Klasszikus Marvel-mozi, távol-keleti köntösben, ami pont Kínának nem kell

A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája kínai szuperhős-mozi, amelyről hiányzik a cédula: “Made in China”. Talán pont ezért nem elég autentikus Kínának. A Marvel mohón tapogatódzó ujjai előtt nagy haszon helyett csupán feneketlen lyuk nyílik Kína zsebében.

Egy évtizedbe került a Marvel moziverzumának kimozdulnia a tengerentúli komfortzónájából, hogy fekete szuperhősének afrikai eredettörténete (á lá Fekete Párduc) meghódítsa a vásznat. Feminizmus terén pedig a DC vert köröket Wonder Woman alakjával a stúdióra, mielőtt Marvel Kapitány halovány nyomot hagyott volna az univerzuma egén (most hunyjunk szemet Jessica Jones tévés debütálása, illetve Jennifer Garner hamvába holt Elektrája felett). Tony Stark közben vegzálta a Közel-Keletet, Pókember végigdúlta Európát, a Fekete Özvegy pedig leamortizálta Budapestet.



Ezek után adott a kérdés, hogy a Marvel első ázsiai szuperhősös mozija miért is késett ennyit, tekintetbe véve, hogy Kína az egyik legnagyobb filmes felvevő piac a világon.

Valójában Stan Lee már a ’80-as évek végén szorgalmazta, hogy a Marvel lovagolja meg az egész világon végigsöprő küzdősport filmes kultuszt, és ehhez kiváló eszköznek bizonyult volna a ’70-es években Bruce Lee-ről mintázott, egyébként kevésbé ismert Shang-Chi karaktere. Körvonalazódott is egy tévésorozat ötlete, amelyhez ráadásul Bruce Lee fiát, Brandon Lee-t próbálták volna megnyerni, de a projekt végül kútba esett. A 2000-es évek elején Ang Lee Hulk című filmje kapcsán került elő következő filmtervként a tízgyűrűs kínai srác, de aztán Bruce Banner génmanipulált alakja csúnyán beleállt a földbe, maga alá temetve a kung fu apportálását is a Marvel berkeibe.

Xialing (Meng’er Zhang), Shang-Chi (Simu Liu) és Katy (Awkwafina) nem bír betelni az igazsággal.Fotó: Jasin Boland / Marvel

A hányatott sorsú Shang-Chi végül a negyedik fázisra került elő ismét a kalapból, hogy a polkorrektség, na meg a nagyobb távol-keleti haszon reményében, a Fekete Párduc mintájára, ázsiai származásúakkal forgassák le a filmjét. A japán-amerikai rendező, Destin Daniel Cretton személyében meg is találták a megfelelő embert a projekt élére. Igaz, a jellemzően független szerzői filmekben közreműködő Cretton nem állt egykönnyen kötélnek, de persze van az a pénz és művészi önigazolás, ami elég meggyőző: jelen esetben egy olyan karakter és világ megteremtése, amelyre és amellyel az ázsiai gyerekek is felnézhetnek és azonosulhatnak. Ritkán tévedett ekkorát a Marvel!

A Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája ízig-vérig Marvel-mozi, jobban, mint amennyire az – Natalia Romanova ide vagy oda – az egyszerre eredettörténet és hattyúdal Fekete Özvegy. Ugyanazokból a sablonokból építkezik, csak színesebbé, és frissebbé teszi a távol-keleti megközelítés. Cretton a hangsúlyt a küzdősportra és a kínai mitológiára helyezi. Nagyot merít a kung fu filmek hagyományaiból és nagyon jól mutat a vhu-hszia műfaj megidézése is a Marvel világában.

A Marvelnek jól állnak a vu-hszia tradíciók Fotó: Marvel

Shang-Chi parkolóőrként dolgozik az amerikai nagyvárosban, bár tehetsége alapján barátjával, Katy-vel egyetemben jóval többre is vihetné. Nekik ez a lébecolás azonban tökéletesen megfelel: minden terv és cél nélkül csak élnek bele a világba. Egészen addig, amíg a fiúra rá nem támadnak a buszon, és Katy számára világossá nem válik, hogy Shang-Chi – illetve ahogy ő ismeri, Shaun – nem egészen az, akinek az elmúlt egy évtizedben mondta magát. Ettől kezdve hadseregnyi bérgyilkos ered a nyomukba, és vár rájuk egy más világ, amelyet mindenáron meg kell menteni.

A film első fele egyszerűen pazar. A nyitányban mesélnek nekünk a gyűrűk erejéről, és képet alkothatunk Wenwuról, Shang-Chi vasakaratú apjáról. Már ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy a sztori magja egy családon belüli dráma, de a generációs különbségekről csak fokozatosan hullik le a lepel. Jó ütemben érkeznek a szenzációsan megkoreografált akciók, köztük az állványzaton zajló verekedés, amelyben lehetetlenül hosszú snittekben pörög-forog a kamera a hőseink körül, miközben azok mindenre elszántan irtják az ellent. A humorról a Katy-t alakító Awkwafina amerikai színésznő és rapper gondoskodik, aki meglepően megnyerő a szerepében.

Tíz karkötővel mendegél a Mandarin (Tony Chiu-Wai Leung) Fotó: Marvel

Shang-Chi apja, Wenwu a filmben nem más, mint a hírhedt Mandarin, a Tíz Gyűrű terrorszervezet feje. A Marvel Moziverzumban már többször, például a Vasember első és harmadik részében is előkerült a kompánia és a vezetője, illetve annak paródiája Ben Kingsley alakításában. Erre a kapcsolatra az új film ad választ. Wenwut a népszerű hongkongi filmszínész, Tony Leung Chiu-wai megformálásában láthatjuk, aki első amerikai szerepével mindenki elől ellopja a showt a Shang-Chi-moziban. Leung szabad kezet kapott a Marveltől karaktere kidolgozásában, aki magasról tett Mandarin eddigi ábrázolására. A végeredmény önmagáért beszél: a film legárnyaltabb figurája született meg, amely mögött sajnos maga a címszereplő is elbújhat.

A film második felére a lejtmenet jellemző. Az apa-fia dráma leülteti a produkciót, amely elől egy kidolgozatlan fantáziavilágba menekülnek hőseink, és a film egy tipikusan megalomán CGI-orgiával zárul. Hiába fantasztikus ez a kínai mitológián alapuló látványvilág, a befejezés akkor is közhelyes és kiszámítható. Érdekes, hogy az előzetesben ellőtt cameókon kívül szinte alig kapcsolódik a film a Marvel-moziverzumhoz. Kína valóban egy külön világ, na, de ennyire?! Ezt a hibát a stáblistába szúrt jelenetekkel igyekeztek orvosolni.

A kiábrándítóan egysíkú befejezés ellenére is a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája nem rossz Marvel-film. Ha sikerült volna a végéig tartani az első felében diktált iramot, és a kreatív akciószekvenciákat átörökíteni a másik dimenzióba, megreformálhatták volna a klasszikus Marvel-receptet. Nem beszélve arról, hogy szívesebben néznénk meg Tony Leung Mandarinjáról szóló eredetfilmet, mint a főszereplő Simu Liuval egy Shang-Chi-folytatást!

Ismeretlen ismerős Fotó: Marvel

A karakter kálváriájának legfájóbb pontja a Marvel berkeiben, hogy Kína egyszerűen nem kér belőle. A Shang-Chi-film az Örökkévalókkal egyetemben ugyanis nem kerül bemutatásra a távol-keleti országban. A kommunista Kínában állami jóváhagyás szükséges a mozifilmek vetítéséhez, és rendkívül szigorú előírásokkal igyekeznek egyensúlyt tartani a hazai és importált filmek terén. Ez a két Marvel-film nem jutott át a szűrőn. Az Örökkévalók egyértelműen a rendezője, Chloé Zhao miatt nem lesz látható a kínai mozikban, akit A nomádok földjével a Golden Globe-on elért sikerei miatt még zajosan ünnepeltek az országban, hogy az Oscar-díjazása kapcsán már bojkottálják. A prózai ok Zhao korábbi interjúiban elhangzott kritikája hazája (valójában a politikai rendszer) ellen, amit nem tudtak tolerálni állami körökben.

A Shang-Chi-filmmel kapcsolatban a helyzet összetettebb. Shang-Chi apja az eredeti amerikai képregényekben Fu Manchu volt, aki annakidején faji karikatúrának számított. Őt látják visszaköszönni a Mandarin alakjában, és nem számít nekik egy szimpla névváltoztatás. Szintén bírálták a film előzetese kapcsán az ázsiai kultúrák összemosását, a sztereotipizálást, és az is zavarta őket, hogy a két főhős – Shang-Chi és jóbarátja, Kathy – nem felelnek meg a klasszikus kínai szépségideálnak. A Disney élőszereplős Mulanjával kapcsolatos rossz tapasztalatok csak ráerősetettek arra a nem is alaptalan vélekedésre, hogy az amerikaiak azért készítettek egy kínai szuperhősfilmet, hogy nagyobb hasznot fölözzenek le a kínai mozipiacból. A kínaiakkal ellentétben az indiaiak örömmel üdvözölték a hagyományos indiai esküvő és a bollywoodos táncbetét képkockáit, valamint az első marveles szuperhősük bemutatkozását az Örökkévalókban.

Bányász Attila

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print