Tenet után (helyett) inkább ezt a filmet nézd meg: Corpus Christi ajánló

Corpus Christi - filmajánló

Az idei év egyértelműen nem a nagy mozis élményeké, és még Christopher Nolan is csak galádul hitegetett bennünket, hogy a Tenet majd kárpótolja a közönséget.

Eldurrantotta ugyan az agyunkat, csak nem úgy, ahogy azt a rendező szándékolta – aki látta a filmet, tudja miről beszélünk, aki nem, az meg minden bizonnyal hallott már róla. Vannak azonban olyan filmek, amelyek lényegesen kisebb költségvetésből, kevesebb lángoló autóval készültek, mégis sokkal tovább a nézővel maradnak – hacsak nem pörögsz azon napokig, hogy merte Nolan megtenni azt, amit -, mert igazi történetet mesélnek el. A lengyel Corpus Christi is ilyen, amit hiba lenne pusztán az elrettentő művészfilm címkével beskatulyázi – annál sokkal komplexebb és maradandóbb.

A februári Oscar-díjátadón a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában indult, a Velencei Filmfesztiválon pedig két kategóriában is megnyerte a legjobb filmnek járó elismerést. Összesen 49 díjat zsebelt be a 2019-es Corpus Christi, ami nagyon jól mutatja, hogy bár művészfilmről van szó, de nem a futottak még elvont kategóriájából, hanem abból a húsba vágóan őszinte fajtából.

Letaglóz, majd megrág és kiköp, de nem abban a fejfás stílusban, mint a Tenet, amit muszáj referenciaként használni, egyrészt mert a mostani helyzetben ez volt a év legmeghatározóbb filmes és mozis élménye és mert a cikk írója egy nap különbséggel látta a két alkotást, így még élesebb volt a kontraszt.

Szóval az egyik sarokban van egy több mint 200 millió dollárból forgatott film, aminek történetén öt-hat évet dolgozott Nolan, és a végén kaptunk egy érthetetlen, értelmezhetetlen valamit. A történet kuszasága talán még nem is lenne akkora baj, hiszen van a filmtörténet remekei között jó néhány, amit nehéz megfejteni, de erre rájön, hogy még a karakterek is idegesítőek, pocsék a vágás és egy műfajtalan katyvasz az egész. A másik sarokban ezzel szemben van egy film, amit nagyjából annyi pénzből forgattak, mint amit a Tenet forgatásán a Robert Pattinson fejére fújt hajlakkra költöttek, és a végeredmény mégis ezerszer értékesebb lett. No lám, mennyivel többet ér egy jó forgatókönyv, mint egy teli buksza.

Apropó, forgatókönyv és stáb. A Corpus Christit Jan Komasa lengyel rendező jegyzi, a forgatókönyvet pedig Mateusz Pacewicz írta. A történet főhőse Daniel, aki emberölés miatt került javítóintézetbe, és az ő esetében a rácsok mögött töltött idő valódi változást hozott, ugyanis a börtönpapnak hála a fiatal fiú rátalált Istenre. Olyannyira, hogy szeretne ő is a papi pályára lépni, ám Tomas atya egyértelművé teszi a számára, hogy hiába szeretné maga mögött hagyni a múltját, az egyház nem fog szemet hunyni felette. Végül feltételesen szabadlábra helyezik, és egy távoli kisváros fűrésztelepén kap munkát. Csakhogy ő inkább a helyi templom felé veszi az irányt, ahol egy hirtelen ötlettől vezérelve azt hazudja, hogy pap. Aztán már hiába próbálna az ablakon keresztül meglógni, elkezdődik a bonyodalmak sorozata, és a következő pillanatban már misét kell tartania és elráncigálják egy haldoklóhoz, hogy megadja neki az utolsó kenetet. Ezek alapján akár egy szélhámos komédia is lehetne a Corpus Christi, ha közben nem árnyékolnák be a társadalmi egyenlőtlenségek, a gyász, a bűn és bűnhődés kérdései.

Milyen sors vár egy javítóból szabadult fiúra? Van lehetősége a kitörésre, a jobb életre vagy életre szóló jegyet váltott az ördögi körhintára? Vajon Daniel képes maga mögött hagyni a szexet és az alkohol- és drogmámorban átbulizott éjszakákat, hogy önmagát és életét Istennek szentelje? Eleget vezekelt már bűneiért? Létezik-e megváltás Daniel és a hozzá hasonlók számára vagy még a szétfröcskölt szenteltvíz sem képes újra tisztává mosni őket?

Az egyéni élettörténeten túl a kis lengyel valóság tárul fel előttünk, ami nem sokban különbözik a kis magyar valóságtól, a templom előtti kis tér például bármelyik hazai falu közepén állhatna, de a történet átgondolt vonalvezetésével felvázolt szociológiai kérdések révén földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a világ bármely pontján megállja a helyét a film. Érthető módon tökéletesen megérdemelt volt az Oscar-jelölés.

Daniel, vagy ahogy a faluban ismerik Tomas atya ahogy mindinkább otthonosan mozog a helyiek között, egyre több részletet tud meg a kis közösséget megrázó tragédiáról, és egyre jobban belefolyik nemcsak a gyász, hanem a megbocsátás kérdésébe is, amit sokan nem néznek jó szemmel. Mert bár mindig arra panaszkodunk, hogy a nagyvárosi lét mennyire elidegenítette az embereket egymástól, a filmet nézve nem hagy nyugodni a gondolat, hogy azért az se volt sokkal jobb, amikor a faluban mindenki tudott mindent, a kollektív kiközösítésről és bosszúhadjáratról nem is beszélve. A tragédiát követő események arra is rávilágítanak, hogy nem mindig csak az bűnhődik, aki a rosszat elkövette, hanem a stigma a családtagjaikra is átszáll.

A kis közösség dinamikájának része, hogy miként töltik az időt semmittevéssel a jövőkép nélküli fiatalok, de figyelemreméltó karakter a filmben a polgármester is. Már a belépője is zseniálisan megkomponált: abban, ahogy az Audi SUV-val behajt a paplak rozoga portájára minden benne van, amit a kelet-európai politikáról és korrupcióról tudni érdemes. Az sem elhagyangolható tény, hogy a polgármester annak a bizonyos fűrésztelepnek a tulajdonosa, ahol a javítóintézetből szabadult fiúk dolgoznak: jótett az, hogy hátrányos helyzetű fiúkat dolgoztat vagy csak kihasználja őket, és rajtuk gazdagszik meg?

A Danielt alakító Bartosz Bielenia a jó és rossz között őrlődve tökéletes alakítást nyújt a megvilágosodott pap és féktelenül bulizó fiatal szerepében egyaránt. Erre rátesz a szokatlan arcszerkezete is, amivel pár alkalommal ügyesen játszik a rendező. A filmben abszolút Bielenia viszi el a prímet, de a többi színész is hibátlanul hozza a falubeliek karaktereit. És bár a Corpus Christi végén minket sem oldoznak fel, sokaknak talán életükben először egy élvezetes vallásos élményben lesz részük.

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként az újdonságokról!