Ki nem találnád, melyik volt Leonardo DiCaprio legnehezebb szerepe

A visszatérő című 2015-ös westernfilm brutális fizikai erőpróbával ért fel a színész számára: a rossz nyelvek szerint eddigi egyetlen aranyszobrát is csupán ennek köszönheti, míg mások úgy vélik, vigaszdíjban részesítették. Maga DiCaprio azonban egy másik, jóval kevésbé ismert szerepét tartja élete legemlékezetesebb és legnagyobb kihívásának.

Leonardo DiCapriót, korunk egyik legelismertebb hollywoodi színészét összesen négyszer terjesztették fel Oscar-díjra, míg végül ötödszörre, A visszatérő című westernfilmben nyújtott alakításáért haza is vihette a rangos kitüntetést. Alejandro González Iñárritu nagysikerű alkotására egyébként is valóságos díjzáport zúdított a szakma (a produkció öt BAFTA- és három Golden Globe-díjat söpört be), de sokan úgy vélték, az akkor 40 éves DiCaprio valójában csak azért kapta meg a hőn áhított elismerést, mert szerepe szerint hosszú órákat kellett kúsznia-másznia a farkasordító hidegben, az ilyesfajta fizikai erőpróbákat pedig előszeretettel honorálja az Amerikai Filmakadémia.

Sőt, olyanok is akadtak, akik szerint a filmcsillag igazából vigaszdíjat kapott: szerintük a testület ezzel az aranyszobrocskával vezekelt azért, mert DiCaprio korábbi – sokkal színvonalasabb – alakításait (Aviátor, A Wall Street farkasa) közömbösen fogadta.

Talán nem véletlen, hogy maga a színész sem A visszatérő Hugh Glassjét tartja élete legkomplexebb szerepének. DiCaprio számára sokkal különlegesebb élményt jelentett, amikor eljátszhatta J. Edgar Hoovert, az Amerikai Szövetségi Nyomozóiroda, vagyis az FBI legendás igazgatóját Clint Eastwood J. Edgar (2011) című életrajzi filmjében. Bár maga Hoover mindig is ellentmondásos figurának számított (amit annak köszönhetett, hogy sokszor könyörtelen eszközökkel védelmezte az Egyesült Államok biztonságát), Eastwood mozija nemcsak a mindenki által jól ismert történelmi személyiségről fest nagyszabású portrét, de magánéletének ingoványában is bátran merül el. Az alkotásból az is kiderül, hogy az FBI egykori feje milyen kapcsolatot ápolt édesanyjával (Judi Dench), valamint feltételezett szeretőjével, Clyde-dal (Armie Hammer). A Collider cikke felidézte, hogy DiCaprio egyrészt agresszíven lobbizott a szerepért, másrészt amikor végre megkaparintotta, őrületes lelkesedéssel fogott neki az előkészületeknek. Behatóan tanulmányozta az eredeti Hoover élettörténetét, és egyebek mellett arra is rájött, hogy a férfi cselekedeteit, karrierdöntéseit jórészt markáns egyéniségű édesanyja motiválhatta.

DiCaprio külön megemlítette Eastwood „unikális forgatási stílusát” is, ami még őt is váratlan helyzetek elé állította. A kultikus rendező nem szívleli a hagyományos, sok előkészületet és jelmezes próbát igénylő munkamódszert, helyette sokkal többre tartja az improvizációt és az esetlegességet. Az akkor harmincas évei második felében járó DiCaprio „adrenalinemelő élménynek” nevezte a forgatást, a direktor ugyanis szédületes tempót diktált, a stáb többi tagjának pedig maradéktalanul követnie kellett az általa megszabott irányvonalat. Színészünk számára már csak azért sem ment zökkenőmentesen a munka, mert minden forgatási napból hat órát emésztett fel, amíg a sminkesek és a maszkmesterek valósághű Hoovert „faragtak belőle”. A háttéremberek munkája már csak azért is különös jelentőséggel bírt, mert az életrajzi darab önkényesen váltogatja az idősíkokat, s az idős Hoover életének bizonyos eseményeit is a nagyérdemű elé tárja.

Noha a J. Edgar nem említhető egy lapon Eastwood legnagyobb klasszikusaival (Fennsíkok csavarója, A törvényenkívüli Josey Wales, Nincs bocsánat, A szív hídjai, Titokzatos folyó), a maga nemében mégis figyelemreméltó mű, már csak a struktúrája miatt is. Eastwood számos jelenetet a főszereplő sajátos perspektívájából mutat be, sőt a néző a nemlineáris cselekményvezetés és az álomszerűség miatt előbb-utóbb elveszik a tények labirintusában.

A produkció ellentmondásos fogadtatásban részesült: az ítészeket alaposan megosztotta, s a nézőkben sem hagyott maradandó élményt – igaz, DiCaprio átütő alakítását sokan méltatták. Persze könnyen lehet, hogy az utókor ítélete enyhébb lesz. Ha így történik, azt valószínűleg korunk egyik legelismertebb hollywoodi színésze is felszabadult mosollyal nyugtázza majd.