A Vespa-sztori: hogyan lett stílusikon egy robogóból?
A történelmi háttér és a gazdaságosság ihlette, mégis stílusikonná vált. Az itáliai városok kötelező kiegészítője, az olasz életérzés két keréken hasító megtestesítője.
Ha a Római vakációt egyetlen képkockában kellene összefoglalni, az a robogón gondtalanul száguldozó és vidáman kuporgó Audrey Hepburn-Gregory Peck páros képe lenne. A Vespa berobogott az emberek szívébe, és a városi közlekedés úttörője a korszellem ízléséhez idomulva, de a saját értékeit megtartva időről-időre megújulni képes szimbólummá vált.
A Vespa története a II. világháború után indult.
Olaszország vesztesként nemcsak a háború pusztítása, de a Szövetséges hatalmak által kiszabott jóvátétel okozta gazdasági és társadalmi következmények miatt sok nehézséggel nézett szembe. Az ország többek között infrastruktúráját is elvesztette, az utak autóval járhatatlanná váltak, ami a gépkocsi iparnak sem kedvezett. Az aviatika és repülőgépgyártás terén tevékenykedő Piaggio céget is megviselték a harcok, központjuk, a pontederai harci repülőgép gyártó üzemük egy bombázás során megsemmisült. Enrico Piaggo, a Piaggio céget alapító Rinaldo Piaggio fia, ezért úgy döntött, elhagyják a fellegeket, és a földön próbálnak meg modern és költséghatékony megoldást találni a tömegközlekedés egyre sürgető problémájára.
A megoldást végül egy repülőmérnök alkotta meg. Corradino D’Ascanio kezdésként kijelentette, hogy gyűlöli a motorbicikliket, mert ormótlannak, koszosnak és megbízhatatlannak tartja őket, végül mégis ő volt az, aki újrafazonírozta a Piaggio mérnökeinek félresikerült MP5 koncepció motorját. A pozitív visszhang nem maradt el, amikor Piaggio először látta meg a kis robogót, hangosan felkiáltott: Sembra una vespa! azaz Olyan, mint egy darázs!
Így lett Vespa, azaz darázs az új motor neve, ami a következő évtizedekben a gyors és olcsó közlekedés, valamint a sikkesen bohém életstílus szinonimájává vált.
A dizájn kiválósága mellett a Vespa diadalához olyan történelmi adottságok is hozzájárultak, mint a XX. százazd második felében ugrásszerűen növekvő üzemanyagárak és az egyre zsúfoltabbá váló városi közlekedés.
1946 áprilisában mutatták be először a nagy nyilvánosság előtt a kis darazsat egy római golf klubban, a fogadtatás pedig az ámulattól a csodálkozáson át a kételkedésig széles skálán mozgott. A szürke fellegek azonban hamar eloszlottak a Vespa karrierjének egéről, és az 55 ezer lírás alap-, és 66 ezer lírás deluxe verzió gyorsan fogyni kezdett. 1950-ig nagyjából évi 60 ezer Vespa kelt el, ám az igazi áttörést az 1953-as Audrey Hepburn klasszikus, a Római vakáció hozta meg a márkának. A filmet követő évben elérték a bűvös 100 ezres eladási számot, majd miután James Dean, John Wayne, Marlon Brando és Charlton Heston is feltűnt lábai között a darázs derekú robogóval, már nem volt megállás. Angie Dickinson 1962-ben a Jessica című filmben pattant Vespára, míg az 1999-es Tehetséges Mr. Ripley-ban Matt Damont szállította az olasz utcákon, de az ingyen reklám manapság sem kerüli el a márkát, 2007-ben például Gwen Stefani furikázott rajta Now That You Got It klipjében.
A fentiekből kitűnik, hogy a Vespa-kultusz kialakulásában és státuszszimbólummá avanzsálásában a korszak férfi ikonjai mellett a karizmatikus női személyiségek is fontos szerepet játszottak.
A Vespa már azelőtt a nemek közti egyenlőséget képviselte, mielőtt még felfedezték volna a gender equalityt, ugyanis volt egy sajátos jellegzetessége: a váz kialakításának köszönhetően a nők is könnyedén, az illendőség szabályait betartva tudtak rá felszállni, szoknyában, magassarkúban, keresztbe vetett lábakkal is ülhettek rajta. Így nekik sem kellett lemondaniuk a száguldás és szabadság élményéről.
A Piaggio gyára ma is a Pisához közeli Pontaderaban található, ami inkább emlékeztet egy mini benzingőzös falura, mint egy gyárra. A Vespák mellett itt készülnek a Piaggio család további kétkerekűi, a Piaggio, Aprilia, Scarabeo, Derbi, Gilera és Moto Guzzi modelljei is. Egyedül 2014-ben majdnem fél millió jármű gördült ki innen a világ utcáira. Az ázsiai piacra szánt Vespákat ugyanakkor Vietnámban és az indiai Baramatiban készítik.