Őrült összegek, bámulatos rekordok és legendás győzelmek – ilyen volt az 1964-es tokiói olimpia

1964-ben Tokió megrendezte az első ázsiai olimpiát, ami nem túlzás, igazán emlékezetesre sikeredett.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

hirdetés

1964-es tokiói olimpia

Az újkori olimpiák történetében még soha nem fordult elő, hogy egy évvel elhalasszák az olimpiai rajtot, és az is csak háromszor, hogy az ötkarikás játékok elmaradnak. 1916-ban Berlin, 1940-ben Tokió, 1944-ben Szapporó járt pórul.

Igen, ha olimpia és Japán, valami megmagyarázhatatlan balszerencse kísért. Tokió 1936-ban nyerte el először a rendezés jogát, és arra készült, hogy első ázsiai országként vendégül látja a világ sportolóit. Ám 1937. júliusában kitört a második japán-kínai háború és jöttek a megszorító intézkedések. A japán kormány végül döntött, megvonta a támogatást a szervezőktől, így pénz hiányában lemondták a rendezést. A NOB Helsinkit kérte fel a játékok megrendezésére, ám ezt az olimpiát a második világháború mosta el. Huszonnégy évvel később, 1964-ben aztán Tokió megrendezte az első ázsiai olimpiát, ami nem túlzás, igazán emlékezetesre sikeredett.

hirdetés
hirdetés

Őrült összegek, hatalmas csúcsok

A japánok nem bíztak semmit a véletlenre: 7,6 milliárd német márkát költöttek a játékokra, ami elképesztően nagy összeg volt akkoriban is. Az olimpiai rajtra átadták a nagysebességű gyorsvasút első vonalát Tokió és Oszaka között, szállodákat építettek, a stadionok pedig a kor legmodernebb technikáival felszerelt létesítményei voltak. Kilencvenhárom nemzet ötezer-százötvenegy sportolója indult az első tokiói olimpián, csak összehasonlításként a mostani játékokon több mint 200 nemzet, több mint tízezer sportolója harcol majd az aranyéremért.

A legfényesebb medálért 1964-ben is őrült csata zajlott, ebből a csatából győztesen került ki például Dawn Fraser is. Az ausztrál úszónő 100 gyorson nem talált legyőzőre, majd rendhagyó ünneplésbe csapott. Az örökké mosolygós, de minden csínytevésben főszerepet vállaló legendás úszó belopózott a császári palotába és elemelt egy japán zászlót. Csakhogy mindezt az őrök is észlelték és üldözőbe vették. Fraser kapukat átugorva, kerítést mászva menekült, az üldözés vége egy bokatörés lett.

A japán rendőrök persze miután megismerték néhány autogram után elengedték. Az Ausztrál Úszószövetségnél azonban már nem volt pardon, a Tokióban negyedik olimpiai bajnoki címét begyűjtő úszó begipszelt lábbal vitte a záróünnepségen hazája zászlaját, hazatérve azonban tíz éves eltiltást kapott, ami gyakorlatilag egyet jelentett pályafutása végével. Azzal a pályafutással, amit a sportág később az évszázad úszónője címmel ismert el.

hirdetés

Kötelező nemvizsgálat? Nem!

Fraser mellett a szovjet Press testvérek, Tamara és Irina volt az 1964-es olimpia nagy sztárja. Tamara Press a diszkoszvetés és a súlylökés olimpiai bajnoka lett, testvére Irina pedig ötpróbában nem talált legyőzőre. A szovjet sportolóhölgyek sikerének nem mindenki tapsolt önfeledten. Rosszindulatú pletykák keringtek róluk, miszerint hermafroditák, vagy minimum férfi hormonokat kaptak a versenyek előtt. A testvérpár egyeduralma elképesztő volt az atlétikában, 1959 és 1966 között 26 világcsúcsot állítottak fel, de az 1966-os budapesti Eb-n már nem indultak. Éppen akkor döntöttek a visszavonulás mellett, amikor a versenyek előtt bevezették a kötelező nemvizsgálatot.

Lépéselőnyben

A tokiói olimpia egyik férfi hőse Abebe Bikila volt. Az etióp futó négy évvel korábban általános megdöbbenésre mezítláb futotta le a maratont, mit lefutotta, meg is nyerte! Az egész világ arra volt kíváncsi, mi lesz Tokióban? Nos, Bikila ismételt, de már egy márkás Asics cipőben, egészen elképesztő tempót diktálva, közel 4 kilométert vert üldözőire. Pedig messze nem volt csúcsformában, római győzelme után hazájában egy puccskísérletbe keveredett, épphogy megúszta a kivégzést. Sőt másfél hónappal az olimpia előtt vakbélgyulladással műtötték, de a legenda szerint éjszaka kiszökött a kórteremből és fájó hassal rótta a köröket. Az olimpia rajtjáig bizonytalan volt részvétele a maratoni futószámban, végül indult és nyert. Az biztos, a kitartás és a győzni akarás utánozhatatlan példaképe lett.

A nagy dobás

Persze mit mondjunk akkor Al Oerterre? Az amerikai diszkoszvető máig egyedülálló módon négy egymást követő olimpián győzött diszkoszvetésben. Igaz, a harmadik, tokiói aranyat egészen páratlan küzdelmek után zsebelte be. Oerter hat nappal az olimpiai rajt előtt egy edzésen porcsérülést szenvedett, az orvosok eltiltották a versenyzéstől, ugyanis a belső vérzéseket és a súlyosabb következményeket kockáztatta. Az amerikait azonban ez nem érdekelte: fűzőbe csomagolva, fájdalomcsillapítókkal teletömve, jeges tömlővel az oldalán állt oda a dobókörbe, ám az utolsó sorozatig a harmadik helyen állt. Hogy aztán majd – ilyen egy amerikai hőstörténet – a versenyben vezető, abszolút esélyesnek tartott, világcsúcstartó cseh Daneket legyőzze az utolsó dobásával…Legenda lett ő is.

A tornász, Larissza Latinyina már legendaként érkezett Tokióba, majd addigi páratlan éremgyűjteményéhez hozzápakolt még néhány medált: talajon és csapatversenyben olimpiai bajnok, összetettben és lóugrásban ezüstérmes, gerendán és felemáskorláton bronzérmes lett. Három olimpián összesen 18 érmet nyert, ezt a rekordot csak Michael Phelps tudta felülírni 2012-ben. Természetesen, ha a női olimpikonokat nézzük, még mindig Latinyina a csúcstartó.

Szenzációs tízes: Így tarolt Tokióban a magyar csapat!

hirdetés
hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Előző cikk Daniel Craig végül ezért ment bele, hogy még egyszer utoljára magára öltse James Bond öltönyét
Következő cikk Sanghajban megnyílt meg a világ legnagyobb asztronómiai múzeuma