Rakonczay Gábor január 10-én, vasárnap reggel elindult a Kanári-szigeteki Gran Canariáról, hogy a világon elsőként egy kabin nélküli SUP-on állva evezze át az Atlanti-óceánt.
A 39 éves extrém sportoló ezzel hetedik transzatlanti expedícióját kezdte meg, az 5 200 kilométeres táv megtétele pedig az előzetes számítások szerint nagyjából két hónapot vett volna igénybe.
A világrekord-kísérlet viszont nem sikerült és hat nappal az indulást követően mentőhelikopter segítségével tért vissza a szárazföldre Rakonczay Gábor, aki eldöntötte, visszamegy.
“Eldőlt. És hát persze, hogy visszamegyek. Ez szükségszerű dolog. Egyrészt sikerült annyi változtatható pontot találni a projektben, amitől a veszély faktor jóval lejjebb szorítható. Másrészt úgy érzem nem hagyhatom, hogy egy ekkora bukott célt hagyjak az életutamban. Ami történt, persze több mint üzenet értékű. Túlfeszítettem a húrt és elmentem addig a határig, amit az eddigi expedíciókkal az elmúlt 15 évben módszeresen kísértettem. A kaland, a természet, a rekordok, mind zseniális dolgok, csak a határok feszegetését célba vevő önismereti rész szép lassan egyre fontosabb lett. Ennek pedig itt a vége. Mert ha az ember folyamatosan keresi a határait, akkor bizony találkozni is fog vele. Azon pedig bármennyire is szeretnénk, nem lehet átmenni. Így vagy megállok vagy megtanulom inkább kitolni ezt a bizonyos határt… Viszont ha most megállnék, ez a kudarc ténylegesen egy kudarc maradna, ezzel szemben úgy érzem ha tovább megyek, idővel átalakul tapasztalássá. Ezért tovább megyek. Azt pontosan tudom, hogy az a belső motiváció vagyis az a valami ami hívja az embert a céljai felé, semmit se sérült, sőt. Talán most fog megérni és megedződni. Ezt mindenki ismeri, ez az ami az élet egyik lényegét adja, amit mindenki máshol keres és máshogyan definiál. Ez a valami segítette a 2 sikeres óceán átevezésemet és ez az amit jutalmaztak az amerikai Év Kalandja Díjjal és az angol Guinness World Recorddal. De ugyanez segített nemrég az Antarktiszon is 44 napon keresztül, amikor elvittem a magyar zászlót a Déli-sarkig. Ha belül érzi az ember ezt a hívást, akkor nem teheti meg, hogy feladja. Tehát újra a legelejétől neki fogok az egésznek, amiben változtatás persze lesz bőven, viszont kompromisszum nem: tehát kabin nélkül és evezve. Itt nyomon követhető lesz a tervezés, a hajó építés és maga az út. Persze most már nem az evezés, meg a világrekord lesz a lényeg. Lényeg az út és hogy sose adjuk fel! ”
“A hajón nincs kabin, nincs meg az a luxus, hogy elbújhatsz a nap, a szél, a vihar, az eső elől, nem válhatsz passzívvá. Ez egy szakmai kihívás, hiszen óceán átevezés van nagyjából 150 éve, kétszer már én is áteveztem és kíváncsi vagyok, hogy ilyen spártai módon is át lehet-e kelni. Műholdas rendszer, nyomkövető, napelem természetesen van, de ha lesarkítom a dolgot, ez akkor is csak egy deszka.
Azokat a kihívásokat keresem, amelyben van legalább egy olyan dolog, amit előttem más még nem valósított meg, amire nekem kell megtalálni a megoldást. Néhány évvel ezelőtt erre az ötletre is azt mondtam volna, hogy lehetetlen. Nem kaszinózom, alapos felkészülés van mögöttem. Annak pedig van egy külön bája, hogy egy olyan országból ér el valaki extrém vízi sport teljesítményt, amelynek még tengere sincs. Egy plusz gag és mutatja, hogy erősek, kitartóak vagyunk, azt gondolom, hogy minél több ilyen eredményt kell Magyaroszághoz kapcsolni” – mondta el Gábor az interjúban, amit az expedíció előtt készítettünk vele.
