Taylor Sheridan briliáns neowesternje 8 év után is hideglelős élmény

A préri urai (Hell or High Water) egy elvált apa és börtönviselt fivére balladisztikus, keserű históriája, amit az atmoszférateremtés és a frenetikus színészi játék varázsol felejthetetlenné.

Taylor Sheridan mindörökre a Yellowstone című – az ötödik szezon záróepizódjával finisbe ért – kultszéria író-kreátoraként égette bele magát a nagyközönség emlékezetébe. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk a jeles alkotó korábbi, nem kevésbé leleményes és friss szemléletű nagyjátékfilmjeit sem. Forgatókönyvíróként olyan színvonalasan megmunkált, pazar hangulatú bűnügyi mozik fűződtek a nevéhez, mint a Sicario – A bérgyilkos (2015), a Wind River – Gyilkos nyomon (2017), vagy a Paramount+ amerikai streamingszolgáltató jóvoltából a köztudatba újra begyűrűzött A préri urai (2016). A Collider cikke szerint a nyolc évvel ezelőtt készült neowestern egyöntetű sikernek örvend a kizárólag a tengerentúlon elérhető platformon: a jelenlegi top 10-es nézettségi lista hetedik helyén áll.

Persze A préri urai már bemutatásának idején is megragadta az erőteljes hangulatú, karcos bűnügyi opuszok rajongóit, és még a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla. A produkció máig 97%-os kritikai átlaggal rendelkezik a Rotten Tomatoes oldalán, de a közönség értékelése (88%) sem sokkal szigorúbb.

A mű története egy elvált édesapáról (Chris Pine) és rovott múltú fivéréről (Ben Foster) szól, akiknek nyugat-texasi családi farmját súlyos jelzálog terheli. A testvérpár anyja nem sokkal korábban szenderült jobblétre, és nincs olyan rokonuk, akitől segítséget kérhetnének. Elhatározzák hát, hogy Texas-szerte bankokat rabolnak, ekként próbálva némi jövedelemhez jutni, s végül talpra állni. Tevékenységükre végül egy Marcus Hamilton (Jeff Bridges) nevű veterán texasi ranger figyel fel, aki – pechjükre – egyáltalán nem szívbajos, ha mindenre elszánt, megátalkodott bűnözők lekapcsolásáról van szó.

David Mackenzie rendező ugyanúgy az Egyesült Államok kopottas, eldugott peremvidékeinek átkos sorsú lakóiról regél, mint A mennyország zászlaja alatt (2022) című minisorozatban. Pine és Foster kettőse olajozottan működik, az Oscar-díjas Jeff Bridges pedig éles vonásokkal rajzolja meg a kemény, levakarhatatlan kopó figuráját, aki megérti ugyan a bűnöző páros indítékait, mégsem hagyhatja futni őket. Mackenzie tehát nem kevés társadalomkritikát csepegtet az egyébként is feszes és intelligensen megírt történetbe, méghozzá azáltal, hogy rokonítja a hivatásos fegyverviselőt (a törvény „éber őrét”) és a rendszer által kizsákmányolt-megnyomorított, de erkölcsileg mégis kifogásolható (anti)hősöket.

És bár A préri urai valójában kortárs közegben játszódó, hagyományos felépítésű bűnügyi film, sokan mégis neowesternként emlegetik, mégpedig ihletett környezetrajza miatt. Mackenzie opusza ugyanis hangulatvilágát és közegábrázolását tekintve a zsáner olyan alapműveire emlékeztet, mint Az utolsó cowboy (1962) vagy a Hud (1963), de hűen idézi meg Clint Eastwood Tökéletes világát (1993), sőt a Coen fivérek Nem vénnek való vidék (2007) című modern klasszikusát is.

Az íróként, rendezőként és producerként is aktív Sheridan rajongói egyébként különösen izgalmas időszakra számíthatnak, hiszen az alkotó több tévésorozata (Kingstown polgármestere, Tulsa királya, Lioness, Landman) is új évaddal bővül a közeljövőben – írja a Collider.