Ki nem találnád, melyik Stephen King kedvenc vígjátéka

Ha meghallod Stephen King nevét, bizonyára te is hátborzongató horrorfilmekre asszociálsz, pedig a beststeller-szerző más műfajokért is szinte gyermeki odaadással rajong.

Stephen King az elmúlt fél évszázad egyik legsikeresebb amerikai regényírója, a tengerentúli populáris kultúra korszakos figurája. A legtöbben különös atmoszférájú, olykor kifejezetten provokatív horrorjai, illetve megrendítő drámai történetei révén ismerik (melyek nyomán olyan, ma már etalonnak számító adaptációk születtek, mint a Ragyogás, a Tortúra, A remény rabjai, vagy épp a Halálsoron), ami persze nem is csoda, hiszen King munkásságát összetéveszthetetlen szerzői kézjegyek fémjelzik, melyek markánsak, könnyen felismerhetők, és a legtöbbször afféle műfaji iránytűként is szolgálnak a közönség számára. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy az író ne tudna gyermeki odaadással rajongani más zsánerekért.

Ezt olvastad már?

Ekkor debütál Magyarországon a legújabb Star Trek-sorozat

A Kamaszok alkotójának új filmje ismét a tizenévesek sötét oldalát térképezi fel

Bár a közönség egy jelentős része nem is tud róla, de King még egy vígjátékot is felvett a kedvenc filmjei tízes listájára. Az Idétlen időkig (Groundhog Day) című 1993-as klasszikusról van szó, amit sokan (beleértve jelen sorok íróját is) a kilencvenes évek egyik legjobb amerikai komédiájának tartanak.

A film az „időhurok-szituációra” épülő történetek egyik leghíresebbike. A sztori középpontjában egy Phil Connors nevű kiégett, mizantróp időjós (Bill Murray) áll, aki kollégáival, a csinos Ritával (Andie McDowell) és a kelekótya Larry-vel (Chris Elliott) együtt Punxsatawney városába érkezik, hogy a híres „mormota napon” a várható időjárástól tudósítson. Hősünk alig várja, hogy befejezhesse rövidnek ígérkező munkáját, s visszatérhessen száműzetéséből a nyüzsgő Pittsburgh-be. Csakhogy a stáb egy hóvihar miatt a városkában reked, s Phil másnap azon kapja magát, hogy újra átéli az előző 24 óra történéseit. Aztán újra. Meg újra. Meg újra.

A filmben bemutatott „időcsapda” az elmúlt évtizedekben népszerű dramaturgiai szervezőelvvé nőtte ki magát: viszontláthattuk thrillerekben (Forráskód), horrorokban (Boldog halálnapot!) és science fiction filmekben (A holnap határa) is, sőt még egy magyar komédiát is inspirált (Zanox – Kockázatok és mellékhatások).

Úgy tűnhet, az Idétlen időkig fényévnyi távolságra van a King szívének oly kedves (elsősorban thriller- és horror-vonásokkal operáló) történetektől, de ha alaposabban szemrevételezzük Harold Ramis 1993-as komédiáját, rájöhetünk, hogy a díszesen csillogó vígjátéki felszín alatt mélyebb, izgalmasabb rétegek rejtőznek. Phil egy idő után belefásul az örökös ismétlődés ijesztő egyformaságába, ami súlyos egzisztenciális krízisbe taszítja (több napot is öngyilkossággal zár le, ami ugyan sikerül is neki, de a soron következő reggel ugyanúgy a panzióbéli szobájában ébred, mintha a haja szála sem görbült volna), egyúttal mély önvizsgálatra készteti. Ez utóbbi hatására végül lelkileg felnemesül, s sokkal jobb emberként távozik Punxsatawney-ból, mint ahogy megérkezett oda (ebből pedig szinte már szükségszerűen következik az obligát happy end), válsága tetőpontján viszont olyasfajta „belső horrort” él át, mint King szűk térben, klausztrofób körülmények között veszteglő hősei (Ragyogás, Tortúra, Gerald’s Game).

Phil kalandja tehát nagyon is súlyos tanulságokkal végződő spirituális utazás, melynek során a zsémbes, undok főhős újradefiniálja önmagát, ehhez azonban hatalmas áldozatokat kell hoznia, s alá kell merülnie a „tisztítótűz” örökkévalóságába.

Végül, de nem utolsósorban azt is érdmes megjegyezni, hogy az időhurok problematikája Stephen King történeteiben is megjelenik. A méltán híres Setét Torony-saga végén a protagonista nemes egyszerűséggel visszatér a történet kezdetéhez, ami azt sugallja, hogy egészen az idők végezetéig folytatnia kell végeláthatatlan hosszúságú küldetését. Az író legendás magnum opusában, az Az címűben az ördögi Pennywise kozmikus hatalmával élve csapdába ejti Derry városkájának gyanútlan lakosait, akik mit sem sejtenek az időviszonyokat is jócskán felborító, sötét varázslatról. A Ragyogásban szintén összekuszálódnak az idődimenziók: az Overlook Hotel falai közt elhunyt lelkek nyugtalan, kóbor lidércként lebegnek a szálloda túlvilági hangulatot árasztó enteriőrjeiben.

A felsorolt történetekben egyébként az is közös, hogy a hősöket egy irracionális, természetfeletti erő veri béklyóba, mellyel még dacolni is hasztalan. Hasonló helyzettel találkozhatunk az Idétlen időkig cselekményében is, azzal a fontos különbséggel, hogy a forgatókönyv sosem fedi fel, pontosan minek köszönhető a Phil sorsát megpecsételő időhurok. De valljuk be, ha ez az „apró titok” lelepleződne, egy korszakos jelentőségű mestermű varázsa kopna meg.

Forrás: Collider

Borítókép: Freepik