Szó szerint rabul ejti a turistákat ez a kalandos múltú szellemsziget

Második világháborús tárgyi emlékek, kísérteties csend, vadregényes táj és csapdába eső turisták: a Skócia partvidékén rejtőző szellemsziget felcsigázza a titkokra éhes utazókat.

Skócia partvidékénél, Edinburgh városától mindössze hat mérföldnyire található Cramond Island elhagyatott szellemszigete, melynek változatos történelme a prehisztorikus kortól egészen a második világháborúig terjed – írja az Express. A helyszínt egyebek mellett az teszi különlegessé, hogy a turisták kizárólag apálykor tudják gyalogszerrel megközelíteni. (Kevesen tudják, de Cramondot leszámítva mindössze 16 olyan sziget létezik a skót partvidéken, ami hajó nélkül is elérhető.)

A szárazföldre való visszajutás azonban néha ijesztő akadályokba ütközik, amit egy 2011-es eset is bizonyít. Ekkor két turista esett csapdába a szigeten.

Egy férfiről és egy nőről van szó, akik épp akkor vették szemügyre Cramond vadregényes táját, amikor hirtelen visszatért a dagály. A már-már katasztrófafilmbe illő történet valódi pikantériája, hogy a szigeten fogságba esett férfit Daniel Defoe-nak hívták, akárcsak a minden idők egyik leghíresebb kalandregényét, az 1719-ben megjelent Robinson Crusoe-t jegyző brit írót. (Tudvalevő, hogy a mű címszereplője szintén egy lakatlan szigeten rekedt, igaz, teljesen más körülményekből kifolyólag.)

Bár történelmünk nagy részében a sziget lakatlan volt, számos bizonyíték utal rá, hogy már a prehisztorikus korban is zajlott itt emberi tevékenység. A régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy Cramond egykor rendkívül fontos volt a skót partvidék lakói számára. Az archeológusok egy ősrégi temetkezési helyszínt is feltártak a szigeten, de ennél is izgalmasabb az Urbs Iudeu néven ismertté vált középkori erődítmény, amit Kr. u. 655 körül vehettek ostrom alá az ellenséges erők.

1596-ban Cramond szigetén véres párbaj is zajlott, amit ráadásul maga VI. Jakab skót király (1566-1625) engedélyezett. Az ügy előzménye, hogy egy Adam Bruntfield nevű férfi megvádolta kortársát, James Carmichaelt azon a címen, hogy kioltotta a testvére életét. A feloldhatatlannak tűnő konfliktusnak egy párbaj vetett véget, melyben Bruntfield kerekedett felül.

A szigetet a 20. század elejéig főként mezőgazdasági célokra használták, ám amikor az utolsó helyi gazdálkodó, Peter Hogg elhunyt, minden megváltozott. (E korszak emlékét egyébként egy romos, de még mindig látogatható állapotban lévő tanya őrzi, amit a 19. század derekán építettek.)

A világégés szele végül Cramondot is utolérte. A hadsereg mind az első, mind pedig a második világháborúban megjelent a helyszínen. 1914-ben a katonák egy tengeralattjáró-ellenes hálózatot létesítettek a régióban, melybe Inchmickery, Inchcolm és más szigetek mellett Cramond is beletartozott. 1939-ben, a második világháború kitörését követően a hadsereg úgy döntött, megerősíti a szigetet, hogy elejét vehesse a Forth folyón keresztül történő inváziónak. Még támadóeszközöket is telepítettek Cramondra, sőt építettek egy reflektort, mely jelezte volna az ellenséges csapatok közeledtét.

Az invázióra végül sosem került sor, s a második világháború után a sziget ismét elnéptelenedett, az erődítmények romjai azonban ma is emlékeztetik az utazókat a ködbe veszett múltra.

(Kiemelt kép: Arnaud Mariat / Unsplash)