Több mint mozgás: ezért fontos, hogy a gyerekek már kis korban sportoljanak

A kisgyermekkori sport nem elsősorban az érmekről, a versenyekről vagy a későbbi profi pályafutás megalapozásáról szól. Sokkal fontosabb, hogy a gyermek megtanulja használni a testét, örömét lelje a mozgásban, közösségi élményeket szerezzen, és olyan szokásokat alakítson ki, amelyek akár egész életében elkísérhetik.

Egy óvodásnak nem kell sportolónak készülnie. Futnia, ugrania, másznia, dobnia, elkapnia, egyensúlyoznia és játszania viszont annál inkább érdemes. A megfelelően felépített foglalkozás ebben az életkorban tulajdonképpen játékos tanulás: a gyermek mozog, közben pedig fizikailag, értelmileg, érzelmileg és szociálisan is fejlődik.

A mozgás a gyermek természetes szükséglete

A korai gyermekkor a gyors testi és szellemi fejlődés időszaka. Ebben az életkorban alakulnak azok az alapvető szokások is, amelyek később meghatározhatják a gyermek életmódját. Ha a mozgás már kicsiként a mindennapok természetes része, nagyobb eséllyel marad fontos később is.

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint az egy- és kétéves gyermekeknek naponta összesen legalább 180 percet kellene különböző intenzitású mozgással tölteniük. Három- és négyéves korban ugyancsak legalább 180 perc az ajánlás, amelyből legalább 60 percnek közepes vagy erőteljes intenzitásúnak kell lennie. Ez nem háromórás edzést jelent: a teljes mennyiségbe a szabad játék, a séta, a futkározás, a játszótér, a tánc és a szervezett sportfoglalkozás egyaránt beleszámít.

Az iskoláskorú gyermekek számára legalább napi 60 perc fizikai aktivitás javasolt. A lényeg azonban nem csupán a percek számolása, hanem az, hogy a mozgás rendszeresen, változatos formában és lehetőleg örömteli élményként jelenjen meg.

Megalapozza a mozgáskoordinációt

A gyermekek nem készen kapják a jó mozgáskoordinációt. Az olyan alapvető mozgásformákat, mint a futás, az ugrás, a dobás, az elkapás vagy az egyensúlyozás, gyakorlás közben sajátítják el.

A változatos sport és játék fejlesztheti:

• az egyensúlyérzéket;
• a térbeli tájékozódást;
• a szem–kéz és szem–láb koordinációt;
• a reakciógyorsaságot;
• a ritmusérzéket;
• a mozdulatok pontosságát;
• a testtudatot.

Ezek az alapok nemcsak egy adott sportágban fontosak. A magabiztosan mozgó gyermek könnyebben próbál ki új tevékenységeket, kevésbé tart a mozgásos feladatoktól, és nagyobb eséllyel kapcsolódik be a közös játékba.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint az óvodáskor különösen fontos időszak a nagymozgások és a koordináció fejlesztésére. A testtudat, valamint a nagy- és finommotoros készségek az iskolaérettség szempontjából is jelentősek.

Erősíti a csontokat, az izmokat és az állóképességet

A rendszeres mozgás hozzájárulhat a csontok és az izmok egészséges fejlődéséhez, javíthatja az állóképességet, valamint támogatja a szív és a tüdő megfelelő működését. A futás, az ugrás és a mászás természetes módon terheli a szervezetet, miközben a gyermek számára elsősorban játék marad.

A rendszeresen aktív gyermek könnyebben bírhatja a hosszabb sétákat, a játszótéri mozgást és az iskolai testnevelést. A sport emellett segíthet az egészséges testösszetétel fenntartásában, és hosszabb távon csökkentheti többek között az elhízás és a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A WHO és a CDC egyaránt kiemeli a fizikai aktivitás csontokra, izmokra, keringésre és általános egészségre gyakorolt kedvező hatását.

A cél ugyanakkor nem az, hogy a gyermek külsejéről vagy testsúlyáról beszéljünk. Sokkal egészségesebb üzenet, hogy a mozgástól erősebb, ügyesebb, energikusabb lesz, és egyre több dologra válik képessé.

A figyelmet és a gondolkodást is fejlesztheti

A sport közben a gyermeknek folyamatosan információkat kell feldolgoznia. Figyelnie kell a társaira, a labdára, a kijelölt területre, a szabályokra és a feladat változásaira. El kell döntenie, merre induljon, mikor álljon meg, kinek passzoljon, vagy hogyan kerülje ki az akadályt.

Ez egyszerre fejlesztheti a figyelmet, a helyzetfelismerést, a döntéshozatalt és a problémamegoldást. Egy jól felépített foglalkozáson a gyermek nem csupán utasításokat hajt végre: megfigyel, próbálkozik, hibázik, javít és új megoldásokat keres.

A CDC összefoglalója szerint a rendszeres fizikai aktivitás javíthatja a gyermekek figyelmét és memóriáját, továbbá kedvezően hathat az iskolai teljesítményre is. Az iskolai mozgásos szünetek pedig segíthetik a koncentrációt, a feladattartást és az órai részvételt.

A sport tehát nem feltétlenül vesz el időt a tanulástól. Megfelelő egyensúly mellett inkább támogathatja azt.

Megtanít próbálkozni és kezelni a kudarcot

Egy gyermek a sportban gyakran találkozik olyan feladattal, amely elsőre nem sikerül. Nem találja el a labdát, elesik, lemarad, elveszíti a játékot, vagy nem ő szerzi a gólt. Ezek a helyzetek biztonságos környezetben taníthatják meg arra, hogy a hiba nem végállomás, hanem a tanulás része.

Ha a felnőttek megfelelően reagálnak, a gyermek fokozatosan megtapasztalja, hogy gyakorlással fejlődhet. Ez erősítheti a kitartást, a türelmet és az önbizalmat. A sikerélményt nem kizárólag a győzelem jelentheti: ugyanilyen fontos lehet egy korábban nehéz mozdulat végrehajtása, egy jó döntés vagy az, hogy a gyermek bátran próbálkozott.

A sport érzelmi szabályozást is taníthat. A gyermeknek kezelnie kell az izgatottságot, a csalódottságot, a várakozást és az esetleges konfliktusokat. Ezekhez természetesen időre és felnőtt segítségre van szüksége.

Közösséget és társas készségeket ad

A csoportos sportfoglalkozásokon a gyermek megtanulhat együtt játszani másokkal. Megtapasztalja, hogy néha neki kell kezdeményeznie, máskor pedig alkalmazkodnia kell a társaihoz.

Sport közben fejlődhet:

• az együttműködés;
• a kommunikáció;
• a szabályok elfogadása;
• a sorra kerülés kivárása;
• a társak segítése;
• a konfliktuskezelés;
• a közös siker megélése.

Egy visszahúzódó gyermek számára a mozgás könnyebb kapcsolódási lehetőséget jelenthet, mint egy hosszabb beszélgetés. A közös játékban akkor is részt tud venni, ha még nehezebben fejezi ki magát szavakkal. A csoporthoz tartozás élménye pedig biztonságot és önbizalmat adhat.

Fontos azonban, hogy a közösség támogató legyen. A megszégyenítés, az állandó összehasonlítás vagy a túlzott eredménykényszer éppen az ellenkező hatást válthatja ki.

Segíthet ellensúlyozni az ülő életmódot

A képernyők már kisgyermekkorban jelen vannak, később pedig az iskola is egyre több üléssel jár. Emiatt különösen fontossá válik, hogy a napnak legyenek aktív időszakai.

A fizikai inaktivitás és a túl sok ülő idő kedvezőtlenül hathat a fittségre, az alvásra, a testösszetételre és a viselkedésre. A megoldás nem az, hogy minden képernyőt megtiltunk, hanem az, hogy a mozgásnak is biztos helye legyen a család napirendjében.

Ebben a szülői példa különösen erős. Ha a gyermek azt látja, hogy a család szívesen sétál, kirándul, labdázik vagy kerékpározik, a mozgást nem kötelező feladatként, hanem természetes életformaként ismeri meg.

Mit jelent a sport egészen kis korban?

Hatéves kor alatt a sportnak elsősorban játékosnak és sokoldalúnak kell lennie. A legtöbb gyermek ebben az életkorban még nem rendelkezik azzal a figyelemmel, egyensúllyal és mozgásos érettséggel, amely a klasszikus, szabályokra és versenyre épülő sportoláshoz szükséges.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ezért a futást, úszást, gurulást, dobást, elkapást és más alapmozgásokat fejlesztő tevékenységeket ajánlja. A foglalkozásokon rövid magyarázatokra, sok bemutatásra, utánzásra és szabad játékra van szükség. A versenyeztetés helyett a felfedezésen és az élményen legyen a hangsúly.

Egy óvodás sportfoglalkozás akkor jó, ha a gyermek úgy érzi, játszani ment. Nem baj, ha közben nem tanul meg tökéletes technikával rúgni, úszni vagy dobni. Ebben az életkorban az a legfontosabb, hogy sokféle mozgással találkozzon, sikerélményeket szerezzen, és másnap is szívesen menjen vissza.

Nem szükséges túl korán egyetlen sportágra szakosodni

A korai sportolás nem azonos a korai specializációval. Kisgyermekkorban előnyösebb lehet többféle mozgásformát megismerni, mint egész évben kizárólag egy sportág azonos mozdulatait ismételni.

A labdajátékok, az úszás, a torna, a tánc, a futás, a mászás és a kerékpározás más-más képességeket mozgat meg. A változatosság szélesebb mozgásos alapot adhat, és segíthet abban is, hogy a gyermek később maga fedezze fel, melyik sportágat szereti igazán.

A túl korai eredménykényszer, az életkorhoz képest nagy edzésterhelés és az egyoldalú terhelés csökkentheti az örömöt, növelheti a túlterhelés veszélyét, végül pedig akár a sport elhagyásához is vezethet.

A szülő szerepe fontosabb, mint az eredmény

A gyermek sportélményét nemcsak az edző és a társak, hanem a szülő reakciói is alakítják. Ha a mérkőzés vagy foglalkozás után az első kérdés mindig az, hogy „nyertetek?” vagy „hány gólt rúgtál?”, a gyermek könnyen azt érezheti, hogy csak az eredmény számít.

Érdemes inkább ilyeneket kérdezni:

• Jól érezted magad?
• Mi tetszett a legjobban?
• Tanultál valami újat?
• Mi volt ma nehéz?
• Mire vagy büszke?
• Szeretnél legközelebb is menni?

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint a szülői támogatás akkor segíti leginkább a sport megszeretését, ha a fejlődésre és az örömre helyezi a hangsúlyt a győzelemmel szemben. A sportolás iránti érdeklődésnek elsősorban a gyermektől kell érkeznie, mert a kényszer csökkentheti az élvezetet és elfordíthatja a mozgástól.

Hogyan válasszunk megfelelő foglalkozást?

Nem feltétlenül az a legjobb egyesület, amely a legtöbb versenyt vagy a leggyorsabb fejlődést ígéri. Kisgyermekkorban fontosabb, hogy a környezet biztonságos, elfogadó és életkornak megfelelő legyen.

Érdemes megfigyelni, hogy:

• a gyermek örömmel indul-e a foglalkozásra;
• sokat mozognak-e, vagy hosszasan várakoznak;
• a feladatok játékosak és változatosak-e;
• minden gyermek kap-e figyelmet és sikerélményt;
• az edző nyugodtan, érthetően kommunikál-e;
• a hibázást a tanulás részeként kezelik-e;
• a fejlődés fontosabb-e a győzelemnél;
• a terhelés igazodik-e az életkorhoz.

Az sem probléma, ha elsőre nem találja meg a gyermek a számára megfelelő sportágat. Lehet, hogy a labdajáték helyett az úszást, a táncot, a tornát, a küzdősportot vagy egyszerűen a közös családi kirándulást szereti meg. A legjobb mozgásforma az, amelyet biztonságosan és rendszeresen, örömmel végez.

A legfontosabb cél: szeresse meg a mozgást

A korai sportolás legnagyobb eredménye nem feltétlenül egy serleg vagy egy kiválasztás. Sokkal értékesebb, ha a gyermek megtapasztalja, hogy jó érzés mozogni, képes fejlődni, tartozhat egy közösséghez, és egy sikertelen próbálkozás után is érdemes újrakezdeni.

A kisgyermekkori sport megalapozhatja az egészséges testi fejlődést, támogathatja a figyelmet, az önbizalmat és a társas készségeket, valamint kialakíthat egy aktívabb életmódot. Ehhez azonban nem felnőttekre szabott edzés, hanem sok játék, változatos mozgás, türelem és pozitív visszajelzés szükséges.

Nem az a kérdés, hogy minden gyermekből sportoló lesz-e. Az a kérdés, hogy megkapja-e azt a lehetőséget, hogy a mozgás segítségével ügyesebbnek, bátrabbnak, egészségesebbnek és magabiztosabbnak érezze magát.

Borítókép: magnific.com