Az egyik legjelentősebb dizájn magazin, a Designboom számolt be róla, hogy Kiss Miklós, vagy művésznevén kissmiklos grafikus, dizájner, művész legújabb gondolatébresztő installációja, a ball.room a dél-koreai Gwangju Design Biennale-n debütált. Az emoji szerű arcokkal ellátott sárga labdák diskurzust indítanak a nézőkben a digitális éra kommunikációjáról: hol a határ az írott szó és az önkifejezésre használt piktogramok között.
Távolról úgy tűnik, mintha csak grimaszoló emojik lennének, ha azonban közelebbről is megvizsgáljuk őket, kibontakoznak a kissmiklos által tervezett labdák valódi mondanivalói: a vonalak sokasága nem pusztán a szem, száj, szemöldök funkcióját töltik be, hanem értelmes szavakat adnak ki. A 13 új arckifejezés így nem is emoji, hanem az alkotó saját szóhasználatával élve ’emogram’, tulajdonképpen az emberi mimikát megjelenítő emoji interpretációja írásjelekkel.
A 2019-es Gwangju Design Biennale főpavilonjában található installáció két részből tevődik össze: az egyik maga a ball.room, ahol a látogatók megtapinthatják a labdákat, szabadon játszhatnak velük, miközben elmerülhetnek a különböző érzésekben. A második teremben 13 túlméretezett emogram sorakozik, 12 felfújva (I’m so bad, I’m so cool, I feel good, I’m a fool, I feel nice, I’m crazy, I’m so cute, I’m lucky, Fuck off, I’m bald, I’m lazy, I feel loved) és egy leeresztve (I’m so sorry). A látogatók emellett választhatnak a 13 emogramot mintázó matrica közül, amivel kifejezhetik, hogy épp aznap milyen hangulatban vannak.
Az egyszerre játékos és provokatív installáció a mai kor kommunikációjának gyengeségeire játszik rá: a beszédet felváltották a digitálisan küldött üzenetek, a steril szövegeket pedig a képernyőn megjelenő piktogramok hivatottak életszerűbbé, emberszerűbbé tenni. Hogy miként értelmezzük őket az csak rajtunk múlik. Az érzelmek, hangulatok, vélemények kifejezésének terhét az arcizmaink és nyelvünk helyett átadtuk egy kétdimenziós sárga arcnak, Kiss Miklós pedig mosolyra húzódó C, csodálkozó O és kacsintó A betűkkel emlékeztet arra, miről is mondtunk le. Ahogy a legtöbb munkája, úgy ez is a képzőművészet, grafika, tipográfia határmezsgyéjén mozog, a végén egy modern, popkulturális referenciákkal átszőtt izgalmas tapasztalási lehetőséget létrehozva.
“Koreában, és még inkább Gwangjuban ez egy komoly művészeti események számít, ezért nagyon sok látogatója van. Hogy érzékeltessem Gwangjuban annyian laknak mint egész Budapesten, Seoulban pedig – ami két óra vonattal-, 9,7 millióan. Így alapvetően hatalmas élmény egy ilyen nagy közönség előtt szerepelni. Tudomásom szerint ráadásul én vagyok az első magyar kiállító ezen az eseményen és ez talán még izgalmasabbá teszi számomra. A témájánál fogva ez az egyik legpopulárisabb alkotás a Biennálén, ami nyilván nagyon imponáló. Remélem, hogy visszatérhetek Koreába más alkotással is, illetve kiállíthatom a világ egy másik potján ezt az alkotást, akár más, még professzionálisabb formában is.” – értékelte a dél-koreai sikereket Kiss Miklós.
Kiss Miklós ball.room projektjének inspirációja 2015-re datálódik, amikor az Oxford Dictionaries az év szavának a sírva nevetős emojit választotta, jelezve mekkora szerephez jutottak ezek a kis rajzok. Bár a képírás a modern írás kialakulásával egyidős, a mai modern piktogramok története 1982-ben kezdődött, amikor Scott E. Fahlman informatikus először bepötyögte a 🙂 karaktereket egymás után, megalapozva az utat a digitális beszélgetéseket tarkító emojiknak. Egyébként az emoji szó a japán nyelvből eredeztethető, ahol az ‘e’ a képet, a ‘moji’ pedig a betűt vagy karaktert jelenti. A hasonlóan csengő angol emoticon (emotion icon) szó nagyban segített a japán kifejezés elterjedésében.
A ball.room név is játék a szavakkal. Amellett, hogy egyértelműen utal a szobát megtöltő sárga labdákra, a munka egyúttal Harvey R. Ball amerikai grafikus, az eredeti sárga mosolygós lufifej megalkotója előtt tiszteleg.
(Képek: Cseh Eszter)
