Eredetiséggel ugyan nem lehet vádolni, ám a Totál KO pontosan azt nyújtja, amit a könnyed szórakoztatásra kiéhezett nézők várnak: csodabalzsam az eszement, vígjátéki tapintású akciófilmek szerelmeseinek.
Nem hiába döntöget máris nézettségi rekordokat a Netflix nemrégiben elstartolt akciósorozata, a Totál KO (Obliterated), mely az ítészek szerint olyan, mintha valaki tévésorozattá gyúrta volna a Másnaposokat. Már maga az alaptörténet is kellően őrült: miután meghiúsítanak egy bombamerényletet, egy kelekótya különleges alakulat tagjai összegyűlnek, hogy alkoholmámorba fojtsák ujjongó örömüket.
Csapnak is egy görbe estét Las Vegasban, ám kisvártatva kiderül, hogy előre ittak a medve bőrére. Mivel nem a valódi robbanószerkezetet hatástalanították, így hát fel kell kerekedniük, hogy korrigálják súlyos hibájukat, és persze abszurdabbnál abszurdabb kalandokba csöppenjenek.
A Totál KO-t leginkább egy rakétákkal felszerelt gyorsvonathoz lehetne hasonlítani, melynek fékje meghibásodott: az őrült tempójú sorozatot megveszekedetten bizarr, olykor szándékoltan szexista poénok, szélsőségesen elrajzolt, kerge karakterek, bombasztikus akciójelenetek és habkönnyű tónus jellemzi. A végeredmény valóban olyan, mintha a Másnaposok fékevesztett komédiáját házasították volna össze a Mission: Impossible-höz hasonló akcióthrillerek stílusvilágával és dramaturgiájával.
A forgatókönyvet orbitális túlzások tarkítják, a karakterek szándékoltan egydimenziósak, a poénok fittyet hánynak a politikai korrektség megcementesedett szabályaira, és az egész sorozat világképe a megboldogult kilencvenes éveket idézi. Talán ezért is ennyire kelendő a Totál KO a Netflix előfizetőinek körében. Sokaknak ugyanis csömörük van a mai, alapvetően a progresszív gondolkodásmód által újjáalkotott hollywoodi hősképtől, a domináns női akcióhéroszoktól, a nyers maszkulin erőt tudatosan háttérbe szorító álomgyári történetektől.
A Hayden Schlossberg és America Young által rendezett tévésorozat a kilencvenes évek polarizált akciófilmjeit idézi: végre ismét teljesen világos, kik a jók és a rosszak, a karakterviszonyok az első perctől kezdve tökéletesen átláthatók, a férfiak humorosak, slágfertigek és tettrekészek, a nők pedig a vágy (nem annyira titokzatos) tárgyai. A Netflix sikerprodukciója tehát a nosztalgia hullámain szörföz, és e tekintetben egyáltalán nem is lő mellé. Jelzésértékű, hogy hamarosan olyan tévésorozatokból készülhet remake, mint a Starsky és Hutch, a Gladiátorok vagy a Matlock, miközben sokadik virágkorukat élik a szókimondó, politikailag inkorrekt humorukról híres színész-komikusok (John Cleese, Sacha Baron Cohen, Kelsey Grammer). Ebbe a sorba illeszkedik a Totál KO is, mely ugyan nem újítja meg az akciókomédia zsánerét, de lehetőséget ad rá, hogy a hálás közönség megfürödjön a nosztalgia aranyló habjaiban.
