Doppingbotrány és poszttraumás stressz: Lance Armstrong sötét oldala

Az országúti kerékpársport állócsillagának pályafutása 2012-ben tört derékba, amikor a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség doppingolás vádjával megfosztotta Tour de France bajnoki címeitől, illetve egyéb kitüntetéseitől. Nem volt elég a nyilvános megszégyenülés, Armstrongnak ezután saját démonjaival is le kellett számolnia.

Lance Armstrong, az ikonikus országútikerékpár-versenyző hétszer nyerte meg a Tour de France-t, de kapott korábban Év Atlétája-díjat, többször megválasztották az év sportolójának, megkapta a francia Becsületrendet, és még egy kisbolygót is elneveztek róla. Sportolói karrierje mégis torzó maradt. Ugyan már 2005-ben visszavonult a szakmájától, négy évvel később újra nyeregbe pattant, és harmadik helyezést ért el a 2009-es Tour de France-on. Másodvirágzása sosem teljesedhetett ki, 2012-ben ugyanis doppingbotrányba keveredett, és a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség megfosztotta minden addigi címétől.

Armstrong a The Great Unlearn című podcastműsorban árulta el, hogy az események után poszttraumás stressz szindróma kezdte gyötörni, és évekig terápiára járt.

Először 2013-ban, Oprah Winfrey műsorában beszélt arról, hogy valóban teljesítményfokozó szereket használt. Gyakorta kombinálta a tesztoszteront a vörösvértestek képződését elősegítő eritropoetinnel (EPO), illetve az illegális vérátömlesztéssel. Ezt a „koktélt” egyébként még a kilencvenes években kezdte el használni a legendás sportoló.

Az egykori kerékpáros a The Great Unlearn új adásában azt mondta, azonnal elsőszámú közellenséggé lépett elő a szakágon belül, amint kipattant a doppingügy. „Rengeteg ember gondolta úgy, hogy megérdemeltem a sorsomat. És sokuknak igazuk is volt. Nem találtam szórakoztatónak a dolgot, de az biztos, hogy rászolgáltam” – idézte Armstrongot a CNN.

Az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) annak idején arra a megállapításra jutott, hogy a sportoló és volt klubja, a US Postal „a sporttörténelem legkifinomultabb, legprofesszionálisabb legsikeresebb doppingprogramját fejlesztette ki és működtette”. Armstrong elutasította e kemény vádat, mondván, a keletnémet sport doppingolása a nyolcvanas évek folyamán sokkal jelentősebb ügy volt.

Nyilvános vallomását követően hosszú jogi csatározás várt az egykori kerékpárosra.

2018-ban például arra kötelezték, hogy ötmillió dollárt fizessen az amerikai kormánynak a doppingügy miatt. Armstrong a podcastban elárulta: annyi pert akasztottak a nyakába, hogy a pénzügyi tartalékai látványosan apadni kezdtek, miközben – érthető okokból – nem tehetett szert újabb bevételekre. „Nem tudod PTSD nélkül átvészelni az ilyesmit” – mondta a híresség.

„Ha a mi társadalmunkban valaki azt hallja, PTSD, akkor rögtön veterán katonákra gondol, akik a háborúban elvesztették a bajtársaikat, közvetlen közelről látták a halált, embert öltek… pedig a PTSD egyáltalán nem csak őket érheti utol” – mutatott rá Armstrong, aki az adásban nem árulta el, hogy melyik évben diagnosztizálták poszttraumás stressz szindrómával.

Az ex-kerékpáros bevallotta, hogy az Oprahnak adott interjú utáni években kipróbálta a hagyományos, „kanapés” terápiát, ami sajnos nem vezetett eredményre. Végül Tennesse államig kellett utaznia, hogy ráleljen a megoldásra. Az Onsite nevű mentális egészségügyi szolgáltatóra esett a választása, és bár rendkívül intenzív, a hét öt napjára kiterjedő (napi 10 órás) terápiasorozat vette kezdetét, a várt hatás ezúttal nem maradt el.

Armstrong a doppingbotrány utáni években a sportba menekült. Futni és úszni kezdett, szenvedélyes golfozó vált belőle, és azóta sem hagyott fel a testmozgással. Amikor a CNN 2014-ben arról faggatta, mivel telnek a hétköznapjai, így felelt: „A biciklizés, a golf és a sör jelentik számomra a terápiát.”