Miért ábrándulnak ki ennyien a digitális nomád életmódból?

Sokan, akik korábban a munka és az utazás összehangolására építették az életformájukat, úgy érzik, sürgős változásra van szükségük. Miért fogyatkozott meg az utóbbi időben a digitális nomádok száma?

A digitális nomádok jellemzően fehérgalléros munkavállalók: szabadúszók, független vállalkozók, írók, techipari dolgozók, akiket sokszor nem is hagyományos munkaviszony köt a megbízóikhoz, így aztán a fizetéseiket sem mindig havi rendszerességgel kapják kézhez – írja a BBC. Számuk már a 2010-es években is rohamos növekedésnek indult, de a sajátos munka- és életforma iránti érdeklődés a pandémia időszakában hágott tetőfokára. Nem egyszerű megbecsülni e munkavállalói csoport pontos létszámát, de egy 2022-es kutatás szerint az amerikai digitális nomádok száma 131 százalékkal nőtt 2019, vagyis a koronavírus-járvány kitörése előtti év óta.

Bár a külső szemlélő számára a digitális nomád életmód vonzó lehet, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az az irigylésre méltóan színes és idilli világ, ami a munkavállalók Instagram-posztjai és utazási blogjai sugallnak, olykor bizony megtévesztő.

Ezt olvastad már?

Fizetős lesz Olaszország egyik legikonikusabb turisztikai látványossága

Ezek most a világ legjobb és legrosszabb légitársaságai

A legtöbb digitális nomád hajtóereje a kalandvágy, csakhogy a felfedezés öröme egy idő után alábbhagy. A folyamatos vándorláson alapuló életforma, a gyökértelenség érzése, a honvágy, az esetleges izoláció mentális betegségek melegágya lehet. A brit Lauren Juliff 2011-ig egy szupermarketben dolgozott, majd felmondott a munkahelyén, mivel eltökélte, hogy körbe fogja utazni a világot. Egy évvel később már digitális nomádként próbált szerencsét. Azóta e sajátos távmunka minden áldását és ódiumát megtapasztalta. „Imádtam utazni. Régi vágyam volt, hogy annyit lássak a világból, amennyit csak lehetséges, és amikor ez az álom valóra vált, erősen kapaszkodtam belé. Az újabb és újabb országok felfedezése közben éreztem igazán, hogy élek, emellett pedig napi szinten tanultam valamit – az új kultúrákkal és önmagammal kapcsolatosan is” – mesélte. Öt év után Lauren ráébredt, hogy digitális nomádnak lenni mégsem olyan jó, mint azt kezdetben gondolta. „Minden nap pánikrohamaim voltak, és csak akkor múltak el, ha elképzeltem, hogy van egy igazi otthonom” – révedt a múltba a 34 éves nő. Baráti kapcsolatai elsorvadtak, majd teljesen megszűntek, s lassan úrrá lett rajta a magány és a depresszió.

Az egészsége is hanyatlani kezdett – hol ételmérgezést kapott, hol különböző fertőzések támadták meg a szervezetét -, de munkafronton is halmozta a balsikereket. Megfogyatkozott a produktivitása, és egyre fárasztóbbá vált számára, hogy mindig újabb és újabb országba költözzön, és ugyanazokkal a problémákkal (akklimatizáció, internethozzáférés) nézzen farkasszemet. Amikor pánikrohamai már az elviselhetetlenség határát súrolták, úgy határozott, gyökeret ereszt. Erre végül Portugáliában került sor, és egyáltalán nem bánta meg a döntését, hiszen bevételei hamarosan megsokszorozódtak, és a mentális egészsége is visszatért.

Beverly Thompson amerikai szociológus úgy véli, a digitális nomádok egy része nincs is tudatában annak, hogy mire vállalkozik. Ennek egyik oka, hogy a közösségi médiás felületek és az utazási blogok idealizálják ezt a munkaformát, míg a hátrányait (mentális problémák, izoláció, pénzzavar) szinte egyáltalán nem taglalják. Az egyéni képességektől és a lelkialkattól is függ, hogy a munkavállaló végül megbarátkozik-e az állandó helyváltoztatással, a gyökértelenséggel és az egyedülléttel. Vannak, akik épp a digitális nomádságban lelik meg önmagukat, mások viszont gyanútlanul sétálnak bele az életforma buktatóiba.

Korai volna persze a digitális nomádság halálát jósolni. Még mindig rengetegen vannak, akik örömüket lelik ebben az életformában. Thompson szerint a legnagyobb kedvezményezettek azok, akik erős útlevéllel rendelkeznek, hiszen így számos térségbe utazhatnak vízum nélkül.

„A fiatalabbak valószínűleg el fognak tölteni pár évet digitális nomádként. De összességében egyre több ember szembesül ennek az életstílusnak a valós problémáival. Mindeközben a munkavállalók is szeretnék, ha az alkalmazottaik végre visszatérnének az irodába” – magyarázta a szakértő.

Forrás: BBC

Borítókép: Anastasiia Nelen, Unsplash