Kiderült mi lehet Tarantino következő alkotása!

Ha egy személyes interjú jó, akkor izgalmas rétegeket tárhat fel, érdekes történetek kerülhetnek napvilágra, és új megvilágításba kerülhetnek egy alkotó, például egy rendező munkái. De mi történik akkor, ha a rendező nem egy újságíróval beszélget, hanem egy másik rendezővel?

Tegyük is rögtön hozzá, hogy nem két zöldfülű ül egymással szemben, hanem két élvonalbeli veterán – garantált a siker. A DGA Quarterly őszi lapszámában Quentin Tarantino és Martin Scorsese beszélgetett a filmezésről.

Az idei év egyik legjobban várt alkotása volt Tarantino kilencedik filmje, a Once Upon a Time… in Hollywood, ami a spagetti westernek műfaját Hollywood aranykorával vegyítve a filmgyártás mechanizmusainak működését járta körbe megtörtént események díszletei közé helyezve. A pozitív fogadtatás után Tarantino a folytatással kapcsolatban egy súlyos hírbombát dobott a rajongókra – megpendítette ugyanis, hogy tizedik filmje lehet karrierje záróakkordja, ami után nyugdíjba vonul. Hogy ezzel a végső munkával olyan számára új területre téved, mint a horror műfaja, netalántán egy Star Trek filmet várhatunk, vagy az ikonikus Kill Bill folytatásával int búcsút a filmvászonnak a dialógusok Paganinije, azt még nem lehet tudni. A DGA Quarterly-ben (a Directors Guild of America lapja, ami a rendezők szakszervezete nagyjából) most megjelent interjúban azonban Tarantino egy regényről mesél Scorsese-nek. A történet egy második világháborús veteránról szól, aki az átélt borzalmak után az ’50-es években egyszerűen már nem tudja élvezni a Hollywood-i filmeket. Ekkor fedezi fel magának Kurosawa és Fellini filmjeit. „És akkor azt gondolja, “Hm, lehet, hogy ezekben több van, mint a hamis Hollywood-i filmekben’” – mesélte a sztoriról Tarantino.

Tarantino ismert a részletek iránti precizitásáról, mindig szépen elvégzi a házi feladatát, így most rengeteg régi filmet néz újra vagy néz meg első alkalommal, hogy a könyvben át tudja adni, milyen élmény volt ez a főhős számára.

A könyvről sokkal több részletet árult el ebben az interjúban, mint a következő filmjéről, tehát aktívabban foglalkozik a projekttel, így nagy esély van rá, hogy előbb érkezhet a papírkötéses Tarantino mű, mint a mozgóképes. A könyv megjelenésének időpontjáról ugyan nincsenek információk, de Tarantino már többször utalt rá, hogy rendezői nyugdíjazása után színdarabokat és regényeket akar írni. Nemrég azt is elárulta, hogy a Once Upon a Time… in Hollywood ötlete is először regény alakjában fogant meg a gondolataiban, és csak később alakult át filmmé.

A könyv kapcsán felmerült a régi Hollywood emléke, így Tarantino arról kérdezte Scorsese-t a beszélgetés során, hogy mire emlékszik az első filmes élményeiből, és mi az, amiért eltávolodott a klasszikus Hollywood-i alkotásoktól, hogy egy merész, kísérletező rendező lett.

Scorsese szintén nagyon aktuális most, hiszen a 10 éve készülő The Irishmant múlt héten mutatták be a New York Film Festival keretei között, és hamarosan a Netflixen láthatja a nagyérdemű. A rendező legenda a kérdésre elmesélte, hogy a szülei gyakran elvitték moziba New York-i gyermekévei alatt. Az első film, amit látott King Vidor 1946-os westernje, a Párbaj a napon volt, amiben Jennifer Jones, Joseph Cotten és Gregory Peck játszik.

„Egy kis tévénk volt, egy 16″ RCA Victor, és a nagyszüleim péntek esténként átjöttek, mert olasz filmeket vetítettek az olasz közösség számára. Olyan filmek voltak ezek, mint a Biciklitolvajok (Vittorio De Sica), Róma, nyílt város, (Roberto Rosselini), Paisan (Rosselini)” – emlékezett vissza Scorsese. „Öt évesen láttam a nagyszüleimet sírni, miközben a Paisan-t nézték, és hallottam a nyelvet, ami ugyanaz volt, amit ők beszéltek. Ebből tudtam, hogy másfajta filmek is léteznek, amiket nem vetítenek a mozikban.”

„Valami hatással volt rám, amikor azokat az olasz filmeket láttam azon a kis képernyőn, és ez mindent megváltoztatott. Kíváncsivá tett a világ többi részére, hogy mi van azon az olasz-amerikai-szicíliai közösségen kívül, amiben éltünk.”
A rendezők beszélgettek még a The Irishmanről, az első alkalomról, amikor Tarantino New Yorkban járt a Kutyaszorítóban castingja miatt, illetve Scorsese helyéről a New York-i mozi történetében, és a Taxisofőr katarzis pillanatáról.

A teljes beszélgetést itt lehet elolvasni.