Patrick Bateman 25 éve sokkolta a nézőket – ma ijesztően hétköznapinak tűnne

Amikor 2000-ben bemutatták az Amerikai pszichó című filmet, a világ megismerte Patrick Bateman hátborzongatóan precíz reggeli rutinját. Az 1000 felülést végző, hűsítő szemmaszkkal és kilenclépéses bőrápolási szertartással operáló Wall Street-i yuppie (vagy sorozatgyilkos – nézőpont kérdése) karaktere egyszerre volt rémisztő és nevetséges. Ma viszont, 25 évvel később, Bateman életstílusa aggasztó módon egyre inkább ismerős.

A Christian Bale által megformált főhős reggeli rutinja – amit a film elején részletesen megismerhetünk – akkoriban paródia volt. Ma viszont egyre több influenszer posztol percre pontos videókat a hajnali edzéseikről, tízlépéses arcápolási procedúráikról, LED-maszkjaikról és ránctapaszaikról, mintha csak Bateman reggelijéből szaladtak volna elő – írja a CNN. A közösségi média a végletek terepe lett – az önoptimalizálás kultusza pedig lassan eléri azt a szintet, amit egykor szatírának gondoltunk.

A tökéletesség illúziója – és ami mögötte van

Bateman megszállottja a külsőségeknek, a státuszszimbólumoknak és a márkáknak. Ma ez a viselkedés nem ritkaság, hanem követendő példává vált egyes netes buborékokban. Az Amerikai pszichó látlelet volt egy korszakról, de a film mondanivalója ma talán aktuálisabb, mint valaha: a látszat minden, az identitás pedig sokszor csupán jól megkomponált díszlet.

Az „alfahím” és „szigma férfi” mémek világában Bateman kultikus figura lett – amit az alkotók aligha így képzeltek el. A film – Mary Harron rendezésében – valójában éles társadalomkritika, amely bemutatja, hogyan válik a fogyasztás és a külső tökéletesség hajszolása üres, lélektelen rutinná. És ha Bateman valóban csak egy illúzió, egy szerep, amit magára húz, akkor vajon mi különbözteti meg őt a mai önfejlesztő guruktól?

Szatíra vagy valóságshow?

A film határvonalat húz a valóság és a képzelet között – a néző sosem lehet biztos benne, hogy amit lát, valóban megtörtént-e. Bateman identitása szétcsúszik: a gyilkos, a bróker és a hiúság mintaképe egybemosódik. A film így válik a modern férfiszerepek kritikájává, miközben egyesek számára pont ezek a szerepek tűnnek vonzónak.

A közösségi médiában ma is sokan járnak hasonló ösvényen: a tökéletes test, a tökéletes bőr, a tökéletes reggeli rutin hajszolása egy olyan világban, ahol mindenki figyel, de senki sem lát igazán. „Mindig lehet vékonyabb az ember, mindig lehet jobb a megjelenése” – mondja Bateman a filmben. Ez a mondat pedig, ha tetszik, ha nem, ma is kísért a képernyőinken.