Konklávé: Mennyi igazság van a pápaválasztásról az Oscar-díjas filmben?

Ferenc pápa halála után sokaknak eszébe jutott a közelmúlt egyik legnagyobb hatású vallási témájú filmje, a Konklávé. Nem véletlenül: a 8 Oscar-díjra jelölt alkotás mélyen belemerül a pápaválasztás szigorúan zárt, mégis rendkívül emberi világába – a szertartások, intrikák és hatalmi játszmák szövevényébe. De vajon mennyire hiteles az, amit a film bemutat?

Szakértők szerint a Konklávé meglepően pontos. A Notre Dame katolicizmus-történésze, Kathleen Sprows Cummings szerint a film „sok részletet jól eltalál”. Szerinte a Konklávé ügyesen egyensúlyoz a szellemi és az emberi dimenziók között: „A szereplők egyszerre hívő emberek és ambiciózus férfiak, akiknek erős elképzeléseik vannak arról, merre kellene haladnia az egyháznak.”

A rendező Edward Berger és forgatókönyvírója, Peter Straughan a Vatikán közvetlen bevonása nélkül, de mélyreható kutatómunkával készítették el az alkotást: interjúkat készítettek bíborosokkal, bejárták a Vatikánt, és a Cinecittà stúdióban élethűen rekonstruálták a Sixtus-kápolnát.

A film különösen jól ragadja meg a konklávét megelőző időszakot, az úgynevezett „általános kongregáció” eseményeit. Itt a szavazásra jogosult bíborosok informális beszélgetések és vacsorák során próbálják kitapogatni, ki mögé sorakozzanak fel. „Ezek azok az esték, amikor mindenki azt találgatja: ki kit támogat, van-e már esélyes jelölt, vagy teljes a bizonytalanság” – magyarázta Cummings a The Guardian kérdésére.

A film karakterei archetipikus alakok: az olasz konzervatív, a liberális reformer, a karizmatikus afrikai, az ambiciózus amerikai – ezek a típusok valóban léteznek az egyházon belül, de persze a filmben erősen dramatizálták a politikai feszültséget.

Ami már inkább fikció

Bár a film sok tekintetben realisztikus, vannak elemek, amelyek már a fantázia világába tartoznak. Ilyen például az a szál, amelyben egy titokban kinevezett bíboros váratlanul megjelenik a szavazáson. „Ez így nem történhetne meg” – mondta Cummings, mivel a titkos bíborosi kinevezés csak a nyilvános kihirdetés után válik érvényessé.

Szintén túlzásnak számít a terrorcselekmény a Sixtus-kápolnában, vagy a szinte titkosszolgálati információáramlás a bíboros kamarás – hivatalosan camerlengo – és egy apáca között. Ugyanakkor a film esztétikai megvalósítása, a kosztümök, díszletek és hangulat szinte hibátlan.

Emberi pillanatok – amit a film igazán eltalál

Az egyik legmeghatóbb jelenet, amikor a főszereplő bíborost megkérdezik, mi lenne a pápai neve – először tiltakozik, majd bevallja: János. „Minden bíborosnak van a fejében egy pápai név, még ha nem is vallja be” – tette hozzá Cummings.

A film azt is jól érzékelteti, milyen kiszámíthatatlan lehet egy új pápa személyisége. „Amikor valakit megválasztanak, még nem tudni, ki lesz belőle” – fogalmazott Cavanaugh. A történelemben több példa is volt arra, hogy egy reformerként választott pápa később konzervatív irányba mozdult, vagy épp fordítva.

A Konklávé nem dokumentumfilm, de nagyon közel jár hozzá

Bár a Konklávé nem jegyzőkönyv pontosságú, sokkal valósághűbb, mint ahogy azt elsőre hinnénk. „Ami igazán fontos, hogy bemutatja az emberi oldalát ennek a spirituális folyamatnak” – mondta Cavanaugh. Az egyház komolysága és az emberek gyarlósága kéz a kézben járnak – és ezt a kettősséget a film lenyűgöző módon adja vissza.