Miért érzékelik a gyerekek lassabban az időt, mint a felnőttek, és hogyan vegyünk példát róluk?

Gyerekként a nyári szünet végtelennek tűnt, a születésnapig vezető hetek kínzóan lassan teltek, egy unalmas autóút pedig maga volt az örökkévalóság. Felnőttként viszont gyakran azon kapjuk magunkat, hogy az évek szinte összefolynak, és „már megint eltelt egy hónap”. Nem puszta nosztalgia: a tudomány szerint a gyerekek valóban másként érzékelik az idő múlását, mint a felnőttek, és ennek mély pszichológiai, érzelmi és biológiai okai vannak.

A gyermeki időérzékelés ráadásul meglepően kevéssé kutatott terület. Pedig ha megtanulnánk a gyerekek szemével nézni az időt, az nemcsak a nevelésben, hanem a saját életminőségünk javításában is kulcsszerepet játszhatna.

A gyerekek még nem „órában” gondolkodnak

Teresa McCormack, a Queen’s University Belfast fejlődéspszichológia-professzora szerint a gyerekek időfogalma alapvetően eltér a felnőttekétől. Bár már egészen fiatal korban érzékenyek a rutinokra – tudják, mikor van vacsora vagy lefekvés –, ez még nem azonos azzal a lineáris időérzékeléssel, amelyre a felnőtt gondolkodás épül.

A felnőttek képesek az eseményektől független időpontokban gondolkodni, naptárhoz és órához kötni az életüket. A gyerekek viszont csak fokozatosan sajátítják el az olyan fogalmakat, mint az „előtte”, „utána”, „tegnap” vagy „holnap”. Nyelvi és kognitív érés szükséges ahhoz, hogy az idő ne csak megélt élmény, hanem elvont fogalom is legyen.

Ezt olvastad már?

5 tipp szülőknek, ha a gyerek focizni akar

A tökéletes szülő nem létezik

Gyors vagy lassú? Az érzelmek döntik el

A kutatások szerint a gyerekek számára az idő múlásának érzékelése sokkal inkább az érzelmeiktől függ, mint a valós időtől. Hatéves kor alatt például egy izgalmas, élményekkel teli helyzet hosszabbnak tűnhet nekik, míg egy unalmas program rövidebbnek, épp az ellenkezője annak, ahogyan a felnőttek általában érzékelik.

Ezt támasztja alá Zoltán Nádasdy, az ELTE pszichológusának klasszikus kísérlete is. Gyerekeknek és felnőtteknek két, azonos hosszúságú videót mutattak: egy akciódús jelenetet és egy eseménytelen, „unalmas” felvételt. A 4–5 éves gyerekek az izgalmas videót érezték hosszabbnak, a felnőttek viszont a monotont. Amíg a gyerekek számára az élmények intenzitása a mérce, addig a felnőttek inkább a mentális terhelés alapján ítélnek.

Az emlékezet becsapja az időt

Az időérzékelés szorosan összefügg az emlékezettel. Minél több új, szokatlan élmény ér bennünket egy időszakban, annál „hosszabbnak” tűnik visszatekintve. Egy kéthetes, élményekkel teli nyári tábor gyakran erősebb emléket hagy, mint egy egész iskolai év.

Gyerekkorban szinte minden új: helyzetek, szabályok, tapasztalatok. Az agy rengeteg friss információt raktároz, ezért az idő kitágul. Felnőttként viszont az élet gyakran rutinszerűvé válik, kevesebb újdonsággal, az emlékezet „összenyomja” az időt, és az évek gyorsabban elszállnak.

Figyelem, türelem, belső óra

A gyerekek önkontrollja és figyelmi folyamatai még fejlődésben vannak. Kevésbé türelmesek, nehezebben viselik a várakozást, és ha kifejezetten az idő múlására figyelnek, az számukra valóban lelassul. Ez a jelenség felnőtteknél is működik: ha unatkozunk vagy stresszesek vagyunk, az idő vánszorog, ha pedig jókedvűek és elmerülünk valamiben, szinte elrepül.

Egyes kutatások szerint még a szívverésünk ritmusa is befolyásolja az időérzékelést. Mivel a pulzus az életkorral lassul, ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy felnőttként „összesűrűsödik” az idő élménye.

Lassíthatjuk felnőttként az időt?

A jó hír az, hogy igen, legalábbis részben. A kutatások alapján a kulcs az újdonság, a jelenlét és az aktivitás. A rendszeres mozgás, az új élmények keresése, a megszokott rutin megtörése mind segíthetnek abban, hogy az idő ne csak elrohanjon mellettünk.

Adrian Bejan, a Duke Egyetem professzora egyszerű tanácsot ad: tudatosan lassítsunk, csináljunk szokatlan dolgokat, engedjük be a meglepetéseket az életünkbe. Egy új hobbi, egy váratlan beszélgetés, egy kreatív projekt mind olyan „időtágító” élmény lehet, ami visszahoz valamit abból, amit gyerekként természetesnek vettünk.

Talán az idő nem is változik meg igazán, csak mi. És ha újra megtanulunk rácsodálkozni a világra, az órák mutatói ugyanúgy járnak tovább, de az idő érzése újra emberibb, lassabb és élhetőbb lehet.

Források: BBC Future

Borítókép: Freepik