és kvarc változatban.