Ha csak egy filmet nézel meg moziban most nyáron, ez legyen az!

Érett nő és a szexualitást épp felfedező kamaszfiú – izgalmas felállás, amit még pikánsabbá tesz, a mostoha anya-nevelt fiú kapcsolat. A Szívek királynője a skandináv filmművészettől megszokott borongós ködfátyolba burkolta ezt a fordított Lolita történetet, ami a társadalmi konvenciókról, családi kötelékeken átnyúló szexuális vágyról és a saját énképünk, illetve a társadalom felé projektált arculat törékenységéről szól. Lassú tempóban, szinte észrevétlenül csúszunk le Anne-nal együtt a nyúl üregébe. A 18-os besorolás sem véletlen, a lecsupaszított testek mellett pőrére vetkőzött lelkek – a szemünk előtt.

A skandináv országok lakói hivatalosan a világ legkiegyensúlyozottabb és legboldogabb nemzetei közé tartoznak, a hygge és fika filozófiáját minden külföldi igyekszik elsajátítani. A dán-svéd koprodukcióban készült Szívek királynője azonban csak egy újabb bizonyíték arra, hogy mindeközben ők tudják a legkegyetlenebb thrillereket és legembertelenebb drámákat forgatni.

Az orvos-ügyész házaspár, Peter és Anne látszólag idilli életet él egy erdő szélén álló ultramodern, a skandináv minimalizmus nyelvére lefordított kacsalábon forgó palotában, ahol bájos ikerlányaikat nevelik. Lovaglóórák, baráti összejövetelek, konferenciák és munka az ágyban – nagy eseményektől mentes, de kiegyensúlyozott életet vázolnak fel nekünk. Vannak ugyan viták, de a házastársak mindent megbeszélnek, és ha bár már nem is izzik köztük a levegő, még mindig jól megvannak. Mindketten sikeres karriert tudhatnak magukénak, amelyért keményen dolgoznak. Anne minden szabad percében, még az ágyban vagy a tóparton is az iratokat bújja, és több alkalommal is kapunk bepillantást az ügyekbe, amiken dolgozik. Hol egy megerőszakolt lányt próbál meggyőzni, hogy tanúskodjon támadója ellen, mert így megakadályozhatja, hogy másokkal is megtörténjen ugyanez, vagy épp kiemel egy kislányt bántalmazó és alkoholista apja mellől. Jó anya, jó feleség, jó ember, ahogy mondani szokták.

Aztán történik valami, és a feje tetejére áll minden. A film nyitóképe a szürkés-zöldes dán erdő, amely hirtelen elkezd forogni, és ha nem fordítjuk el a fejünk, teljesen beleszédülünk a látványba. Ez a kép a film végén is visszatér, keretbe foglalva azt a megszédült lelkiállapotot, amibe Anne került néhány hónap leforgása alatt. Ugyanilyen visszatérő, jelzésértékű szál a filmben, ahogy az ikreknek az Alíz Csodaországban könyvből olvasnak fel esti mesét – mintegy rámutatva, hogy milyen őrült helyzetbe csöppentek a szereplők, miközben egyre mélyebbre merészkednek a nyúl üregébe.

A cselekmény gyújtópontja Gustav, Peter első házasságából származó kamasz fiának megérkezése Stockholmból. Az elejtett megjegyzésekből egy problémás 17 éves tini képe rajzolódik ki, aki eddig apa és szabályok nélkül élt, most azonban betelt a pohár, így választhat: vagy bentlakásos iskolába megy vagy egy másik országba költözik és megbarátkozik apja új családjával.

A kezdeti feszült mostoha anya – nevelt fiú kapcsolat hamar cinkos bajtársisággá fejlődik. A kettejük közt vibráló feszültség a mozivásznon keresztül is tapintható, még ha csak egy-egy apró érintéssel is jelzik azt. Némi vívódás után bekövetkezik a katarzis, és a férj háta mögött a feleség és fiú szexuális kalandba bonyolódik. Bár vannak filmek, amelyek az idősebb nő és fiatalabb férfi románcáról szólnak, ezek kevesebb figyelmet kaptak eddig, talán a két leghíresebb a Diploma előtt és A felolvasó. Érdekes, hogy míg szinte minden filmben a férfi főhős oldalán egy fiatalabb nőt látunk, a fordított helyzettel felmerülő aggályok és kételyek külön filmtémaként szolgálnak. Ebben a szituációban a Lolita történet fordított előjellel bontakozik ki, és a nő a felnőtt, akinek kötelessége lenne tiszta fejjel gondolkodni, és felelősséggel viselkedni ebben a helyzetben. Nőket ritkán ábrázolnak szexuális ragadozóként, és a film végső felvonásáig itt sem egyértelmű a viszonyrendszer, hiszen a fiú is ugyanúgy akarta a kalandot.

Anne erőszaktevőktől és a bántalmazó szülőktől védi meg a kiskorúakat, de tőle ki védi meg a problémásnak bélyegzett, a szexualitását éppen felfedező kamaszfiút?

Hogyan és mikor vált Anne éppen olyanná, mint azok, akik ellen harcol? Pontosan akkor, amikor a saját meggondolatlanságából hibát követ el, a hiba pedig majdhogynem úgy tűnik, hogy megbosszulja magát. Életbe lép az önvédelmi mechanizmus, hogy ne veszítsen el mindent – a családját, az otthonát, a munkáját. Csak közben épp meghasonul, és önmagával fordul szembe. Ilyen finoman, ilyen észrevétlenül még egyetlen pozitív karakter sem fordult át ellenszenvessé, akit nézőként nem tudunk a bűnei alól feloldozni. A külvilág szemében Anne továbbra is az a sokat küzdött, önmaga erejéből a csúcsra törő nő maradt, akit tisztelnek a kollégái és szeretnek a barátai. A maszk mögé csak egyvalaki lát be, és undorodik attól, ami ott fogadja.

Tettek és következmények, amelyek elől nem tudunk elmenekülni. Hatás, amit egy karizmatikus nő a környezetére gyakorol. A Szívek királynője nagyon is életszagú, őszinte és drámai alkotás, amit mindenkinek látnia kell, akit az összetett emberi kapcsolatok és a motivációk összetettségének kérdése foglalkoztat.