Tom Cruise számára már 25 éve nem létezik lehetetlen küldetés

Tom Cruise, mivel nem lehetett James Bond, így kreált magának egy saját titkosügynököt. Ethan Hunt karaktere végül túlnőtte a Mission: Impossible eredeti koncepcióját, lássuk hát, hogyan vált egy új franchise önmagáért dobogó szívévé!

Ami a briteknek James Bond, az az amerikaiaknak Jack Ryan. „A” titkosügynök. Sajnos Ethan Hunt még a kanyarban sincs, hiába töri olykor szó szerint a kezét-lábát Tom Cruise. És ezzel nem becsmérelni kívánom a színész kemény munkával felépített nimbuszát! Az újabb Mission: Impossible-filmek premierjei nálam is piros betűs moziünnepek a naptárban.

Bár ez mit sem von le abból a tényből, hogy Cruise kisajátította az IMF, azaz az Impossible Mission Force eredeti ideáját.

Ami 1966-ban pattant ki Bruce Geller fejéből, és hívta életre a tévéképernyőn a különleges titkosügynökök csoportját, akik rendhagyó módon és eszközökkel harcoltak a hazai és nemzetközi terroristák ellen. A külföldön rendkívül népszerű széria, ami itthon nem került bemutatásra, hét évadot élt meg, és, ha nem is olyan dominánsan, mint ahogy most Tom Cruise, de annakidején Peter Graves adott neki arcot.

1988-ban, mindössze két évad erejéig, ismét feltámasztották a tévésorozatot, amelyet Szupercsoport (nem tévesztendő össze az A-team Szupercsapatával!) vagy Az akciócsoport címmel mi is nagyon jól ismerhetünk. A karizmatikus Graves visszatért ikonikus szerepében, de a hangsúly továbbra is a csoportdinamikán volt: mindenkinek megvolt a maga dolga, senki sem került előtérbe a másik rovására.

Na, ez változott meg, amikor Cruise produkciós cége felvásárolta a filmjogokat, és egy, már befutott franchise hátán egy teljesen új építésébe fogott. A csoportról áthelyeződött a fókusz Ethan Hunt karakterére, és elkezdődött az amerikai 001-es ügynök piedesztálra emelése. Az idők folyamán aztán Cruise is ráébredhetett, hogy a visszatérő mellékszereplők új színekkel, ízekkel és persze nagy nevekkel gazdagíthatják a filmes univerzumot, amit megteremtett. A Halálos iramban mintájára bővülni kezdett a család, amely valóban csak az előnyére vált a produkciónak.

Másik védjegye a franchise-nak, hogy Tom Cruise az első epizódtól kezdve igyekezett minél több jelenetet dublőr nélkül maga megcsinálni. Kétségkívül emeli egy produkció fényét, ha a rázós szituációkban valóban a színész köszön vissza ránk a vászonról. Cruise maximalizmusában nyaktörő helyzetekben vezetett motort, autót és helikoptert, lógott felszálló repülőgép oldalán, és megmászta a világ legmagasabb épületét, a Burdzs Kalifát. Kérdés, hogy meddig bírja ezt még csinálni az idén már az 59. életévét betöltő sztár, mindenesetre októberben az űrben tervez forgatni A holnap határa rendezőjével, Doug Liman direktorral. Határt nem jelenthet számára immár a csillagos ég sem.

Idén jubileumát üli a Tom Cruise nevével fémjelzett Mission: Impossible-sorozat: az elmúlt negyed évszázadunk ennek jegyében telt, és Xenu, a galaktika ura adjon erőt, egészséget, valamint hosszú és eredményes életet a színész-producernek, hogy a következő 25 év se teljen el valamirevaló küldetés nélkül. Hiszen tudjuk, hogy a lehetetlen nem tény, csupán vélemény. Nem kinyilvánítás, csupán kihívás. Múló pillanat. Egy lehetőség. Ennek szellemében vegyük végig a franchise állomásait, kezdve a most jubiláló alapfilmmel, ami a tévésorozatot mozivászonra ültette.

Mission: Impossible (1996)

Brian de Palma pazar heistet csomagolt akciófilmes kémthrillerbe, és Tom Cruise az akciócsoportja likvidálását vizslató karakterét észrevétlenül helyezte a középpontba. A film nagy nevei az első 25 perc után kikerülnek a képből, hogy aztán mindent és mindenkit kitakarjon Ethan Hunt karizmája. A feszültség az első perctől az utolsóig szinte tapintható, ahogy Prágától a virginiai Langley-n és Londonon át a Csalagútig sodornak minket az események, megállíthatatlanul. A Mission: Impossible a rendezőnek messze nem a legjobb filmje, de mindent kihozott belőle, amit egy akcióthrillerből ki lehet. Huszonöt év alatt a CIA ügynöklistája körül bonyolódó sztori kissé patinássá kopott, de még mindig minden elemében hatásos.

Ezt figyeld: Hunt leleplezi a másik akciócsoportot a prágai Akvárium étteremben, az akrobatikus adatlopás a CIA főhadiszállásáról, Langley-ből, vagy a francia nagysebességű vonat, a TGV meglovagolása!

Mission: Impossible 2 (2000)

John Woo neve fogalom az akciófilmek kedvelői körében, aki Hollywoodban a John Travolta és Nicolas Cage nevével fémjelzett Ál/Arccal tette magasra a lécet (személyes kedvencem tőle a Rés a pajzson). A Mission: Impossible 2 első vágása három és fél órás lett, amelyre a stúdió nemet mondott. A két órás játékidőnek végül nemcsak a történet látta kárát, de állítólag számos véresebb akciójelenet is a kukában végezte. A végeredményt tekintve inkább a számtalan belassításon és a romantikán ritkíthattak volna, mert széttöredezett tőlük a feszültség. Az a kevés akció, ami maradt, az John Woo-san pazar, Thandiwe Newton pedig azóta már bebizonyította – nem itt -, hogy nemcsak csinos, de nagyon tehetséges színésznő is. A sztori tömegpusztító fegyverként bevetendő halálos vírus körül kavarog, meglepő zavarosan.

Ezt figyeld: szinte az összes akciójelenet, az arccsere – á lá Ál/Arc! – a bunkerben, a motoros száguldás és a tengerparti bunyó!

Mission: Impossible III (2006)

A film a franchise egyik legfeszültebb nyitójelenetével büszkélkedhet. J.J. Abrams első rendezésében az akciók nyersek és ütősek, a sztori viszont zavarosabb és követhetetlenebb, mint valaha. Ethan Hunt az új részben feleséget és könyörtelen ellenfelet kap. A széria legkegyetlenebb antagonistájával kell szembenéznie Philip Seymour Hoffman személyében! Imádtam a pali minden szenvtelen megmozdulását. Simon Pegg először teszi tiszteletét, itt még jellegtelen technikusként. Abrams filmje erősen magán viseli az elsőrendezés minden báját és jellegzetes hibáit.

Ezt figyeld: Cruise és Hoffman rendkívül feszült, közös jelenetei: a nyitány és a repülőn való vallatás, valamint Ethan Hunt halála.

Mission: Impossible – Fantom protokoll (2011)

Brad Bird első élőszereplős rendezése a Szuper haver, A hihetetlen család és a L’ecsó családi animációs filmek után a személyes kedvencem. A franchise kilép a komfortzónájából, és először kap nagyobb hangsúlyt benne a humor. Kell is, hiszen a Fantom protokollban eluralkodik Murphy törvénye: ami elromolhat, az el is romlik. A humor mellett Jeremy Rennerrel bővül a család, és bebizonyosodik, hogy nagyon is megfér két dudás egy csárdában. Simon Pegg pedig végre nagyobb szerepet kap, az első számú poéngyárossá lépve elő. Bird pedig szabadjára engedi pórázáról Tom Cruise-t, aki örömmel rombolja porig a Kremlt vagy hintázik a Burdzs Kalifa oldalán. A sztori szálait ezúttal egy őrült atomfizikus mozgatja, aki be akarja sározni az IMF-et.

Ezt figyeld: behatolás a Kreml épületébe és az összes jelenet a Burdzs Kalifában.

Mission: Impossible – Titkos nemzet (2015)

A Titkos nemzetben Hunt egy Szindikátus nevű árnyékszervezettel kerül összetűzésbe, amelynek élén egy kiugrott anarchista ügynök áll, Lane. Az események szorosan kötődnek a Fantom Protokollhoz, ami az eddigi, lazán összefüggő epizódokhoz képest új momentum. Csatlakozik a csapathoz Alec Baldwin kezdetben ellenszenves CIA-s igazgatóként, valamint a mezítlábas Rebecca Ferguson. Külön dicsérték ugyanis a filmet, hogy a hölgy a keményebb akciók előtt hitelt érdemlően kibújik a magassarkú cipőkből. De nemcsak ezért szeretjük Fergusont, aki titokzatos figurájával – sosem tudhatjuk, épp melyik oldalon áll! – a kőkemény nőiességet csempészi be a szériába. Simon Pegg és Tom Cruise is jó hatással vannak egymásra: míg utóbbi poénjai átütőbbekké váltak, előbbi bevállalósabb lett (lásd: a közös akciójelenetüket!).

Ezt figyeld: a film nyitánya a felszálló repülőn kivül rekedt Cruise-zal, Rebecca Ferguson összes jelenete, az autós és motoros üldözés, valamint a film végi átverősdik.

Mission: Impossible – Utóhatás (2018)

Először fordul elő az IMF és a franchise történetében, hogy két epizódot (sőt, hármat, mert a legújabbat is) ugyanaz a rendező jegyez: Christopher McQuarrie. A direktor és Cruise kapcsolata a 2008-as Valkűr idejére datálódik, amelynek McQuarrie írta a forgatókönyvét. Később a Jack Reacher forgatásán melegedhettek igazán össze, mert attól kezdve a nagyot hasaló A múmiában, és immár a harmadik Mission: Impossible-filmen is együtt dolgoznak. Különösebb panasz nem is érheti a ház elejét: az Utóhatás hozza, ha pazar látványvilágával felül nem múlja a Titkos nemzet színvonalát.

Az előző részben megismert Szindikátus sztorija folytatódik tovább: Lane nem nyugodhat a rácsok mögött, anarchizmusát csupán bosszúvágya múlhatja fölül, amely elfogójára, Huntra irányul. Kedvenc titkosügynökünk fausti alkura kényszerül, hogy három atombomba-alapanyag nyomára bukkanjon. Női fronton erősödik a széria: Ferguson mellett visszatér a vászonra Hunt ex-felesége is, nem beszélve a Fehér Özveggyé avanzsálódó Margit hercegnőről (á lá A korona), Vanessa Kirby-ről. Cruise pedig komoly segítséget? akadályozó tényezőt? kap a kackiás Superman, Henry Cavill személyében, akinek az ominózus levághatatlan bajusza pont jelen alkotás miatt került milliókba a Warner Bros. stúdiónak Az Igazság Ligája újraforgatásai során.

Ezt figyeld: Tom Cruise-t és Henry Cavillt kétvállra fektetik a mosdóban és Cruise a végén helikoptert vezet a brutálisan látványos légi felvételeken, melyekhez hasonlókat fognak felhasználni az új Tog Gun-film során!

Mission: Impossible 7 (2022)

A legújabb epizódról sokat nem tudni, csak azt, hogy készül. A pandémia derékba törte a forgatást, de újra gőzerővel dolgoznak rajta: Cruise hol az embereiről szedi le a keresztvizet, hol egy sárga Fiat 500-as volánja mögé veti magát. Legutóbb egy vonatról lógva fotózták. A régi arcok mellett az előző etapból visszatér Vanessa Kirby is, és a Mission: Impossible Sagában újoncként mutatkozik be a Marvel Carter ügynöke, Hayley Atwell. A film premierje még messze, 2022. májusának végén láthatjuk.

Bányász Attila

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print