Quentin Tarantino, a modern amerikai mozi fenegyereke az ezredforduló után odahagyta művészete forrásvidékét, a gengszterzsánert, hogy megalkossa élete talán legcinikusabb mesterművét, az ezernyi filmes műfajból, stílusvonásból, tónusból, sőt mozgóképes formátumból összegyúrt Kill Billt, mely azóta is az életmű koronagyémántja.
A 20 évvel ezelőtt bemutatott Kill Bill ötlete a Ponyvaregény forgatásának idején pattant ki a rendező fejéből. A munkálatok szüneteiben egy sötét bosszúsztoriról beszélgettek a film egyik főszereplőjével, Uma Thurman színésznővel. A történet a világ egyik leghalálosabb bérgyilkosáról szólt, akit a saját csapata árul el: azt hiszik, sikerült hidegre tenniük, de a végzet angyalaként visszatér a “túlvilágról”, és egyenként végez hajdani szövetségeseivel.
Azt már Uma Thurman vetette fel, hogy a nyitójelenetben, amikor fejbe lövik a főszereplőt, a távolodó kamera fedje fel, hogy a nő esküvői ruhát visel. Így született meg a Menyasszony karaktere. A többi mára filmtörténelem.
A Kill Bill igazi posztmodern pastiche: míg a direktor korábbi alkotásai (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Jackie Brown) alapvetően gengszterfilmes klisékre épültek, és azokat tekerték-csavarták ellenállhatatlanul és összetéveszthetetlenül tarantinóssá, addig a Thurman főszereplésével készült, két különálló fejezetre bontott revansfilm főleg a harcművészeti mozik hagyományát rabolta meg. Abból a Japánból, Hongkongból, Kínából és Koreából érkezett ezernyi filmből táplálkozott, melyekhez Tarantinót szoros érzelmi viszony fűzte. A 2004-ben bemutatott második epizód persze már más stílben fogant, messzebbre rugaszkodott a keleti kultúrától (Tarantino ekkor már a brutalitást is takarékra állította), és inkább a westernfilm tradíciójából merített. Akárhogy is: a modern amerikai mozi fenegyereke élete egyik kulcsművét alkotta meg a Menyasszony kálváriáját sajátos stílusban elbeszélő erőszakballadájával. Következzen néhány izgalmas érdekesség a 20 évvel ezelőtt bemutatott Kill Billről!
A The Quentin Tarantino Archives nevű rajongói oldal 80 különböző filmet gyűjtött össze, melyekre valamilyen módon utal a Kill Bill első része. A listán olyan darabokat találunk, mint Hithcock Marnie-ja, a Goke, Body Snatcher from Hell című horror, a Lady Snowblood és A sógun orgyilkosa című keleti akciófilmek vagy épp Ishiro Honda The War of the Gargantuas című szörnyfilmje. A Kill Billben Sonny Chiba, a japán akciósztár Hattori Hanzót alakítja, a szerep egy utalás arra 16. századi nindzsára, akit a színész a Shadow Warriors című tévésorozatban formált meg – sőt, egyes feltételezések szerint ő maga Hanzo, vagy legalábbis egy kései leszármazottja. Elle Driver, Daryl Hannah csörgőkígyószerű gyilkosa az Akit félszeműnek hívnak című svéd thrillerből “érkezett” a filmbe.
A Kill Bill első része rengeteg erőszakos pillanatot tartalmaz. A bonyolult mozdulatsorokat igénylő harci jelenetek megkoreografálását Tarantino Yuen Woo-pingre bízta, arra a szakemberre, aki a Mátrix harci jeleneteit is koordinálta. Woo-ping lélegzetelállító küzdelmeket tervezett, páratlan érzékkel oldotta egybe a vufu és a kungfu stílusait, a fegyveres és az ököllel vívott harcot, olykor mocskos trükköket is felvonultatva (a Menyasszony egyik hajdani partnere, Vernita Green az első Kill Bill elején egy zabpelyhes dobozon keresztül próbálja lelőni a főhősnőt). A váratlan zoomolások és a komputeres technika segítségével létrehozott spriccelő vérsugarak jól mutatják, a Kill Bill mennyire veszi komolyan saját választott zsánerét.
Uma Thurman számára hatalmas erőpróbával ért fel a forgatás. A színésznő a Bosszúállók és a Batman és Robin fiaskója után nagyon vágyott egy olyan szerepre, mely végre-valahára sikert hoz a számára. Így hát irigylésre méltó fegyelmezettséggel hajtotta végre Tarantino parancsait. Thurmannek hetekig kellett edzenie ahhoz, hogy leforgathassa az első rész nagyszabású zárójelenetét, melyre a Kék levelek házában kerül sor. A tizennégy perces jelenetben a Menyasszony brutális vérfürdőt rendez, jakuzák tucatjait küldi a másvilágra egy ugyanolyan kanárisárga tréningruhában, mint amilyet Bruce Lee viselt a Haláljátékban. Thurman jó előre begyakorolt minden mozdulatot, de Tarantino a forgatás előtt egy nappal átírta a koreográfiát. “Ilyen ember vagyok” – kuncogott a rendező, de a színésznő képes volt lépést tartani vele.
Az akciójelenetek forgatása 8 hétig tartott, 6 héttel tovább a tervezettnél. A mészárlásjelenetekben nem használtak CGI-t, mindent hagyományos speciális effektusok segítségével oldottak meg, akár a hetvenes években. Tűzoltókészülékeket töltöttek meg művérrel, drótokkal emelgették a szereplőket, s rengeteg műhó várta türelmesen a vérfoltokat.
Tarantino 3 különböző árnyalatot tervezett a vér színéhez, illeszkedve a főbb ihletforrásokhoz, a japán animéhez, a hongkongi kung-fu filmekhez és az amerikai exploitationökhöz. Nagy műgonddal alkotta meg a kitépett szemgolyó és a levágott fül egyedi hangeffektusát is.
Tarantino és stábja durván átlépték a forgatásra szánt idő- és költségkeretet, ezért le kellett mondaniuk a Menyasszony és Bill közti holdfényes párbajról, mely említés szintjén megjelenik a második rész végjátékának egyik dialógusában. A direktor végül 155 nap alatt forgatta le eposzi hosszúságú erőszakmoziját, melynek elkészítése 33 millió dollárt emésztett fel.
Az első részben rengetegen halnak meg a néző szeme láttára, míg a másodikban csupán három személy leheli ki a lelkét a kamerák előtt, pedig van benne élve eltemetés, szemkitépés, arcba harapó kígyó és egy lemészárolt násznép is.
Tarantino először a hatvanas-hetvenes évek emblematikus hollywoodi színészét, Warren Beatty-t akarta megnyerni Bill szerepére. A halálosztag vezetőjével először egy kaszinóban találkoztunk volna, ahová szamurájkarddal az oldalán lép be, a biztonságiak pedig megkérik, hogy a fegyvert hagyja a recepciónál.
A rendező – Sergio Leone Dollár-trilógiájának mintájára – kezdetben három részből álló, grandiózus filmeposzként képzelte el a Kill Billt. A harmadik rész Vernita Green felnőtté cseperedett lányáról, Nikkiről szólt volna, aki bosszút esküszik az édesanyját meggyilkoló Menyasszony ellen – írja Quentin Tarantino, Hollywood brigantija című könyvében Ian Nathan.
Ha még sosem láttad Tarantino fergetegesen cinikus és delejezően erőszakos magnum opusát, akkor itt az ideje, hogy tégy vele egy próbát, de a 20. évforduló alkalmából egy nosztalgikus újranézés is melegen ajánlott! És ne feledd: “A bosszú sohasem tisztás. A bosszú egy erdő, melyben könnyű eltévedni.”
