Klasszikus Marvel-mozi, távol-keleti köntösben, ami pont Kínának nem kell

A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája kínai szuperhős-mozi, amelyről hiányzik a cédula: „Made in China”. Talán pont ezért nem elég autentikus Kínának. A Marvel mohón tapogatódzó ujjai előtt nagy haszon helyett csupán feneketlen lyuk nyílik Kína zsebében.

Egy évtizedbe került a Marvel moziverzumának kimozdulnia a tengerentúli komfortzónájából, hogy fekete szuperhősének afrikai eredettörténete (á lá Fekete Párduc) meghódítsa a vásznat. Feminizmus terén pedig a DC vert köröket Wonder Woman alakjával a stúdióra, mielőtt Marvel Kapitány halovány nyomot hagyott volna az univerzuma egén (most hunyjunk szemet Jessica Jones tévés debütálása, illetve Jennifer Garner hamvába holt Elektrája felett). Tony Stark közben vegzálta a Közel-Keletet, Pókember végigdúlta Európát, a Fekete Özvegy pedig leamortizálta Budapestet.

Ezek után adott a kérdés, hogy a Marvel első ázsiai szuperhősös mozija miért is késett ennyit, tekintetbe véve, hogy Kína az egyik legnagyobb filmes felvevő piac a világon.

Valójában Stan Lee már a ’80-as évek végén szorgalmazta, hogy a Marvel lovagolja meg az egész világon végigsöprő küzdősport filmes kultuszt, és ehhez kiváló eszköznek bizonyult volna a ’70-es években Bruce Lee-ről mintázott, egyébként kevésbé ismert Shang-Chi karaktere. Körvonalazódott is egy tévésorozat ötlete, amelyhez ráadásul Bruce Lee fiát, Brandon Lee-t próbálták volna megnyerni, de a projekt végül kútba esett. A 2000-es évek elején Ang Lee Hulk című filmje kapcsán került elő következő filmtervként a tízgyűrűs kínai srác, de aztán Bruce Banner génmanipulált alakja csúnyán beleállt a földbe, maga alá temetve a kung fu apportálását is a Marvel berkeibe.

Xialing (Meng’er Zhang), Shang-Chi (Simu Liu) és Katy (Awkwafina) nem bír betelni az igazsággal.Fotó: Jasin Boland / Marvel

A hányatott sorsú Shang-Chi végül a negyedik fázisra került elő ismét a kalapból, hogy a polkorrektség, na meg a nagyobb távol-keleti haszon reményében, a Fekete Párduc mintájára, ázsiai származásúakkal forgassák le a filmjét. A japán-amerikai rendező, Destin Daniel Cretton személyében meg is találták a megfelelő embert a projekt élére. Igaz, a jellemzően független szerzői filmekben közreműködő Cretton nem állt egykönnyen kötélnek, de persze van az a pénz és művészi önigazolás, ami elég meggyőző: jelen esetben egy olyan karakter és világ megteremtése, amelyre és amellyel az ázsiai gyerekek is felnézhetnek és azonosulhatnak. Ritkán tévedett ekkorát a Marvel!

A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája ízig-vérig Marvel-mozi, jobban, mint amennyire az – Natalia Romanova ide vagy oda – az egyszerre eredettörténet és hattyúdal Fekete Özvegy. Ugyanazokból a sablonokból építkezik, csak színesebbé, és frissebbé teszi a távol-keleti megközelítés. Cretton a hangsúlyt a küzdősportra és a kínai mitológiára helyezi. Nagyot merít a kung fu filmek hagyományaiból és nagyon jól mutat a vhu-hszia műfaj megidézése is a Marvel világában.

A Marvelnek jól állnak a vu-hszia tradíciók Fotó: Marvel

Shang-Chi parkolóőrként dolgozik az amerikai nagyvárosban, bár tehetsége alapján barátjával, Katy-vel egyetemben jóval többre is vihetné. Nekik ez a lébecolás azonban tökéletesen megfelel: minden terv és cél nélkül csak élnek bele a világba. Egészen addig, amíg a fiúra rá nem támadnak a buszon, és Katy számára világossá nem válik, hogy Shang-Chi – illetve ahogy ő ismeri, Shaun – nem egészen az, akinek az elmúlt egy évtizedben mondta magát. Ettől kezdve hadseregnyi bérgyilkos ered a nyomukba, és vár rájuk egy más világ, amelyet mindenáron meg kell menteni.

A film első fele egyszerűen pazar. A nyitányban mesélnek nekünk a gyűrűk erejéről, és képet alkothatunk Wenwuról, Shang-Chi vasakaratú apjáról. Már ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy a sztori magja egy családon belüli dráma, de a generációs különbségekről csak fokozatosan hullik le a lepel. Jó ütemben érkeznek a szenzációsan megkoreografált akciók, köztük az állványzaton zajló verekedés, amelyben lehetetlenül hosszú snittekben pörög-forog a kamera a hőseink körül, miközben azok mindenre elszántan irtják az ellent. A humorról a Katy-t alakító Awkwafina amerikai színésznő és rapper gondoskodik, aki meglepően megnyerő a szerepében.

Tíz karkötővel mendegél a Mandarin (Tony Chiu-Wai Leung) Fotó: Marvel

Shang-Chi apja, Wenwu a filmben nem más, mint a hírhedt Mandarin, a Tíz Gyűrű terrorszervezet feje. A Marvel Moziverzumban már többször, például a Vasember első és harmadik részében is előkerült a kompánia és a vezetője, illetve annak paródiája Ben Kingsley alakításában. Erre a kapcsolatra az új film ad választ. Wenwut a népszerű hongkongi filmszínész, Tony Leung Chiu-wai megformálásában láthatjuk, aki első amerikai szerepével mindenki elől ellopja a showt a Shang-Chi-moziban. Leung szabad kezet kapott a Marveltől karaktere kidolgozásában, aki magasról tett Mandarin eddigi ábrázolására. A végeredmény önmagáért beszél: a film legárnyaltabb figurája született meg, amely mögött sajnos maga a címszereplő is elbújhat.

A film második felére a lejtmenet jellemző. Az apa-fia dráma leülteti a produkciót, amely elől egy kidolgozatlan fantáziavilágba menekülnek hőseink, és a film egy tipikusan megalomán CGI-orgiával zárul. Hiába fantasztikus ez a kínai mitológián alapuló látványvilág, a befejezés akkor is közhelyes és kiszámítható. Érdekes, hogy az előzetesben ellőtt cameókon kívül szinte alig kapcsolódik a film a Marvel-moziverzumhoz. Kína valóban egy külön világ, na, de ennyire?! Ezt a hibát a stáblistába szúrt jelenetekkel igyekeztek orvosolni.

A kiábrándítóan egysíkú befejezés ellenére is a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája nem rossz Marvel-film. Ha sikerült volna a végéig tartani az első felében diktált iramot, és a kreatív akciószekvenciákat átörökíteni a másik dimenzióba, megreformálhatták volna a klasszikus Marvel-receptet. Nem beszélve arról, hogy szívesebben néznénk meg Tony Leung Mandarinjáról szóló eredetfilmet, mint a főszereplő Simu Liuval egy Shang-Chi-folytatást!

Ismeretlen ismerős Fotó: Marvel

A karakter kálváriájának legfájóbb pontja a Marvel berkeiben, hogy Kína egyszerűen nem kér belőle. A Shang-Chi-film az Örökkévalókkal egyetemben ugyanis nem kerül bemutatásra a távol-keleti országban. A kommunista Kínában állami jóváhagyás szükséges a mozifilmek vetítéséhez, és rendkívül szigorú előírásokkal igyekeznek egyensúlyt tartani a hazai és importált filmek terén. Ez a két Marvel-film nem jutott át a szűrőn. Az Örökkévalók egyértelműen a rendezője, Chloé Zhao miatt nem lesz látható a kínai mozikban, akit A nomádok földjével a Golden Globe-on elért sikerei miatt még zajosan ünnepeltek az országban, hogy az Oscar-díjazása kapcsán már bojkottálják. A prózai ok Zhao korábbi interjúiban elhangzott kritikája hazája (valójában a politikai rendszer) ellen, amit nem tudtak tolerálni állami körökben.

A Shang-Chi-filmmel kapcsolatban a helyzet összetettebb. Shang-Chi apja az eredeti amerikai képregényekben Fu Manchu volt, aki annakidején faji karikatúrának számított. Őt látják visszaköszönni a Mandarin alakjában, és nem számít nekik egy szimpla névváltoztatás. Szintén bírálták a film előzetese kapcsán az ázsiai kultúrák összemosását, a sztereotipizálást, és az is zavarta őket, hogy a két főhős – Shang-Chi és jóbarátja, Kathy – nem felelnek meg a klasszikus kínai szépségideálnak. A Disney élőszereplős Mulanjával kapcsolatos rossz tapasztalatok csak ráerősetettek arra a nem is alaptalan vélekedésre, hogy az amerikaiak azért készítettek egy kínai szuperhősfilmet, hogy nagyobb hasznot fölözzenek le a kínai mozipiacból. A kínaiakkal ellentétben az indiaiak örömmel üdvözölték a hagyományos indiai esküvő és a bollywoodos táncbetét képkockáit, valamint az első marveles szuperhősük bemutatkozását az Örökkévalókban.

Bányász Attila

https://youtu.be/0vzbzScW2O0